OETDK.

Bevezetés: A csökkent ejekciós frakciójú, szívelégtelenségben (HFrEF) szenvedő, akutan dekompenzált betegekben az inodilátor levosimendan (Levo) alkalmazása széleskörben elterjedt. A kalcium-érzékenyítő szer növeli a szívizom kontraktilitását, javítja a szívelégtelen (SzE) betegek funkcionális kapacitását, ám mortalitásra kifejtett kedvező hatása továbbra sem bizonyított.Cél: A DEKK Kardiológiai és Szívsebészeti Klinikán 2024.01.01-12.31. között kardiális dekompenzáció miatt hospitalizált, előrehaladott HFrEF-ben szenvedő, Levo terápiában részesülő betegek echokardiográfiával meghatározott miokardiális munka (MW) paramétereinek vizsgálata.Módszerek: A vizsgálatba bevont betegek SzE szempontjából releváns klinikai és laboratóriumi adatai mellett a bal kamrai ejekciós frakciót (BKEF), globális longitudinális straint (GLS), illetve az MW-re jellemző echocardiográfiás paramétereket (MW index, MWI; globális konstruktív munka, GCW; elvesztegetett munka, GWW; globális miokardiális munka hatékonyság, GWE) vizsgáltuk Levo kezelés előtt és után. A betegek 6 hónapos utánkövetése során az alábbi klinikai végpontokat rögzítettük: SzE miatti rehospitalizáció, kardiovaszkuláris vagy összhalálozás, valamint a szívtranszplantáció vagy bal kamrai keringéstámogató eszköz (LVAD) beültetés.Eredmények: Vizsgálatunkba 47 (12 nő, 35 férfi, átlagéletkor 68,1±8,8 év) egyenlő arányban iszkémiás és non-iszkémiás etiológiájú SzE beteget vontunk be. Levo kezelést követően jelentősen javult a BKEF (28,6±9,1 vs. 26,1±7,8%; p=0,0001), a GLS (-7,4±3,6 vs. -6,8±2,7%; p<0,05), az MWI (554,6±289,6 vs. 489,6±287,9 Hgmm%; p=0,029) és GWE (74,7±8,7 vs. 72,5±9,1%; p=0,011). A GCW és a GWW esetében jelentős változást nem detektáltunk. A 6 hónapos utánkövetés során a klinikai végpontot elérő betegek esetében egyik vizsgált paraméter sem mutatott érdemi változást, míg a végpontot nem teljesítő betegcsoportban a BKEF (29,8±7 vs. 26,5± 6,7%; p=0,001), a GLS (-7,8±2,6 vs. -6,9±2,6%; p=0,009), a MWI (588,6±266 vs. 492,7±270 Hgmm%; p=0,034), a GCW (879,3±372 vs. 786,3±322 Hgmm%; p<0,05) és a GWE (75,4±7,5 vs.72,9±8,1%; p=0,008) értékei szignifikánsan javultak. Konklúzió: Az MW-paraméterek értékes kiegészítő információt nyújthatnak a Levo-kezelés hatásának követéséhez. Eredményeink arra utalnak, hogy ezen mérőszámok meghatározása hozzájárulhat a betegek klinikai kockázatának pontosabb felméréséhez, és prognosztikai jelentőséggel bírhat az előrehaladott stádiumú HFrEF betegek kimenetelének előrejelzében.

Témavezető: Dr. Ráduly Arnold Péter és Dr. Nagy László

Bevezetés: Magyarországon a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) a vezető halálok. Bár a CVD módosítható kockázati tényezői jól ismertek, a primer és szekunder megelőzés továbbra is kihívás a gyakorló orvosok számára. Az LDL-koleszterinszint célértéken tartása a verőérbetegségek másodlagos prevenciójának egyik alappillére. A hatékony lipidcsökkentő terápiák megjelenése ellenére a szívinfarktuson átesett betegek többsége nem éri el az irányelvek szerinti egyre szigorúbb célértékeket.Célkitűzés: Kutatásunk célja az akut koronária szindróma (ACS) miatt kezelt betegek intenzifikált utánkövetésére 2022 elején létrehozott Kardiovaszkuláris Rizikóambulancia hatékonyságának felmérése a betegek LDL-koleszterin értékei alapján.Módszer és eredmény: Klinikai adatbázisunk alapján a 2024. január 1. és október 30. között ACS miatt kezelt betegeink lipidparamétereit, lipidcsökkentő terápiáját, valamint 1 éves halálozási adatait gyűjtöttük. A fenti időszakban a Kardiovaszkuláris Rizikóambulancián követett betegek (A-csoport) adatait a hagyományos módon követetett betegek (B-csoport) eredményeivel, továbbá egy korábbi, Covid járvány előtti év, 2019. január 1. és február 28 közötti időszakban ACS miatt kezelt betegek adatait tartalmazó második kontroll kohorsz (C-csoport) adataival hasonlítottuk össze.Az A-csoportba 45 fő (34 férfi, 11 nő), a B-csoportba 52 fő (34 férfi, 18 nő), a C-csoportba 60 fő (37 férfi, 23 nő) tartozott, az átlagéletkor a 3 csoportban 60,2; 62,5 és 64,0 év volt. 12 hónap után a jelenlegi ajánlás szerinti 1,4 mM/L LDL koleszterin célértéket és a korábbi ajánlás szerinti 1,8mM/L értéket elérők aránya az A, B, C csoportban 84,5%, 55,7% és 16,7% (p=0,03). Az intenzifikált utánkövetésben részesülő betegek (A-csoport) körében szignifikánsan nagyobb arányban állt rendelkezésre kontrollvizsgálati eredmény a többi csoporthoz képest (100%; 78,8%; 31,7%, p<0,05) és a terápia módosításra is lényegesen gyakrabban került sor ebben a csoportban. (73,3%; 30,8%; 13,3%; p<0,05).Konklúzió: A Klinikánkon ACS miatt kezelt betegek rutinszerű utánkövetés mellett megvalósuló lipidcsökkentő kezelés eredményessége az utóbbi 5 évben jelentősen javult, de messze elmarad az optimálistól. Az intenzifikált utánkövetés szignifikánsan javította az antilipid terápia hatékonyságát, esetében korábban és magasabb arányban valósult meg a kívánt LDL-koleszterin szint elérése, de a jelenleg érvényes ajánlás szerinti célértéket így is mindössze a betegek mintegy felében sikerült elérni.

Témavezető: Dr. Fiák Edit

Introduction: Familial hypercholesterolemia (FH) is an inherited disorder of cholesterol metabolism caused by mutations in genes encoding proteins involved in the LDL-receptor pathway. While the milder heterozygous form (HeFH) is common, the prevalence of the more severe homozygous form (HoFH) ranges between 1:300,000 and 1:1,000,000. Due to significantly elevated total and LDL-cholesterol (LDL-C) levels from birth, early atherosclerosis develops, leading to cardiovascular diseases, most commonly hypertension.Aims&Methods: Our aim was to analyze data from functionally confirmed HoFH patients cared for at the Department of Internal Medicine, Clinical Center, University of Debrecen, with special attention to hypertension and other cardiovascular complications. In our lipid clinic, we diagnosed six genetically confirmed HoFH patients (1 true homozygote, 4 compound and 1 double heterozygote): 2 females and 4 boys/men.Results: The mean age at diagnosis was lower in the HoFH group (31.83 ± 19.5 vs. 41.83 ± 15.9 ys). The differences in total cholesterol (13.48 ± 7.4 vs. 11.02 ± 3.5 mmol/L) and LDL-C levels (10.89 ± 6.6 vs. 8.58 ± 3.26 mmol/L) between the groups were not statistically significant. Interestingly, vascular complications were also more frequent in sHeFH group. None of the patients smoke, and one patient was found to be obese. Although cardiac evaluation was performed at the time of diagnosis, hypertension was confirmed in only two patients, and one patient had ischemic heart disease. No cases of acute myocardial infarction, ischemic stroke, or peripheral vascular events occurred. Regarding lipid-lowering therapy, 4 patients receive statins, 2 ezetimibe, and 2 PCSK9 monoclonal antibody (evolocumab) treatment. In neither the HoFH nor the sHeFH group were we able to achieve the target LDL-C levels, due in part to the specific features of the reimbursement system, patient and parental preferences, the extremely high baseline LDL-C levels, and certain genetic characteristics. Conclusions: Our findings underscore the necessity of personalized managing these distinct patient subgroups in specialized lipid centers equipped with advanced molecular diagnostics and comprehensive laboratory infrastructure.

Témavezető: Dr. Nádró Bíborka

Bevezetés: A magyar lakosság kardiovaszkuláris rizikója nemzetközi viszonylatban is magasnak mondható. Ezt bizonyítja az is, hogy a Systemic Coronary Risk Estimation (SCORE) rizikóbecslő skálán egyes országok, köztük Magyarország értékeit is a magas rizikójú táblázat, és nem az átlagos rizikót leíró táblázat alapján kell meghatározni. Az aritmiák közül főként a pitvari szívritmuszavarok előfordulási gyakorisága kiemelkedő a nemzetközi értékekkel összevetve, azonban a malignus kamrai ritmuszavarok sem számítanak Magyarországon ritkának. Célkitűzés: A 18-45 év közötti egészséges populáció körében szeretnénk meghatározni a pitvari és a kamrai aritmia EKG markereit, illetve az emelkedett kardiovaszkuláris rizikóval összefüggésbe hozható laboratóriumi paramétereket. Ezek alapján szeretnénk felmérni, hogy régiónkban az aritmia vulnerabilitás magasabbnak mondható-e, mint a nemzetközi viszonylatban az átlagpopuláció körében észlelhető aritmia rizikó. Betegek és módszerek: Vizsgálatunkba 40 egészséges személyt vontunk be, akik nem szenvedtek olyan betegségben, illetve nem részesültek olyan gyógyszeres terápiában, melyek önmagukban befolyásolják a pitvari és kamrai aritmia EKG markereinek értékét. A vizsgált személyekről a CardioSys Plus EKG felvevő hardver segítségével digitális EKG regisztrátumot rögzítettünk, és annak elemző szoftverével meghatároztuk a P hullám intervallum és diszperzió, a QT intervallum, diszperzió és variabilitás, a T hullám csúcs-vég távolság (Tpe), valamint az aritmogenitási index (AIX) értékeit. A laborvizsgálatok során meghatároztuk az ionok, máj- és vesefunkció, vérkép paraméterek mellett a CRP, a lipidpanel és a HgbA1c értékeit is. Eredményeinket a szakirodalomban foglalt nemzetközi átlagértékekhez hasonlítottuk a GraphPad Prism szoftver segítségével.Eredmények: A meghatározott aritmia EKG markerek közül a P hullám intervallum, a P diszperzió, a QT variabilitás, és az AIX értékei magasabbnak bizonyultak a mi vizsgálati populációnkban a nemzetközi viszonylatban észlelhető egészséges populációra vonatkoztatott értékekkel összevetve. A QT, a korrigált QT, a QT diszperzió és a Tpe tekintetében azonban nem találtunk szignifikáns eltérést. A P intervallum értéke a triglicerid, az LDL/HDL-arány és az ApoB/ApoA-arány, míg a QT intervallum az NT-proBNP, a CRP és az ApoB/ApoA-arány értékeivel mutatott szignifikáns pozitív korrelációt.

Témavezető: Borbásné Dr. Sebestyén Veronika

BevezetésIrodalmi adatok alapján pitvarfibrilláció (PF) mellett agyi MRI képalkotással magas arányban fordulnak elő klinikailag néma agyi infarktusok.CélkitűzésCT-vel igazolt agyi vaszkuláris léziók kapcsán vizsgáltuk a betegek klinikai és az agyi léziók lokalizációs jellegzetességeit a képalkotó diagnosztikát megelőzően vagy azt követően diagnosztizált PF esetén.MódszerRetrospektív obszervációs vizsgálatunkba 2002-2025 közötti időszakban neurológiai indikációval elvégzett, kóros eltérést mutató koponya CT vizsgálaton átesett betegek közül azok kerültek, akiknél a szignifikáns carotis stenosist kizárták, továbbá a CT vizsgálat előtt (1. csoport), vagy azt követően (2. csoport) PF igazolódott. Az agyi léziókat az alábbiak szerint kategorizáltuk:1.nagyméretű non-corticalis vagy corticalis infarktus, 2.hemorrhágiás stroke, 3.határterületi infarktus, 4.kisméretű non-corticalis infarktus, 5.vaszkuláris encephalopáthia a mély fehérállományban (VEP). EredményekAz összesen 113 beteg átlagos életkora 76,7 év, 49% férfi. A betegek 83%-ában a CT-vel azonosított vaszkuláris léziók klinikailag némák voltak, az indikációt jelentő panaszokat nem magyarázták. Az 1.csoportban (n=89) a betegek 97%-a kapott antikoagulánst. A 2. csoportban (n=24) a betegek szignifikánsan fiatalabbak voltak, mint az 1. csoportban (69,5 ± 10,0 vs 78,6± 10,2 év), valamint a GFR (73,3±17,6 vs 53,4±21,1 ml/perc,p<0,001) és a balkamrai ejekciós frakció (53,7±11,0 vs 47,5±11,2%, p=0,05) értékeik is jobbnak bizonyultak, ugyanakkor a stroke recidíva gyakrabban fordult elő (33 vs 15%, p=0,036). Az 1.csoportban a diabetes gyakoribb volt, mint a 2.csoportban (48 vs 21%,p=0,016), csakúgy, mint a VEP lokalizáció (66 vs 37%, p=0,012). A többi agyi lokalizációban nem volt szignifikáns különbség a két csoport között.KonklúzióPF-ben az agyi CT vizsgálattal is jelentős a néma vaszkuláris léziók előfordulása. PF-re specifikus agyi vaszkuláris mintázat nem igazolható, de a PF mellett kialakult stroke-ban a VEP lokalizáció gyakoribb. A PF diagnózisa nélküli agyi infarktusban a stroke-t követően megjelenő PF részben magyarázhatja ezen betegek gyakoribb stroke recidíváját.

Témavezető: Dr. Nagy László Tibor

Bevezetés: A vezetőrendszeri ingerlés (CSP) a biventrikuláris ingerléssel végzett kardiális reszinkronizáció alternatívája lehet széles QRS-ű szívelégtelen betegek esetében. Erre bal Tawara-szárblokkos betegek esetében számos evidencia van, de a CSP hatékonysága nem teljesen ismert csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenséggel (HFrEF) és jobb Tawara-szárblokkal (JTSZB) rendelkező betegeknél. Módszerek: His-köteg (HBP) vagy bal Tawara-szár-terület ingerlést (LBBAP) olyan betegeknél végeztük, akiknél JTSZB morfológia mellett a QRS időtartama ≥130 ms, a bal kamrai (BK) EF<35% volt, és NYHA II-IVa. osztályú szívelégtelenség állt fenn legalább 6 hónapig tartó optimalizált gyógyszeres kezelés ellenére. A beavatkozás előtt és azt követően 6 hónappal a funkcionális állapotot a NYHA stádiummal és 6-perces sétateszttel jellemeztük, meghatároztuk az NT-proBNP szintet, 2D echokardiográfiával a BK volumetriás paramétereit és ejekciós frakcióját (EF). 2D speckle tracking echocardiographiával jellemeztük a BK disszinkróniájának mértékét, a globális longitudinális strain-t (GLS), valamint utóbbi paraméter és a non-invazív vérnyomás értekéből származtatható miokardiális munka paramétereket.Eredmények: CSP-t 16 beteg (átlagéletkor: 63,9 ± 10,7 év) esetében alkalmaztunk: HBP-t 6, LBBAP-t 10 betegnél értünk el, ami jelentős QRS-idő csökkenést eredményezett (delta QRS: –39,9 ± 21,6 ms; p<0,0001). A CSP növelte a BK EF-et (26,3 ± 2,3%-ról 31,8 ± 2,8%-ra, p=0,009) és javította a GLS-t (–6,6 ± 1,1%-ról –9,7 ± 0,9%-ra, p<0,001). A BK disszinkróniájának mértékét jelző csúcs strain diszperzió (PSD) 128,8 ± 8,2 ms-ról 94,1 ± 6,0 ms-ra csökkent (p<0,0001). A CSP növelte a globális szívizom-munka indexet (GWI: 553 ± 99 Hgmm%-ról 854,8 ± 99,1 Hgmm%-ra, p<0,0001), a konstruktív munkát (GCW: 868,1 ± 125,9 Hgmm%-ról 1189,0 ± 97,9 Hgmm%-ra, p<0,0001) és a munkahatékonyságot (GWE: 70,7 ± 3,0%-ról 78,7 ± 2,1%-ra, p=0,0009). Javult a NYHA funkcionális osztály (p<0,001), a 6 perces sétatávolság (353 ± 88 m-ről 410 ± 95 m-re; p=0,003) és csökkent az NT-proBNP szint (4093 ± 7215 ng/l CSP előtt és 2087 ± 2872 ng/l 6 hónap után; p=0,001). Következtetés: A CSP kardiális reszinkronizációt eredményezett, javította a miokardiális munkát és hatékonyságot, ezáltal az életminőséget és a BK funkciót HFrEF-ben szenvedő JTSZB-s betegek esetében. Eredményeink alátámasztják a CSP alkalmazásának létjogosultságát ezen betegpopulációban, ahol a biventrikuláris ingerlés kérdéses hatékonyságú.

Témavezető: Dr. Nagy László és Dr. Tóth Anna Zsófia

BevezetésA jobb pitvar (right atrium, RA) remodelizációja és az atriális deformációs paraméterek romlása gyakran megfigyelhető funkcionális tricuspidalis regurgitatióban (TR), és jelentős hatással lehet a perkután beavatkozásra adott hemodinamikai és klinikai válaszra. A transzkatéteres edge-to-edge repair (T-TEER) TriClip rendszerrel hatékony, bizonyított terápiás lehetőség súlyos TR kezelésére. Ugyanakkor a TriClip intervenciónak a jobb pitvari strain komponensekre – különösen a reservoir funkcióra – gyakorolt hatása, valamint ezek invazív hemodinamikai paraméterekkel való összefüggése még nem kellően feltárt. Vizsgálatunk célja a jobb pitvari strainek (reservoir, conduit és kontraktilis) változásának értékelése TriClip beültetés előtt és után, valamint a pulmonális vaszkuláris terheléssel való kapcsolatának meghatározása volt.Módszerek és eredményekVizsgálatunkba 16 egymást követő, tünetes beteget választottunk súlyos TR-rel (nem: X/Y; életkor: XX ± SD év), akik 2023 februárja és 2024 márciusa között estek át T-TEER beavatkozáson a TriClip rendszerrel. A beavatkozás hatására a betegek 70%-ban csak enyhe reziduális TR-t lehetett észlelni. Standardizált 2D echokardiográfiás felvételek készültek GE Vivid E95 készülékkel a jobb pitvarról a beavatkozás előtt, majd az 1 éves követés során. A jobb pitvari reservoir, conduit és contractile strain értékeket dedikált szoftverrel, off-line módon elemeztük. A protokoll részeként minden betegnél preoperatív jobb szívfél katéterezés történt, mely során mértük a perctérfogatot (CO), verőtérfogatot (SV), jobb pitvari középnyomást (CVPm), valamint a pulmonális vaszkuláris rezisztencia indexét (PVRi).A hemodinamikai paraméterek közül csak a reservoir strain változása (Δ reservoir) mutatott szignifikáns összefüggést a PVRi-vel (r= –0.786; p = 0.036).A Δ reservoir strain nem korrelált sem a CO-val, sem az SV-vel, sem a CVPm-mel.A reservoir strain értéke nem mutatott szignifikáns javulást a követés során a baseline-hoz képest (p = 0.205).KövetkeztetésMind a követés során mért reservoir strain, mind pedig annak kiindulásihoz viszonyított változása erős, negatív összefüggést mutatott a PVRi-vel, ami arra utal, hogy a fokozott pulmonális vaszkuláris terhelés meghatározó szerepet játszik a jobb pitvari funkcionális válasz alakulásában T-TEER beavatkozást követően. Eredményeink hangsúlyozzák a jobb szívfél utóterhelésének a jelentőségét a jobb pitvari strain értékelésekor TriClip kezelést követően.

Témavezető: Dr. Jenei Csaba