OETDK.

Background: Nerve growth factor (NGF) plays essential roles in epithelial repair, neuro-immune signalling, and inflammatory pain. However, its dynamic changes during autologous peripheral stem cell transplantation (APSCT) and the relationship to transplant-related mucosal and systemic injury remain poorly understood. This study aimed to characterize longitudinal alterations in salivary and serum NGF levels during APSCT and to compare them with age-sex matched healthy controls.Materials and Methods: Ten patients with malignant hematological diseases undergoing APSCT were enrolled. Salivary and serum NGF concentrations were measured at four clinically relevant time points: pre-conditioning (Day −3/−7), transplantation day (Day 0), early post-transplant nadir (Day +7), and mucosal recovery phase (Day +14). Healthy controls included volunteers aged 25–34 (n=9), 35–59 (n=7), and ≥60 years (n=7). NGF levels were quantified by ELISA and compared across stages and age groups.Results: Both salivary and serum NGF in APSCT patients showed elevation , with significant increases at Day 0 and a second, more pronounced peak at Day +7, followed by a decline toward recovery by Day +14. This NGF surge paralleled the expected trajectory of conditioning-induced tissue injury and peak post-transplant mucositis. In healthy controls, NGF concentrations in both serum and saliva decreased with age, with the ≥60-year group exhibiting significantly lower baseline levels than younger groups.Conclusions: APSCT induces marked and stage-specific elevations in NGF, likely reflecting acute chemotherapeutic injury, inflammation-driven neuro-immune activation, and subsequent tissue repair responses. The second NGF peak at Day +7 coincides with the nadir phase and the period of greatest mucosal damage, suggesting a potential role for NGF as a biomarker of transplant-related mucosal and systemic stress. Together, these findings highlight NGF as a promising candidate for monitoring tissue injury and recovery in APSCT.Keywords: Autologous peripheral stem cell transplantation (APSCT), nerve growth factor (NGF), biomarker, oral mucositis.Funding: The present study is supported by Faculty of General Medicine, University of Debrecen, research funding (Tibor Hortobagyi).

Témavezető: Dr. Gebri Enikő Zsuzsa

Poly(ethylene glycol) dimethacrylate (PEGDMA) hydrogels are widely utilized in biomedical and 3D-printing processes due to their tunable physicochemical properties. The addition of N-vinyl-2-pyrrolidone (NVP) into PEGDMA-based hydrogels offers a promising approach to tailor network density and mechanical properties for specific applications. In this study, 3D printable PEGDMA-based (Mw:750 Da) hydrogel formulations with complex photoinitiator system were prepared with varying NVP concentrations ranging from 20% to 45% in 5% increments and printed in cylindrical shape using Formlabs Form 2 stereolithography (SLA) 3D printer to evaluate and characterize their concentration-dependent effects on hydrogel structure and performance.The impact of NVP concentration was assessed using compression testing, equilibrium swelling analysis in saline, contact angle measurements, and Fourier transform infrared spectroscopy (FTIR).The compressive Young’s modulus of elasticity exhibited an increase from 2.02 ± 0,99 MPa at 20% NVP to a peak value of 13.15 ± 1,72 MPa at 35% NVP, subsequently stabilizing at elevated concentrations from 40%. Similarly, compressive stress demonstrated an upward trend, with a significant transition noted at 35% NVP. Conversely, strain was observed to be maximal at lower NVP concentrations (20% to 30%) but experienced a substantial decrease at NVP levels from 35%, thereby reflecting a transition from a more ductile to a stiffer, brittle material behavior. Low-NVP hydrogels (20% to 30%) achieved a rapid peak swelling within 1hour (129–148%), in contrast to higher NVP formulations, which displayed a delayed swelling, reaching their maximum between 4–24 hours (139–146%). This transition from rapid to gradual hydration, correlates with the modified network density observed at elevated NVP concentrations.All hydrogels exhibited hydrophilic properties, with a mean contact angle in the range of 21.95° ± 3.51° and 26.57° ± 5.41°. Effective polymerization has been confirmed by FT-IR spectra across all formulations.This study validates that the PEGDMA-based hydrogels with NVP additive are compatible with commercial SLA 3D printing platforms, exhibit adjustable swelling and mechanical properties. Depending on the NVP concentration selected, these characteristics make them appropriate for a variety of biomedical and dental applications such as drug delivery devices, customized periodontal barriers, and soft tissue scaffold for wound healing.

Témavezető: Dr. Bako Jozsef

A strong composite repair bond requires optimal roughness, wetting ability and dental adhesive composition. In this present study, we investigate the effect of surface roughness and chemical composition of polymerized resin of composites on wetting of water, organic solvents (acetone, ethanol) and aqueous solution of phosphoric acid (37 m/m% H3PO4). The composites were Estelite Asteria (EA), Clearfil Majesty (CM), Enamel Plus Hri Bio Function (EBF), EverX (EX), Neo Spectra (NS), Smart Dentin Replacement (SDR), Tetric EvoCeram Bulk Fill composite (TECBF). Specimens (n=3 at each composite) were polymerized by LC-6 light chamber in Teflon mold with parameters of 20 mm in length, 13 mm in width and 2 mm in thickness for 3 mins and was covered by glass plate to ensure the formation of resin-rich layer on top surface of the composite. The surface roughness (Ra) was performed by XP-1 profilometer (Ambios Technology). Contact angle (CA) was measured by the Krüss DSA 30 (n=10). The Ra data (in nm) were 14.455±1.271, 14.220±1.765, 6.650±0.862, 15.773±0.921, 14.944±1.298, 35.444±1,725 and 14.629±1.138 for EA, CM, EBF, EX, NS, SDR and TECBF, respectively. The water CA (in °) were 69.518±1.141, 70.128±0.820, 69.558±0.988, 68.345±0.987, 68.874±0.794, 75.299±0.598 and 73.494±0.498 for EA, CM, EBF, EX, NS, SDR and TECBF, respectively. The H3PO4 CA (in °) were 84.892±0,880, 84.614±0.946, 84.529±0.669, 84.630±0.647, 85.288±0.556, 85.123±0.744, and 85.061±0.511 for EA, CM, EBF, EX, NS, SDR and TECBF, respectively. The acetone CA (in °) were 9.611±0.767, 9.326±0.617, 9.317±0.851, 9.339±0.863, 9.349±0.630, 9.439±0.593, and 9.403±0.399 for EA, CM, EBF, EX, NS, SDR and TECBF, respectively. The ethanol CA (in °) were 12.158±0.695, 11.478±0.836, 12.542±0.496, 12.562±0.573, 12.453±0.315, and 12.630±0.418 for EA, CM, EBF, EX, NS, SDR and TECBF, respectively. Composite has around 14 nm Ra considering a smooth surface due to the glass covering. EBF showed the lowest Ra and SDR the highest, due to the resin matrix composition and inorganic filler size, respectively. The highest CA were found by H3PO4, then water, due to structure making effect of acid. The lowest CA were found with acetone, then ethanol. The wettability of resin-rich composite is more preferable for acetone than ethanol, explained by polarity of organic solvent molecule. The Ra and composition of resin had no effect on wetting, except for SDR and TECBF due to the size of filler particles and prepolymers, respectively.

Témavezető: Dr. Szalóki Melinda

Objective: The purpose of this in vitro experiment was to evaluate the repair bond strength of short fiber-reinforced composite subjected to different aging methods.Materials and Methods: EverX Flow short fiber-reinforced composite blocks were prepared in a Teflon mold according to the manufacturer’s instructions, polymerized in a light chamber, polished by a polishing machine, and then stored at room temperature for 24 hours. Blocks were divided into two groups according to the applied surface treatments: 1) the block’s surface was treated with Monobond Etch & Prime and cleaned in an ultrasonic bath; 2) the block’s surface was air abraded, followed by the application of G2-Bond Universal Adhesive. The repair composite, Filtek Z250 Universal Restoration, was layered according to the manufacturer’s instructions; finally, the blocks were stored for 24 hours. Chewing simulation was performed by the Willytec chewing simulator with 120,000 cycles, followed by sectioning with the Saw Microtome. Both groups were divided into subgroups according to the aging methods. Half of the specimens underwent thermocycling with 10,000 cycles; 5-55°C with a 30s dwell time; the other half were water-stored at 37°C for 6 months. Microtensile bond strength was tested with a universal testing machine, and results were statistically analyzed with SPSS (α = 0.05).Results: The μTBS test showed no significant differences between thermocycling and long-term water storage in both surface treatments (GBUTC 43.4 ± 6.52 MPa, GBUWS 45.78 ± 4.95 MPa, MEPTC 37.82 ± 5.01 MPa, MEPWS 39.73 ± 3.25 MPa) (p > 0.05). However, in the surface treatment comparison, G2-Bond Universal demonstrated significantly higher bond strength than Monobond Etch & Prime under both aging conditions (p < 0.05). Two-way ANOVA test also confirmed that the adhesive system had a significant main effect on repair bond strength (F = 19.78, p < 0.001), while the aging method showed no significant effect (F = 2.69, p > 0.05) and no significant interaction was observed between the adhesive system and aging method (F = 0.03, p > 0.05).Conclusions: Under the tested conditions, the adhesive system had a greater influence on repair bond strength than the aging method, whereas no interaction between them was observed. G2-Bond Universal exhibited significantly higher microtensile bond strength than Monobond Etch & Prime under both thermocycling and long-term water storage conditions.

Témavezető: Dr. Martos Renata

A gyantabázisú kompozitok élettartama a szájüregben limitált, emiatt javíthatóságuk kiemelt jelentőséggel bír, hiszen lehetőséget kínál a restaurációk funkciójának meghosszabbítására.Célkitűzés: Kutatásunk célja a felszínkezelések hatásának összehasonlító vizsgálata két nanohibrid kompozit (Clearfil Majesty (Kuraray Noritake, Japán) és Neospectra (Dentsply Sirona, USA)) esetén.Anyag és módszer: Kompozit próbatesteket (4x20x13 mm) készítettünk mindkét kompozitból egyedileg gyártott küvettákban, a gyártó utasításai szerint. A mintákat polimerizációs kályhában (Scheu LC-6 Light Oven (Iserlohn, Németország) polimerizáltuk, majd szobahőmérsékleten 24 óráig tároltuk. A felszínkezelések alapján a próbatesteket hat csoportba osztottuk: polírozott, polírozott és ultrahangos tisztítással kezelt, polírozott és ortofoszforsavval kezelt, homokfújt, homokfújt és ultrahangos tisztítással kezelt, homokfújt és ortofoszforsavval kezelt. A próbatestek felületi érdességét háromdimenziós profilométerrel (Ambios Technology XP-1, Santa Cruz, California, USA), a víz és diiodometán cseppek kontaktszögét Krüss DSA30 géppel (Hamburg, Németország)) mértük meg. A kapott adatokból a felületi szabadenergiát az OWRK-modell alapján számítottuk ki. Az eredményeket statisztikai módszerekkel értékeltük ki Microsoft Excel programmal. A szignifikancia szintet p<0,05 értéken határoztuk meg.Eredmények: A polírozott felszínen az ultrahangos tisztítás mind a víz kontaktszög, mind a felszíni energia esetében szignifikáns (p<0,05) változást eredményezett mindkét vizsgált kompozit esetén. A felszín foszforsavas kezelése a Clearfil Majesty kompozit esetében szignifikáns (p<0,05) változást eredményezett mind a víz kontaktszög, mind a felszíni energia tekintetében. A homokfújt felszínen az ultrahangos kezelés mind a diiodometán, mind a felszíni energia esetén szignifikáns (p<0,05) változást eredményezett mindkét vizsgált kompozit esetén. A felszín ortofoszforsavas kezelése mindkét kompozit esetén mind a víz, mind a diiodometán kontaktszög, illetve a felszíni energia tekintetében szignifikáns (p<0,05) változást eredményezett.Következtetés: A felszínkezelési módszerek alkalmazása befolyásolja a vizsgált kompozitok felszíni energiáját, illetve a víz és diiodometán nedvesítő képességét a vizsgált felszínen. A vizsgált paraméterek szempontjából a kompozit összetétele meghatározó volt.

Témavezető: Dr. Martos Renáta

Bevezetés: A rövid szállal megerősített gyanta bázisú kompozitok, mint dentin pótló anyagok használatosak a nagy méretű üregek helyreállítása esetén. Polírozhatóságuk, kopásállóságuk azonban elmarad a hagyományos univerzálisan alkalmazható kompozitokhoz képest. Kutatásunkban a termociklusos öregítés hatását vizsgáljuk rövid szállal megerősített és nanohibrid szemcse típusú töltőanyagot tartalmazó kompozitok felszíni tulajdonságaira. Anyag és módszertan: EverX Flow (dentin shade; GC Corp., Tokió, Japán) és Tetric EvoCeram bulk fill (Ivoclar, Schaan, Liechtenstein) kompozitból korong alakú próbatesteket (d=10 mm; m=2mm) készítettünk egyedileg készített teflon küvettában a gyártó utasításai szerint. A korongokat LED polimerizációs lámpával (Bluephase 20i, Ivoclair Vivadent) polimerizáltuk, ezután a polimerizációs lámpához közelebbi, un. felső felszínét políroztuk 4000 Grit-ig (Struers LaboPol-35 Grinding/polishing machine (Struers,Rodovre, Denmark)). 24 óra szobahőmérsékleten való tárolást követően megmértük a próbatestek konverzióját Nicolet 6700 Fourier-transzformációs infravörös spektroszkóppal (FTIR, Thermo Fisher Scientfic, Waltham, MA, USA) ATR módban. A polírozott felszínek érdességét három-dimenziós nagy felbontású kontakt profilométerrel (Ambios Technology XP-1, Santa Cruz, CA, USA), a mikrokeménységet Vickers mikrokeménység vizsgálattal (Mitutoyo HV-120, Kanagawa, Japan) vizsgáltuk. Ezután a mintákat 5x10000 termociklusos öregítésnek vetettük alá (THE-1100, SD Mechatronik GmbH, Feldkirchen-Westerham, Germany) (5-55 °C 30 s bemerítési idő), majd ismételten felszínvizsgálatokat végeztünk. Az eredményeinket statisztikai módszerekkel értékeltük ki (SPSS Statistics 24.0). A szignifikancia szintet p<0,05 értéken határoztuk meg. Eredmények: Kiinduláskor a két vizsgált kompozit minden felszíni paraméter tekintetében szignifikáns eltérést mutatott (p<0,05). Az öregítés hatására mindkét vizsgált kompozit konverziója és felszíni érdessége szignifikánsan nőtt (p<0,05), míg a felszíni mikrokeménységük szignifikánsan csökkent (p<0,05), a mikrokeménység értékek kivételével (p>0,05) a két anyag feszíni érdessége és a konverziója szignifikánsan eltért (p<0,05). Következtetés: Az öregítést követően a két eltérő töltőanyag tartalmú gyanta bázisú kompozit hasonló felszíni tulajdonságokat mutatott.

Témavezető: Dr. Martos Renáta

Bevezetés: Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei bizonyították, hogy a mikrobiális diszbiózis negatív hatással van a szájüreg egészségi állapotára. A különböző gyulladásos bélbetegségek modulatórikus hatással bírnak az orális mikroflórára és kutatási eredményekkel összhangban meghatározóan befolyásolják az alveoláris csontképződést, a dentinképzést és a fog eruptiós sebességét. Egérmodellekben, ahol a metszőfogak ever-growing tooth jelleggel folyamatosan növekednek, követhetjük a szervezet anyagcsere- és gyulladásos állapotait.Anyag és módszer: A vizsgálatot a Debreceni Egyetem Munkahelyi Állatjóléti Bizottság (DE MÁB) jóváhagyásával, a kísérleti állatok kezelésére vonatkozó nemzetközi ajánlásokkal összhangban végeztük (3-M/2024/DEMÁB). A kísérletben 56 napos BALB/c nőstény és hím egereket négy különböző csoportra osztottuk: kontroll csoport (standard táp és víz), kontroll+ csoport (standard táp+fermentlé), vashiányos csoport (3 napig standard táp és víz, 4-10. napokon 2,5% (m/V%) DSS-t tartalmazó víz, 11-18 napokon 1,5% (m/V%) DSS (dextran sodium sulfate)-t tartalmazó víz), vashiányos+ (3 napig standard táp+fermentlé, majd 4-10. napokon 2,5% (m/V%) DSS-t tartalmazó fermentlé, 11-18 napokon 1,5% (m/V%) DSS-t tartalmazó fermentlé). A fermentlevet 3 mg/ttkg koncentrációban alkalmaztuk.Az egerek a kísérlet alatt standard pelletált rágcsálótápot kaptak ad libitum. Az egerek elhelyezése egyedileg, külön ketrecben történt.Mintavétel: a kontroll csoport esetében 3 (3. nap, 11. és 18. nap), míg a másik 3 kísérleti csoport esetében 2 alkalommal (11. és 18. napon) történt. Minden mintavételi időpontban 6 egyed túlaltatása történt (3 hím és 3 nőstény). A túlaltatást (5%-os izoflurán) követően preparáltuk ki az állkapocscsontot és 10 % formalin oldatban konzerváltuk szövettani vizsgálathoz. Eredmények: Az alkalmazott posztbiotikum képes volt csökkenteni a gyulladást. A mérési eredményeink alapján, csökken a kollagénmátrix degradáció, stabilizálódik a Sharpey-rostok szerkezete, mérséklődik a periodontális rostok lebomlása, csökken a ligamentum vastagságának gyulladás miatti csökkenése. A szövettani vizsgálatban a kontrollhoz viszonyítva a DSS csoportban a periodontalis ligamentum (PDL) elvékonyodott, a sejtek között apoptosisok láthatók, a kollagénrostok mennyisége csökkent. A fermentlével kezelt DSS csoportban a PDL sejtdúsabb, a kollagénrostok mennyisége növekedett. A fermentlével kezelt csoportban a pozitív változásokat a morfometriai mérések is bizonyították.

Témavezető: Dr. Skopkó Boglárka Emese és Prof. Dr. Gálné Remenyik Judit