OETDK.

Bevezetés: Az aorta billentyű sztenózis egyre nagyobb kihívást jelent mind az öregedő társadalmunk, mind a kardiológiai ellátórendszer számára, azonban a transzkatéteres aortabillentyű beültetés megjelenése és a technikában megjelenő jelentős fejlődés lehetővé tette ezen betegség gyors és hatékony kezelését. Célkitűzés: Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a DE KK Kardiológiai és Szívsebészeti Klinikáján 2024-ben létesített hibrid műtő hogyan befolyásolta a TAVI beavatkozások eredményeit a korábbi gyakorlathoz képest.Módszer: Retrospektív kutatásunkban 347 (150 férfi, 197 nő) beteg UDMED rendszerben és a Kardiológiai Klinika műtéti naplóiból elérhető adatait elemeztük (155 beteg beavatkozása a korábban használt kamerával történt, 2022.11.09-2024.02.22. közötti időszakban; 192 beteg esetében a beavatkozás az újonnan létesített hibrid katéteres laborban történt, 2024.02.23-2025.03.28. között). Elemzett paraméterek: életkor, sugárdózis, beavatkozás időtartama, Euroscore, periprocedurális major szövődmények, permanens pacemaker beültetés (pPM), paravalvuláris regurgitáció (PVR), stroke, kórházban töltött napok száma, valamint a pre- és postoperatív echokardiográfiás paraméterek. A statisztikai elemzéshez a GraphPad Prism 8.0.1 statisztikai szoftvert használtuk: folytonos változók esetében a normalitás meghatározása után Mann-Whitney teszt segítségével határoztuk meg a statisztikai összefüggést, míg a diszkrét változók esetében Chi-négyzet teszt volt segítségünkre.Eredmények: A két betegcsoport (korábbi kamera vs. új kamera) összevetése kapcsán nem találtunk szignifikáns különbséget a beavatkozás előtti alapvető szívultrahangos paraméterekben és a két betegcsoport átlagos életkorában, viszont a hibrid műtőben magasabb műtéti rizikóval rendelkező betegek (Euroscore:6,4±6,6 vs. 7,4±7,5; p<0,0222) mellett rövidebb kórházi ápolási időt (9±6,4 vs. 8±5,6; p<0,0051) és jelentősen csökkent sugárdózist (704,5±545 vs. 372,5±457,9; p<0,0001) találtunk. Egyéb paraméterek tekintetében szignifikáns különbség a két csoport között nem igazolódott, de tendenciájában a beavatkozás időtartama, a pPM beültetés, a PVR és a periprocedurális stroke esetében is kedvező változás látszott a modern kardiológiai kamera alkalmazása mellett.Konklúzió: A modern képalkotó technika használatával ugyanolyan periprocedurális hatékonyság mellett lényegesen alacsonyabb sugárterheléssel végezhető el a transzkatéteres aortabillentyű-beültetés. Etikai engedély száma: 7345-2025 RKEB

Témavezető: Dr. Kracskó Bertalan

Bevezetés: Az aorta regurgitáció hátterében az aortabillentyű elégtelen záródása áll, melynek következtében diasztolé során a vér retrográd áramlása alakul ki, mely hemodinamikai terhelést jelent a bal kamrának. Súlyosságának megállapítása gyakran nehéz, mert a tünetek fokozatosan alakulnak ki, és az echokardiográfiás paraméterek sem mindig egyértelműek. A biomarkerek tükrözik a betegségek patomechanizmusával összefüggő folyamatokat, ezért segítséget nyújthatnak a betegségek előrehaladásának objektív követésében és a terápiás döntéshozatalban.A potencionális biomarker, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerhez kötődő szérum angiotenzin-konvertáló enzim 2 (sACE2) aktivitása jelentősen emelkedett a kardiovaszkuláris betegségek széles spektrumában. Vizsgálata azonban még nem történt meg aortabillentyű regurgitációban (AR).Célkitűzés: A sACE2 aktivitás meghatározása és a széles körben használt natriouretikus peptid (NT-proBNP) szintekkel való összehasonlítása AR-ban.Betegek és Módszerek: A prospektív vizsgálatba 51 beteget vontunk be, akik AR miatt preoperatív kivizsgálás céljából kerültek felvételre Klinikánkra. sACE2 és NT-proBNP szintek meghatározása céljából vérvétel történt. Rögzítettük a betegek klinikai jellemzőit, echokardiográfiás és laboratóriumi paramétereit. A betegeket 3 csoportba osztottuk: súlyos AR (III-IV fokú, n= 34), súlyos kombinált aortavitium (szignifikáns aorta stenosis+AR, n=13), illetve közepesen súlyos (II-III fokú, n=4) AR. Eredmények: Mindhárom csoportban sACE2 aktivitás emelkedése volt mérhető (súlyos AR: 80 (61-123) U/ mL; kombinált vitium: 88(76-167) U/mL; kp. súlyos AR: 48(46-54) U/mL), az NT-proBNP szintekhez hasonlóan (1173 (210-4981) pg/mL; 2184 (1505-6804) pg/mL; 1217 (582-1472) pg/mL). A két biomarker korrelált egymással (r= 0,67, p<0,0001). A csoportok között szignifikáns különbség nem ábrázolódott, továbbá az echokardiográfiás paraméterekkel (nyomásfelezési idő, ejekciós frakció, végszisztolés –és diasztolés átmérő) sem igazolódott korreláció egyik biomarker esetében sem.Következtetés: Elsőként került leírásra, hogy a sACE2 aktivitás az NT-proBNP szintekkel korrelálva emelkedett súlyos AR-ban. Mérése alkalmas lehet az AR progressziójának követésére, valamint segítségül szolgálhat az optimális műtéti időpont meghatározásában.

Témavezető: Dr. Kurczina Anita

Bevezetés: Az ischaemiás szívbetegségek világszerte vezető halálokként szerepelnek. Hirtelen fellépő formáit akut koronária szindrómának nevezzük, melybe az instabil angina, a STEMI és az NSTEMI tartozik. Elkülönítésük az EKG-n megjelenő ST eltérések, illetve a szívizomspecifikus biomarkerek, elsődlegesen a hs-Tn szintje és dinamikája alapján történik. NSTEMI esetén az EKG gyakran nem specifikus vagy negatív, ezért korai felismerésében a beteg típusos panaszai, EKG-n észlelt eltérései, valamint az ESC 2023-as ajánlása szerint a kontroll troponin érték 0–1 és 0–2 órás meghatározása és változásának dinamikája lehet segítségünkre.Betegek és módszerek: Retrospektív vizsgálatot végeztünk a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Sürgősségi Klinikáján 2023.01.01.- 2024.12.31. között NSTEMI iránydiagnózissal kezelt betegek körében azzal a céllal, hogy feltárjuk az összefüggést a kontroll troponin érték vizsgálati ideje és a klinikai kimenetel között. Összevetettük továbbá, hogy az ismert rizikófaktorok, a főbb diagnosztikai vizsgálatok eredményei, valamint az alkalmazott protokolláris terápia hogyan befolyásolja a végső kimenetelt. (DE RKEB.IKEB No. 7201-2025)Eredmények: A vizsgálatba összesen 71 beteget vontunk be: 44 férfi (61,97%) és 27 nő (38,03%). A leggyakoribb rizikófaktornak a hypertonia bizonyult. A legjellemzőbb EKG eltérés az ST-szakasz depresszió volt, azonban a betegek egy jelentős részében nem került leírásra eltérés. A betegek adatainak összesítése alapján a kontroll troponin érték és a kimenetel összefüggésében szignifikáns eredményt nem kaptunk, azonban arra utaló tendencia mutatkozott, hogy minél később történt a kontroll troponin levétele, annál alacsonyabb számban történt PCI. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy minél magasabb volt a cTnT értéke, annál nagyobb mértékben csökkent a bal kamra funkció. A sürgősségi osztályon alkalmazott terápia és a bal kamra funkció között nem találtunk érdemi összefüggést, ugyanakkor azoknál a súlyos állapotú betegeknél, akiknél az oxigén szaturáció 94% alatti volt, és emiatt oxigénterápiában részesültek, a PCI elvégzésének aránya magasabbnak mutatkozott. Megbeszélés: Az 1–2 órás kontroll troponin vizsgálata hatékony eszköz az NSTEMI gyors diagnosztikai algoritmusában. A hs-cTn szint dinamikus emelkedése megerősítheti a szívizomkárosodás jelenlétét. A korai ismételt hs-cTn mérés gyorsabb rizikóbecslést, megfelelő időben történő beavatkozást tesz lehetővé.

Témavezető: Dr. Ujvárosy Dóra és Dr. Gulyás Eszter

Háttér: A pitvari flutter (AFL) egy macro-reentry típusú tachycardia a jobb pitvarban, melynek kezelésében standard eljárás a cavotricuspidalis isthmus (CTI) radiofrekvenciás (RF) ablációja, ami a macro-reentry kör megszakításával terminálja a ritmuszavart. Ugyanakkor ismert, hogy CTI abláción átesett betegek esetén a későbbiekben 18-50%-os eséllyel jelentkezhet pitvarfibrilláció (PF), mivel a két ritmuszavar triggere legtöbbször a pulmonális vénákban (PV-k) található. Célunk annak vizsgálata, hogy a PV-k elektromos izolációja elegendő-e AFL kezelésében, vagy szükséges a CTI elvégzése is. Módszer és eredmények: Vizsgálatunkba a Kardiológiai Klinikán 2014-2024 között PF és AFL miatt katéter abláción átesett betegeket vontunk be. 41 beteg esetében csak PVI (átlag életkor 60±8,4 év, 56% férfi), 40 betegnél PVI+CTI (59,5±8 év, 75% férfi) történt. A két csoport testtömeg indexében (31±6,2 vs. 29,3±5,5 kg/m2), társbetegségek (diabetes mellitus [17% vs. 13%], ISZB [20% vs. 15%], hypertonia [66% vs. 73%], cardiomyopathia [22% vs. 15%]) tekintetében, balkamra funkciójában (53,6±7% vs 51,7±10,8%), antiaritmiás gyógyszerek használatában (béta blokkoló [71% vs 68%], propafenon [10% vs 15%], amiodarone [15% vs 20%], sotalol [5% vs 0%]) nem volt szignifikáns különbség. Az utánkövetési idő sem tért el szignifikánsan a két csoportban (38±24,6 vs 39,4±26,7 hónap). A PVI csoportban 88%, a PVI+CTI csoportban 93% volt a paroxysmalis PF, mely szintén nem adódott szignifikáns különbségnek. Ugyanakkor a PVI+CTI csoportban a rádiófrekvenciás ablációs technika szignifikánsan többet volt használva a cryoballonhoz képest, mint a PVI csoportban (65% vs 44%, p=0,033). A PVI+CTI csoportban a bal pitvari átmérő is szignifikánsan nagyobb volt a PVI csoporthoz képest (44,4±5,7 vs 41,6±5,8 mm, p=0,049). Az AFL visszatérések számában sem volt a két csoport között szignifikáns különbség (PVI: 7%, PVI+CTI: 5%, p=0,301). Multivariáns analízissel nem találtunk olyan változót, mely a ritmuszavar visszatérésének prediktora lenne.Megbeszélés: AFL-ben szenvedő betegek katéter ablációs kezelésében a PVI hatékonysága összevethető a PVI+CTI ablációval. Annak ellenére, hogy a PVI+CTI csoportban nagyobb volt a bal pitvari átmérő és gyakrabban volt RF használva, a kiegészítő CTI abláció nem nyújtott további előnyt az aritmia kiújulásában. Eredményeink alapján a PVI önmagában is elegendő lehet az AFL kezelésében.

Témavezető: Dr. Sándorfi Gábor és Dr. Szabó Krisztina Mária

Background: Palpitation is a highly prevalent symptom that frequently prompts patient presentations to the Emergency Department (ED). While often benign, palpitation can be the sole manifestation of underlying cardiac arrhythmias, which may act as critical warning signs for more severe events, including Sudden Cardiac Death (SCD). Unfortunately, many patients are discharged without adequate arrhythmia risk stratification or referral for further cardiological examination.Aim(s): The primary objective of this study was to assess the arrhythmia risk profile of patients presenting to the ED solely with the symptoms of palpitation. Furthermore, we aimed to compare the values of ECG markers of atrial and ventricular arrhythmias between the palpitation patient group and healthy controls.Patients and Methods: Twelve lead surface ECGs from 50 palpitation patients treated at the Emergency Clinic were manually analyzed. For atrial arrhythmia risk, we determined the values of the P wave interval (P int) and P wave dispersion (Pd). For ventricular arrhythmia risk, we determined the QT interval (QT int), QT dispersion (QTd), T wave peak to end interval (Tpe), and Arrhythmogeneity Index (AIX). Additionally, we analyzed standard laboratory parameters potentially related to elevated arrhythmia risk (cardiac troponin T, CK, AST, and ionic parameters). The obtained data were statistically compared with the values of the control group, and potential correlations between the examined parameters were investigated using Graph Pad Prism software.Results and Conclusion: Compared to healthy controls, patients in the palpitation group exhibited a significant increase across all analyzed ECG arrhythmia risk markers. Specifically, markers of atrial risk (P int, P max, Pd) and markers of ventricular risk (QT int, QT max, QTd, AIX) were all significantly higher in the patient cohort. Furthermore, statistical analysis revealed positive correlations between P int and Creatine Kinase (CK) values, as well as between QT int and values for CK, cardiac troponin T (cTnT), and glycosylated hemoglobin (HgbA1c). Our results collectively point toward a measurable elevation in subclinical arrhythmia risk among patients presenting with palpitation, strongly underscoring the necessity for further, specialized cardiological assessment for this patient population, irrespective of initial negative acute diagnostic findings

Témavezető: Dr. Sebestyén Veronika

BackgroundOver 2,500 elective PCIs per million inhabitants are performed annually, highlighting the importance of planned PCI in chronic coronary syndrome patients. In routine practice, decision-making during percutaneous coronary angiography is largely based on the operator’s visual assessment of the lesion. However, this approach is subjective, may incur unnecessary costs, and carries the risk of under- or over-treating patients. Intracoronary physiology measurements such as Fractional Flow Reserve (FFR), Resting Full-Cycle Ratio (RFR) pullback, and Microvascular Resistance Reserve (MRR) provide objective metrics with substantial supporting evidence. While FFR is incorporated into revascularization guidelines, RFR and MRR are not routinely utilized in clinical practice. Additionally, Coronary Flow Reserve (CFR) evaluates flow augmentation under stress and helps identify microvascular dysfunction.ObjectiveThis study aims to analyze data from the READY Registry and compare the use of physiology-based measurements (FFR, RFR) with conventional visual assessment in determining lesion significance and patient outcomes.MethodsComparative analyses were performed to assess concordance between visual stenosis estimation and physiological measurements (FFR and RFR pullback). RFR pullback curves were evaluated to classify lesions as focal or diffuse. Follow-up data were reviewed to identify subsequent cardiovascular events and other post-procedural outcomes.ResultsConcordance between visual estimation and FFR was observed in 12/20 patients. Agreement between RFR pullback and visual assessment in determining focal versus diffuse disease was lower, at 7/20 patients. As expected, the lack of significant correlation between FFR and RFR (p = 0.21) reflects their assessment of distinct physiological domains. Major cardiovascular adverse events were observed in 8/20 patients during follow-up. Based on RFR pullback, 16/20 patients had diffuse coronary disease, while 5/20 were considered physiologically significant according to FFR.ConclusionThese findings highlight the limitations of visual estimation alone. Significant discordance was observed between angiographic assessment and intracoronary physiology, particularly when evaluating focal versus diffuse disease patterns with RFR pullback. The high prevalence of diffuse physiology with normal FFR in symptomatic patients may highlight the importance of microvascular pathology.

Témavezető: Dr. Üveges Áron

Aim/Introduction: While PET/CT remains the standard for quantification of absolute myocardial blood flow (MBF) and coronary flow reserve (CFR), its clinical use is limited by cost and availability. Dynamic acquisition with dedicated cardiac SPECT systems has shown promise in addressing these issues, albeit with further research yet needed. This study aims to evaluate CFR using a novel multi-pinhole collimator on a Triple-NaI-detector SPECT/CT system and correlate CFR data with the clinical pretest probability of coronary artery disease (CAD).Materials and Methods: Twenty-one patients (median age: 63± 10.4) with known or suspected CAD underwent one-day stress-rest 99mTc-MIBI SPECT/CT imaging using a multi-pinhole collimator system on a Triple-NaI-detector. Dynamic flow imaging followed rest and Regadenoson-induced stress phases. MBF and CFR were quantified using a dedicated software suite and compared with pretest CAD probability scores to assess diagnostic value. The cohort was grouped into low and intermediate risk groups using the CAD pre-test probability model.Results: CFR showed a positive correlation with CAD risk scores, r = 0.84, p = 0.047, suggesting a potential physiological link between non-invasive flow data and baseline cardiovascular risk. Results therefore support risk stratification and early CAD management. CFR values were higher in the intermediate-risk group compared with the low-risk group. Across both risk groups, the RCA exhibited the highest CFR values. Conclusion: The multi-pinhole collimator on the Triple-NaI-detector SPECT/CT system yields reliable flow measurements that align with CAD risk scores, even in the absence of angiographic stenosis. This technique shows promise for early detection of microvascular dysfunction and may offer a cost-effective alternative to PET or other specialized SPECT systems. Further studies are needed to define diagnostic flow thresholds.

Témavezető: Dr. Ogum Albert és Prof. Dr. Garai Ildikó