OETDK.

Bevezetés: Az optikai koherencia tomográfia (OCT) non invazív vizsgálati módszer, mely a bőrfelületről alacsony intenzitású infravörös lézerfény visszaverődéséből digitális képet alkot maximum 1,2 mm mélységig. Szummációs képek elemzésével a véráramlás detektálására is lehetőség van. Így felületes értágulatok vizualizálhatók és kvantitatívan elemezhetőek a dinamikus OCT (d-OCT) készülékkel. A hemoglobinban elnyelődő hullámhosszú (vaszkuláris) lézerek a bőr ereinek non ablatív kezelésére alkalmasak. 532 és 1064 nm emittáló Nd:YAG lézer kezelési beállítási paraméterei többnyire tapasztalatokon alapulnak. Célkitűzés: meghatározni mennyire segíthet az OCT készülék a bőr felületes értágulatainak lézeres kezelésekor a lézer paraméterek kiválasztásában és a kezelés eredményességének megítélésében. Módszer: klinikailag értágulatokkal rendelkező bőrfelületekről 2D konvencionális és 3D (Antera kamera) fotók készültek valamint VivoSight (Michelson) d-OCT készülékkel 6mmx6mm-es területet scanneltünk Nd:YAG laser kezelés előtt és után. A képalkotó rendszerek analizáló szoftverével elemeztük a képeket. A lézer kezelési paraméterek rögzítésre kerültek. Eredmények: Cherry angioma, haemangioma, seprű vénák, rosacea erei jól vizualizálhatóak a 3D kamerával és az OCT-vel. A lézerrel elzárt erek is azonnal kimutathatóak, de a lézer után kialakult hyperaemia már néhány perccel később módosítja a képeket. A hosszabbtávú eredmény számadatokkal jellemezhető mind a két eszközzel. Az erek vastagsága és denzitása mérhető a felületes plexus ereiben OCT-vel. Az angiomák kivételével az erek kaliber ingadozása szűk határok között mozog. Konklúzió: Az Antera 3D kamera alkalmas a bőr felületi értágulatainak vizualizálására és a hemoglobin koncentráció objektív mérésével a kezelés hatékonyságának lemérésére. A d-OCT a 800 mikrométernél nem mélyebb erek vastagságának és a kötőszövet vascularitásának objektív meghatározását lehetővé teszi. Az elemzések időigényesek. Így a lézer paraméterek megválasztásában a gyakorlatban kevésbé tűnik rutinszerűen jól alkalmazható eljárásnak az OCT. Kezelési tapasztalatok szerzésére, valamint később tudományos igényű adatgyűjtésre az eszközök alkalmasak.

Témavezető: Prof. Dr. Remenyik Éva

Bevezetés: Az atópiás dermatitis (AD) egy krónikus, immunmediált, gyulladásos bőrbetegség. Előfordulási gyakorisága felnőtteknél 1-3%, gyermekeknél 10-20%. A diagnózis felállításakor kiemelt fontosságú a betegség súlyosságának pontos meghatározása, valamint a minél korábbi adekvát, személyre szabott gyulladáscsökkentő terápia elindítása. A jelenlegi terápiás ajánlások szerint a középsúlyos és súlyos esetekben szisztémás kezelést is szükséges alkalmazni, melyek közt a Janus-kináz (JAK)-gátlók és a biológiai terápia tekinthetők igazán eredményesnek.Cél: A Debreceni Egyetem Bőrgyógyászati Klinikán jelenleg JAK-gátló, illetve biológiai kezelésben részesülő középsúlyos, és súlyos betegek klinikai paramétereinek jellemzése, valamint a súlyossághoz kapcsolódó tényezők feltérképezése.Betegek és módszerek: A Bőrklinikán megjelent, legújabb típusú gyulladáscsökkentő szisztémás terápiában részesülő AD betegek anamnesztikus adatait, fizikális státuszát, terápiáit rögzítettük és elemeztük (n=130). Vizsgálati státusz alapján a betegeket két csoportba soroltuk, a középsúlyos és a súlyos kategóriákba, majd a csoportokat a következő paraméterek alapján hasonlítottuk össze: nem, életkor, betegségkezdet, testtömeg-index, társbetegségek, életkörülmények, családi anamnézis, korábbi terápiák, jelen terápiák, relapsusok száma.Eredmények: Súlyos AD betegek számarányukban csaknem kétszer többen voltak, mint a középsúlyos betegek. A súlyos betegekre jellemző, hogy szignifikánsan gyakrabban alakult ki közöttük a betegség az első 6 hónapban, és az AD fellángolása szignifikánsan többször jelentkezett valamilyen környezetváltozás után. A súlyosabb csoportban a kórházi kezelések száma és az atópiás társbetegségek is gyakrabban fordultak elő. Konklúzió: Vizsgálatunk megerősítette, hogy a korai kezdetű klinikai forma esetén a súlyos, szisztémás kezelésre szoruló AD kialakulása gyakoribb, mint a későbbi életkorban kialakuló formában, és hogy a környezeti változások is fontos szerepet játszanak a súlyos AD kialakulásában. Az eredményekre alapulóan jövőbeni prospektív vizsgálatok segíthetik a szisztémás kezelésre szoruló betegeink identifikálását és terápiájukban a célzott kezelések mielőbbi elindítását.

Témavezető: Dr. Gáspár Krisztián

A psoriasis egy multi-faktoriális, krónikus, kiújulásra hajlamos, nem fertőző bőrbetegség, melyben a súlyos bőrtünetekkel járó szakaszok teljesen tünetmentes szakaszokkal váltakoznak. A psoriasis tehát egy élethosszig tartó progresszív bőrbetegség, jelenleg még nem gyógyítható, viszont különböző terápiás eljárások hatására a tüneteket mérsékelni tudjuk, illetve a tünetmentes időszakokat képesek vagyunk meghosszabbítani. A psoriasis kezelésében mind lokális készítményeket, mind szisztémás hatású gyulladás gátló, immunszuppresszív gyógyszereket, újabban pedig biológiai terápiát is alkalmaznak. Kísérletünk célja olyan növényi hatóanyagok vizsgálata, melyek a gyulladáscsökkentő, antioxidáns, illetve immunmoduláló hatásuknak köszönhetően alternatív kezelési lehetőséget jelenthetnek a psoriasis terápiájában, vagy esetleg hatásos profilaktikus szerként is alkalmazhatóak.Az IMQ indukálta psoriasis modellt felnőtt, hím SD patkányokban váltottuk ki 62,5 mg 5%-os Aldara (IMQ tartalmú) krém helyi alkalmazásával. Az állatokat 5 csoportba osztottuk a következők szerint: 1. csoport: pozitív kontroll (P-KTRL – 0,1%-os mometazon kenőcs); 2. csoport: növényi hatóanyag tartalmú krém (NHK); 3. csoport: krém vivőanyaggal kezelt (K-KTRL); 4. csoport: növényi hatóanyag tartalmú gél (NHG), 5. csoport: gél vivőanyaggal kezelt (G-KTRL). A psoriasis tünetek kiváltásához az állatok hátán egy meghatározott nagyságú bőrfelületet (3 x 3 cm) leborotválunk, majd 5%-os Imiquimod krémmel kezelünk 6 napig. Az 6. napon már kialakulnak a pikkelysömörhöz hasonló bőrelváltozások, és a 7. naptól elkezdtük az állatok kezelését a kiválasztott készítményekkel. Az állatok hátán a bőrelváltozásokat naponta ellenőriztük és a psoriasis súlyosságot értékelő 0-4-ig terjedő skálát használtuk a bőrtünetek változásainak értékelésére. A kísérlet végpontján a modellállatok életének kíméletes kioltása után, szövetmintákat vettünk a kezelt, illetve kezeletlen bőrfelületekből, szövettani vizsgálatok céljából.Eredményeink alapján elmondható, hogy mindkét növényi hatóanyagot tartalmazó lokális készítmény jelentősen csökkentette a makroszkópikus bőrelváltozásokat, melyeket a mikroszkópos vizsgálatok is alátámasztanak. A kontroll csoportok esetében megfigyeltük, hogy sem a gél, sem a krém alapanyag nem okoz negatív bőrtüneteket, tehát biztonságos az alkalmazásuk. A szteroiddal kezelt csoport esetében nem várt eredményt tapasztaltunk, mivel a bőrtünetek a vizsgálat teljes hossza alatt súlyosbodtak.

Témavezető: Dr. Kiss Rita és Dr. Lelesz Beáta

A melanoma malignum a melanocitákból kiinduló agresszív daganat, amely magas mortalitásával és metasztatikus potenciáljával komoly kihívást jelent az orvostudomány számára. Incidenciája világszerte folyamatos emelkedést mutat. A betegség heterogenitása és a gyakran kedvezőtlen prognózisa miatt kiemelt jelentőséggel bírnak azok a biomarkerek, amelyek lehetővé teszik a korai diagnózist, a betegség progressziójának nyomon követését és a terápiás válasz előrejelzését. A klinikai gyakorlatban jelenleg alkalmazott prognosztikai markerek az S100B fehérje és a laktát-dehidrogenáz (LDH), korlátozott szenzitivitással és specificitással rendelkeznek. Ezért tűztük ki célul olyan új biomarkerek azonosítását, amelyek lehetővé teszik a betegség korai felismerését és a progresszió monitorizálását.Vizsgálatunk a melanómás betegek metallothionein-2 (MT-2) plazmaszintjének meghatározására irányult. Az MT-2 koncentrációt szendvics ELISA módszerrel határoztuk meg, amelyet nagy pontossága és érzékenysége miatt választottunk. A méréseket 180 melanómás beteg és 23 egészséges kontroll plazma mintán végeztük. Ezt követően statisztikai módszerekkel elemeztük az MT-2 expresszió összefüggését a demográfiai és klinikopatológiai jellemzőkkel, felmérve prediktív értékét önállóan, illetve a fentebb említett jelenleg is alkalmazott markerekkel kombinálva.Az eredmények szignifikánsan magasabb MT-2 koncentrációt mutattak a 65 év feletti betegekben a 65 év alatti korcsoporthoz képest (p=0,044). Szintén szignifikáns különbség mutatkozott a terápiás kategóriák között. A célzott (BRAF+MEK inhibitor) kezelésben részesülő betegek MT-2 szintjei jelentősen magasabbak voltak, a nem kezelt és az immunterápiát kapott csoportokhoz viszonyítva (p=0,006). Emellett, az áttéttel rendelkező betegek MT-2 értéke szintén magasabb volt, mint a metasztázis nélküli csoporté (p=0,002). A ROC-analízis során az MT-2 nem bizonyult erős markernek a metasztázisok előrejelzésében, amikor azonban az MT-2-t a két gyakorlatban is használt melanoma markerekkel (S100B-, LDH) kombináltuk az AUC értéke 0,758-ra emelkedett.Összefoglalva, az MT-2 plazmakoncentrációja összefüggésbe hozható a betegek életkorával, a célzott terápiával és a metasztázisok jelenlétével, így potenciális biomarker lehet a melanoma progressziójának monitorozásában. A jövőben azonban nagyobb betegszámú vizsgálatok szükségesek annak igazolására, hogy az MT2 beépítése a klinikai biomarker panelbe valóban javíthatja-e a személyre szabott döntéshozatalt.

Témavezető: Dr. Várvölgyi Tünde és Berecz Ágnes

Bevezetés: Az antibiotikumok az egészségügyi ellátás különböző területein a leggyakrabban felírt gyógyszerek közé tartoznak. A penicillin ma is az egyik legszélesebb körben felírt antibiotikum és az egyik leggyakrabban jelentett gyógyszerallergia is. A penicillinallergiával jelölt betegek többségénél nem történik semmilyen kivizsgálás, ezért kiemelten fontos a penicillinallergiára gyanús betegek allergológiai centrumokba irányítása. Célkitűzés: A vizsgálat célja a Debreceni Egyetem Bőrgyógyászati Klinikájának Allergológiai szakrendelésén 2023 és 2024 között megjelent betegek klinikai és laboratóriumi jellemzőinek feltárása. Anyagok és módszerek: Retrospektív vizsgálatot végeztünk azoknak a betegeknek körében, akiket penicillinallergia gyanúja miatt irányítottak allergológiai szakrendelésre, és akiknél lymphocyta transzformációs tesztet (LTT) és/vagy basophil aktivációs tesztet (BAT) végeztek. A vizsgálat során elemeztük a teszteredményeket, a tünetek megjelenése és az orvoshoz fordulás között eltelt időt, valamint a betegek egyéb anamnesztikus jellemzőit. Eredmények: Összesen 105 beteget vizsgáltunk, 67,62%-uk nő volt, és 62,86%-uk a tartozott a felnőttkorú (≥18 év) populációba. A vizsgált betegek 51,43%-ánál késői típusú, 48,57%-ánál pedig azonnali típusú reakció volt. A betegek 34,29%-a a gyanús penicillinnel vagy penicillinszármazékkal egyidejűleg több gyógyszert is szedett. A feltételezett kiváltó szer leggyakrabban az amoxicillin-klavulánsav volt (72,90%), ezt követte a penicillin (15,88%), az amoxicillin (7,48%), a semicillin (2,80%), valamint az ampicillin (0,93%). Az in vitro vizsgálatok közül az LTT 0,95%-ban, míg a BAT 3,23%-ban lett pozitív amoxicillin - klavulánsavra. Az LTT-pozitív beteg 9 éves volt és 1 éven belül jelentkezett kivizsgálásra. A BAT-pozitív esetek életkora 17, 28 (1 éven belül jelentkeztek) és 30 év volt (5 éven belül jelentkezett). Következtetések: Eredményeink arra utalnak, hogy a pozitív in vitro teszteredmény nagyobb valószínűséggel igazolható abban az esetben, ha az allergiás reakciót követő egy éven belül sor került az allergológiai kivizsgálásra. Mindez alátámasztja annak a jelentőségét, hogy az első észlelő orvos rövid időn belül a regionális allergológiai központokba irányítsa a betegeket a pontos diagnózis felállítása és a további ellátás optimalizálása érdekében.

Témavezető: Dr. Sawhney Irina

A bazálsejtes karcinóma a leggyakoribb malignus tumor, amely a nem melanoma bőr tumorok csoportjának tagja, a hám bazális, germinatív rétegének rosszindulatú burjánzása. Jellemzője, hogy az UV sugárzásnak kitett testtájakon jelenik meg inkább, illetve ritkán ad áttétet. Patogenezise során a PCTH-1 és az SMO gén mutációja a hedgehog szignáltranszdukciós útvonal aktiválódásával vezet a daganat kialakulásához. Ezt gátolja a vismodegib, retrospektív kutatásunk tárgya, amely előrehaladott, műtétre vagy sugárkezelésre alkalmatlan tumoroknál adható. Kutatásunkban 52 beteg történetét követtük végig 2014.08.31. és 2023.08.31. között, akik vismodegibbel való kezelésben részesültek a DEKK Bőrgyógyászati Klinikán és 2024.08.31-ig követtük az utógondozásukat. Célunk átfogó képet kapni a terápia hatásosságáról, mellékhatásairól, recidívák megjelenéséről és összehasonlítani az eredményeket a nemzetközi viszonylatban. Az adataink alapján a Disease Control Rate=90%, az Overall Response Rate=82%, amely a vizsgált 8 másik ország eredményeivel korrelál. Mellékhatások között szerepel a hajhullás, ízérzésvesztés, izomgörcs és étvágytalanság, ami 20 fő (38,5%) gyógyszerszedésének felfüggesztéséhez vezetett. A gyógyszerszedési idő mediánja a 11. hónap volt. Összefoglalónk alcsoportjai: 10 beteg (19,2%), akik a terápiát újra kezdték, illetve másik 7 beteg (13,5%), akiknél a gyógyszer hatásossága a kezdeti gyors javulás után lelassult, majd hatásvesztés következett be (medián 17 hónap). A tumor méret legdinamikusabb változásának mediánja az 5. hónap és a gyógyszerszedés során a terápia első hónapjaiban láttuk a legnagyobb változást. Az utógondozási idő mediánja a 15. hónap. Az ebben részt vett betegek (34 fő) közül 14 főnél (41,2%) alakult ki recidíva. Meglátásunk szerint a vismodegib kezelés lezártakor észlelt tumormentességet követően recidíva évekkel később is jelentkezhet, emiatt a terápia hatékonyságának megítélésére hosszabb távú kontroll szükséges. Megállapítottuk, hogy a terápiát újrakezdő betegek 60%-ában fordult elő hatásvesztés szemben azon alcsoportban lévő 7 fővel (13,5%), akiknél az első szedés során következett be, azaz újrakezdésnél a hatásvesztés gyakrabban fordul elő. A kezelés komplexitását mutatja a vismodegib utáni további beavatkozások lehetősége, pl. váltás immuno-onkológiai kezelésre, vagy az inoperábilis daganat műthetővé válása (a vismodegib neoadjuváns formában történő adása).

Témavezető: Prof. Dr. Juhász István

Az aktinikus keratosis (AK) precancerosis, mely kialakulásához a magas kumulatív napfény expozíció, világos bőrtípus, immunszuppresszió is hozzájárulnak. Évi 0,025-16%-a laphámsejtes carcinomává alakulhat, ezért korai kezelése kiemelt fontosságú. Egy régión belül lehet soliter vagy multiplex megjelenésű, mely utóbbi mező carcinogenesist jelez. Emiatt a napfénykárosodott bőr javítására és a multiplex AK-k kezelésére a leghatékonyabbak a mezőterápiák, mint a fotodinámiás terápia (PDT) és a lokális 5-fluorouracil (5-FU). Eddigi közlemények alapján a calcipotriol az 5-FU hatékonyságát növeli. E kezelések kombinált hatékonyságáról jelenleg kevés irodalmi adat áll rendelkezésünkre. A terápiás válasz objektív megítélésére az optikai koherencia tomográfia (OCT) és az Antera 3D kamera alkalmazható.A vizsgálatba 40 beteget (27 férfi és 13 nő) vontunk be, akiknél az arcon multiplex AK volt jelen. A pácienseket véletlenszerűen három kezelési csoportba soroltuk. Az 1. csoport (N=13) egyetlen PDT-kezelést kapott 20%-os aminolevulinsavval (ALA) és vörös fény megvilágítással. A 2. csoportban (N=17) 1:1 arányú calcipotriol+5-FU krémet alkalmaztunk naponta kétszer, négy napon át. A 3. kombinált csoportban (N=10) a 4 napos calcipotriol+5-FU előkezelést 1 PDT kezelés követte az 5. napon. A hatékonyságot a kezelés előtt, illetve a kezelés után 3 hónappal értékeltük az AK-k száma alapján, valamint OCT és Antera 3D kamera segítségével.Három hónappal a kezelés után mindhárom csoportban szignifikánsan csökkent az AK-k száma (calcipotriol+5-FU: p=0,003; PDT: p<0,001; kombinált: p<0,001). Az OCT-mérések alapján a vascularisatio csökkent a calcipotriol+5-FU csoportban (p=0,011). Az Antera 3D kamerás mérések szerint a calcipotriol+5-FU csoporthoz képest, a PDT-vel kezelteknél csökkenés volt megfigyelhető a kis (p=0,024) és közepes (p=0,053) méretű pórusok térfogatában, valamint a kis ráncok mélységében (p=0,015). A calcipotriol+5-FU csoporthoz képest, a kombinált kezelés csökkenést eredményezett a kis (p=0,007), közepes (p=0,020) és nagy (p=0,030) pórusok térfogatában, a kis (p=0,035) és mély (p=0,029) ráncok mélységében, valamint javulás történt a kis (p=0,023), közepes (p=0,034) és nagy (p=0,026) texturális jellemzőkben. A kombinált és a PDT csoport között nem találtunk jelentős különbséget a fotoaging paramétereiben.Mindhárom terápia eredményesnek bizonyult a fotocarcinogenesis javításában, azonban a fotoagingre a PDT-nek és a kombinált kezelésnek volt szignifikáns hatása.

Témavezető: Dr. Gellén Emese és Dr. Korponai Judit