OETDK.

Introduction: Pancreatic neuroendocrine tumors (pNETs) are rare neoplasms representing about 1–2% of pancreatic tumors, which may present as functioning or non-functioning lesions, sometimes associated with MEN1. Their heterogeneous biological behavior and ongoing controversies regarding surgical indications—particularly for small or low-grade tumors—pose challenges in management. This study evaluates the clinicopathological characteristics, operative strategies, and determinants of oncologic outcomes in patients with pNETs.Patients and Methods: A retrospective analysis was made on 150 patients evaluated for pancreatic lesions between 2022.01.01 and 2025.08.31 at the Institute of Surgery, University of Debrecen. 22 patients (14.7%) were diagnosed with pNETs, including 6 functioning tumors (27.3%)—5 insulinomas and 1 somatostatinoma—with one MEN1-associated case, and 18 non-functioning tumors (81.8%). Variables included clinical presentation, biomarker profiles, diagnostic imaging, surgical procedures, postoperative complications, histopathology, and survival.Results: Chromogranin A was high in 4/22 patients (18.2%), and octreotide scintigraphy was positive in 12 (54.5%). Preoperative biopsy identified malignancy in 10 cases (45.5%). Tumors were located in the head in 6 (27.3%), body in 8 (36.4%), and tail in 8 (36.4%). 3 patients (13.6%) presented with metastases. Surgical intervention was feasible in 20/22 patients (90.9%), with only 2 cases deemed inoperable\unresectable. Procedures included left pancreatectomy (13; 59.1%), enucleation (3; 13.6%), pancreatoduodenectomy (2; 9.1%), and total pancreatectomy (2; 9.1%). Minimally invasive techniques comprised 10 laparoscopic (45.5%) and 2 robotic procedures (9.1%). R0 resection was achieved in 15/20 patients (75%). Histology showed 16 G1 (72.7%) and 5 G2 tumors (22.7%). Complications occurred in 11/22 (50%). Survival analysis showed significant effect of tumor grade (p = 0.043). The 1-, and 3- year patient survival was94% and 94% in patients with G1 tumors, and 80% and 40% in patients who had G2 tumors, respectively.Conclusion: Surgical management of pNETs yields excellent long-term outcomes, particularly in well-differentiated tumors. Tumor grade was the main prognostic factor. These findings support timely surgery, the safe use of minimally invasive techniques, and the importance of thorough preoperative evaluation—including biomarker assessment and functional imaging—in optimizing pNET management.

Témavezető: Dr. Zadori Gergely

Az elmúlt években a kiterjesztett valóság (AR) használata egyre nagyobb teret nyert azorvostudomány és a sebészet területén, mind diagnosztikus, mind intraoperatív szempontból.Az augmented reality a valóságba ágyazva teszi lehetővé a radiológiai képek 3D-sholografikus vizualizációját, így a megszokott 2D-s klasszikus ortogonális síkban ábrázoltradiológiai képek helyett egy realisztikusabb, könnyebben értelmezhető látványt teremt. Apreoperatív MR vagy CT felvételeket egy 3D volumen ábrázolásra alkalmas szemüveggel(head-mounted-display vagy HMD): a Microsoft Hololens2-vel a műtéti területre lehetvetíteni, egyszerre láthatóvá téve a sebész látóterében a valós környezetet és a hologramot,ezáltal jelentősen javítva az intracranialis tájékozódást.EredményekRetrospektív elemzést végeztünk minden olyan esetről, amelyben AR-t alkalmaztak, mindsebészi, mind nem-sebészi kezelés során, a Debreceni Egyetem Idegsebészeti Klinikáján,2018 és 2025 között, amely ebben az időintervallumban 212 esetet foglalt magába. Ezek azesetek az idegsebészeti beavatkozások széles spektrumát fedték le, ideértve a non-invazívsztereotaxiás beavatkozásokat, illetve a különböző invazív műtéti típusokat, mint discusherniák, scoliosis, érmalformációk, illetve agyi- és gerinctumorok kezelését.Az összegyűjtött változók között szerepeltek a betegek demográfiai adatai, a diagnózis és aműtét típusa.KonklúzióA tapasztalatok azt mutatták, hogy a műtét előtti felkészülés során az egyes betegekanatómiájának 3D-ben történt tanulmányozása exponenciálisan megkönnyítette a műtétielőkészületeket. A holografikus képalkotásnak köszönhetően a műtéti idő rövidebbé vált, és aprecíz térbeli tájékozódás miatt lehetőség nyílt a sebfelszín invazivitás csökkentésére. Azutóbbiak pedig csökkentették a betegek körében a perioperatív morbiditást ésszövődményeket. A daganatot körülvevő anatómiai struktúrák pontos lokalizálásával az ARnagyobb műtéti biztonságot adott és fontos tapasztalat, hogy így a sebésznek nem kellettelfordulnia a műtéti területtől. A klinikán létrehozott szoftverben (Holospital) előremegjelölhetőek anatómiai pontok, készíthetőek megjegyzések és emlékeztetők, amelyek aműtét során előhívhatóak és használhatóak steril körülmények között is. A betegellátásmellett az oktatásban is nagy szerepe van a technikának. Az orvostanhallgató képzésben aszemüveg használata egy pontosabb anatómiai és patológiai megértést tesz lehetővé, ami akára pályaválasztást is pozitívan befolyásolhatja.

Témavezető: Dr. Juhász Dorottya

Bevezetés: A nanozsír szuszpenzió injektálása az esztétikai sebészetben széles körben alkalmazott eljárás, többek között hegkezelésre, bőr-regeneráció indukciójára használatos. A nanozsír mechanikus emulzifikációval előállított, sejtdús és könnyen injektálható zsírszövet-frakció, amely megőrzi a stromális-vaszkuláris komponensek és a progenitorsejtek regeneratív potenciálját. Bár alkalmazása folyamatosan terjed, a lokális mikrokeringésre gyakorolt hatásairól mindeddig kevés adat áll rendelkezésre. Kísérletünk célja a subcutan rétegbe bejuttatott nanozsír által kiváltott microcirculatiós változások paramétereinek követéses vizsgálata volt patkányban.Módszerek: Az előkísérletben 6 Wistar (Crl:WI) patkány (engedély reg. szám: 19/2022/DEMÁB) regio dorsalis bőrterületét vizsgáltuk. Érintetlen kontroll régió mellett a jobb oldali terület 1 ml nanozsír-injekciót, a bal oldali régió 1 ml fiziológiás sóoldattal történő kezelést kapott. A műtéti protokoll során az inguinalis régióból autológ zsírszövetet vettünk, melyet mechanikus emulzifikációval alakítottunk nanozsírrá. Mikrokeringési vizsgálatokat a m. spinotrapezius feletti bőrterületen Cytocam-IDF videomikroszkóppal végeztünk. A műtét előtt, a 7. és a 14. postoperativ (p.o.) napon vett vérmintákból haematologiai és haemorheologiai paramétereket határoztunk meg a lehetséges szisztémás hatások felmérése céljából.Eredmények: A fehérvérsejtszám emelkedett a 7. p.o. napra (p=0,028 vs. alap). A vörösvérsejtszám és a haematocrit érték csökkent a 7. (p=0,028; p=0,019) és a 14. (p=0,004; p=0,036) napra az alapértékekhez képest. A vörösvérsejt aggregatio a követési időszakban csökkent az alapértékhez képest (M 5 sec: p=0,002; M 10 sec: p=0,005). Microcirculatiós paraméterek közül a kapillárisok áramlási sebessége és a De Backer érdenzitás minimálisan tért el a vizsgált régiók között, azonban a kezelt területeken az ún. microvascular flow index (MFI) értéke megemelkedett az első héten, majd csökkent a 14. p.o. napraKövetkeztetés: A vizsgált haematologiai és haemorheologiai paraméterek változásai az akut fázis reakciókat tükrözték. A mikrokeringési paraméterek eltérése a jobb oldali, nanozsírral kezelt régióban volt kifejezettebb. Az eredmények további vizsgálatokat indokolnak az eljárás regeneratív hatásmechanizmusának pontosabb megértéséhez.

Témavezető: Dr. Péter Zoltán és Prof. Dr. Németh Norbert

Bevezetés: A máj a szervezet egyik legnagyobb regenerációs kapacitással rendelkező szerve.Resectiót követően a megmaradt parenchyma sejt-proliferatio és strukturális átrendeződésrévén visszanyeri tömegét és működését. A regeneráció sikerét számos tényező (többek közöttaz ischaemia-reperfusiós (I/R) károsodás, a gyulladásos válasz, az oxidatív stressz és amicrocirculatio állapota) befolyásolhatja. Ezen paraméterek vizsgálata prognosztikaijelentőségű lehet különböző eredetű I/R károsodásokban. Kutatásunk célja a részleges máj-resectiót követő funkcionális, microcirculatiós és szövettani változások elemzése volt.Módszerek: Előkísérletünkben 14 hím Wistar patkányt (313,9 ± 10,85 g, engedély:19/2022/DEMÁB) vontunk be. Altatást követően, még a beavatkozások előtt,echokardiográfiával értékeltük a szív funkcióját és a vena portae áramlást, majd mediánlaparotomiát végeztünk. Az áloperált csoportban (n=7) kipreparáltuk a hasi aortát és a venaportae-t, megmértük a véráramlást (Transonic Microcirculation Flowprobe), rögzítettük amájparenchyma intravitális videomikroszkópos felvételeit (CytoCam-IDF), valamint vérvételútján haemorheologiai (Myrenne MA-1 aggregometer, LoRRca ectacytometer) ésvérgázparamétereket (epoc®) határoztunk meg. A máj-resectiós (RMR) csoportban (n=7) apreparálást és alapméréseket követően eltávolítottuk a máj középső és bal lebenyét. Apostoperativ (p.o.) 4. napon vért vettünk. A 7. p.o. napon altatásban újabb laparotomiátkövetően megismételtük a méréseket, majd az állatok túlaltatását követően a szerveketszövettani feldolgozásra eltávolítottuk.Eredmények: A máj- és szívtömeg szignifikánsan (p<0,001) nőtt az RMR-csoportban. Apulmonalis artéria, a vena cava inferior és az aorta átlagos véráramlása emelkedett a 7. napra.A microcirculatiós áramlási sebesség az RMR-csoportban szignifikánsan (p<0,001)alacsonyabb volt az alap értékekhez képest. Haemorheologiai paraméterek közül avörösvérsejt deformabilitását- és aggregatióját jellemző paraméterekben volt megfigyelhetőszignifikáns különbség a csoportok között.Következtetés: A modell alkalmas az RMR-t követő funkcionális, microcirculatiós éshaemorheologiai változások vizsgálatára. Eredményeink alapján egy hét alatt a máj jelentősregenerációra volt képes patkányban. A postoperativ időszakban a keringés feltételezhetőredisztribúciója zajlott, amelyre az echokardiográfiával mért paraméterek változásai isrámutatnak.

Témavezető: Dr. Adorján Dávid Martin és Prof. Dr. Németh Norbert

Bevezetés: A súlyos akut hasi kórképekhez (pl. pancreatitis acuta, trauma) társuló kórosan megemelkedett hasűri nyomás és annak szövődményeként kialakulható abdominalis compartment szindróma (ACS) kezelése komoly kihívást jelent a klinikumban. A szervek vérellátásának romlása következtében azok diszfunkciója, súlyos esetben sokszervi elégtelenség alakulhat ki. Klinikai tanulmányok alapján a theophyllin (TEO) kezelés csökkenti a mortalitást, így célul tűztük ki két különböző dózisú TEO kezelés hatásának vizsgálatát.Módszerek: Harmincöt hím Wistar patkányon (391,9±24,6 g; engedély nyilvántartási szám: 18/2019/DEMÁB) altatásban kipreparáltuk és kanüláltuk a v. jugularis externát. Az ép kontrollként szolgáló csoportnál (n=5) más beavatkozás nem történt. További csoportokban a patkányokban már ACS-t eredményező mértékű, 15 Hgmm-es intraabdominalis nyomást hoztunk létre a hasüreg inszufflálásával, amit 2 órán át fenntartottunk. Az ACS csoport (n=10) kezeletlen kontrollként szolgált. A TEO-25 csoportban (n=10) az emelkedett nyomás kialakítását követő 10. percben az állatok 25 mg/ttkg, a TEO-50 csoportban (n=10) 50 mg/ttkg Theophyllint kaptak intravénásan. A beavatkozások előtt és a 2. óra végén vérvételek, valamint intravitális mikroszkóp (CytoCam) segítségével mikrokeringési vizsgálatok is történtek. A kísérlet végén a veséből, májból, hasnyálmirigyből és a vékonybélből mintákat vettünk fénymikroszkópos szövettani vizsgálatokhoz.Eredmények: A mikrokeringési paraméterek (perfundált erek denzitása, De Backer score) a kezeletlen csoporthoz képest javulást mutattak. A hasnyálmirigy és a vékonybél esetében egyik csoportnál sem tapasztaltunk jelentősebb szövettani eltérést. A vesékben megfigyelhető volt a glomerulusok átmérőjének növekedése a kontroll csoporthoz képest (d=99,7±6,9 µm; p<0,001), legnagyobb mértékben az ACS (d=115,7±6,95 µm; p<0,001), kisebb mértékben a TEO-25 és a TEO-50 csoportoknál (d=106,8±3,6 µm ill. 115,7±7,03 µm; p<0,001). A máj metszetekben gócos illetve diffúz vakuolizációt találtunk: az ACS csoportban dominánsan, a TEO-25 csoportban kisebb arányban diffúz, a TEO-50 csoportban pedig 75%-ban gócos megjelenés volt a jellemző.Összefoglalás: A modell alkalmasnak bizonyult a hasűri szervek ACS által okozott szövettani elváltozásainak vizsgálatára. Két óra nyomásemelkedés már kimutatható elváltozásokat okozott. Az eredmények alapján a theophyllin kezelés kedvező hatása a vese és a máj esetében volt megfigyelhető.

Témavezető: Dr. Pető Katalin és Dr. Balog Klaudia

Bevezetés: Az osteoarthritis (OA) egy krónikus, degeneratív ízületi betegség, amelyet az ízületi porc fokozatos degradálódása jellemez. Ez jelentősen rontja az egyén életminőségét, ezért a hatékony kezelés nagy jelentőséggel bír a tünetek enyhítése és az ízületi funkció megőrzése érdekében. A hipofízis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) neuropeptidről kimutatták, hogy kedvezően hat a porcszövet és a csont képződésére. Jelen tanulmány célja a PACAP lehetséges védőhatásának vizsgálata volt arthritises patkánymodellben. Módszerek: A DE ÁOK Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetével együttműködésben végzett vizsgálatba 75 hím Wistar patkányt (311,43 ± 9,17 g) vontunk be (engedély ny. szám: 14/2023/DEMÁB). Négy héttel az OA-t előidéző 1 mg intraarticularis (i.a.) monojódacetát (MIA) beadását követően az állatokat öt egyenlő elemszámú csoportba osztottuk az i.a. kezeléseknek megfelelően: 1. OA (csak 30 μl fiziológiás sóoldat), 2. Hialuronsav (HA, 30 μl), 3. HA+PACAP1-38 (30 μl HA-ban 100 nM), 4. PACAP1-38 (30 μl fiz. só, 100 nM), PACAP6-38 (30 μl fiz. só, 100 nM). Az 50 napos utánkövetés során az állatoktól vért vettünk haematologiai és haemorheologiai paraméterek (vörösvérsejt deformabilitás, aggregatio) vizsgálatára, valamint nyomon követtük a mozgástartomány változását. A microcirculatiós paramétereket Cytocam-IDF készülékkel rögzítettük.Eredmények: A MIA hatására minden csoportban csökkent a kezelt ízületek mozgástartománya, ami igazolta az OA kialakulását. A fehérvérsejtszám minden csoportban szignifikánsan (p<0,05) emelkedett már a 2. hétre, a maximumát a 4. héten érte el, majd az 5. hétre közel normalizálódott a PACAP kezelt állatokban. A vörösvérsejtszám, thrombocyta szám és a haematocrit érték legnagyobb mértékben az OA és a PACAP1-38 kezelt csoportokban emelkedett a vizsgálat során. A vörösvérsejt aggregatiós paraméterek a 4. hétre romlottak jelentősen, legnagyobb mértékben a HA és a PACAP6-38 kezelt állatokban, míg a vörösvérsejt deformabilitás értékek ezen csoportokban romlottak a legkevésbé. A microcirculatiós felvételeken a perfundált erek denzitása fokozódott a 4. hétre, amely a PACAP kezelt állatokban mérséklődött. Következtetés: Az osteoarthritis elsődlegesen a gyulladásos folyamatokkal összefüggő változásokat okozott a haematologiai, haemorheologiai és microcirculatiós paraméterekben, amelyeket a PACAP1-38 és PACAP6-38 eltérően mérsékelt.

Témavezető: Dr. Fazekas László Ádám és Prof. Dr. Németh Norbert

Bevezetés: Az osteoarthrosis (OA) krónikus ízületi gyulladás következtében alakul ki, progresszióját súlyos porcdegeneráció, valamint csontszerkezeti változások jellemzik. A térdízület funkciója szempontjából fontos izmok gyengesége hozzájárulhat a betegség súlyosbodásához. Ennek felismerése korai diagnosztikai marker lehet. Kevés adat áll rendelkezésre az OA micro-rheologiai és microcirculatiós jellemzőiről is. Kutatásunk célja a micro-rheologiai paraméterek és a térdízület mozgását befolyásoló izmok microcirculatiójának vizsgálata volt OA és áloperált kontroll, valamint hypermuscularis egerekben.Módszerek: A DE ÁOK Élettani Intézettel közösen végzett kísérletben (regisztrációs szám: 17/2023/DEMÁB) kontroll (C57BL/6: 28,1±1,98g) és hypermuscularis (MSTN: 37,02±4,65g) egereket vizsgáltunk. A műtétek során az ízületi tok megnyitásával áloperált (Sham), a medialis meniscus destabilizációval pedig OA csoportokat hoztunk létre. A postoperatív követéses időszak 4 hét volt. Mikrokeringési méréseinket a m. quadriceps femoris (QF), m. biceps femoris (BF) izmokon Braedius Cytocam kamerával végeztük. Mértük a testtömeget, haematologiai paramétereket, az erythrocyták deformabilitását és aggregatióját. Eredmények: A haematologiai paraméterek közül a fehérvérsejtszám alacsonyabb volt az MSTN OA csoportban (p<0,05 vs. Sham). A vörösvérsejtszám és a haemoglobin koncentráció szignifikánsan magasabb volt az MSTN OA csoportban a Sham csoporthoz képest (p=0,028; p=0,02). A vérlemezkék száma alacsonyabb volt a BL6 OA csoportban az áloperálthoz képest (p=0,001). A vörösvérsejt aggregatio a BL6 és az MSTN OA csoportok között mutatott szignifikáns különbséget (p<0,05) A vörösvérsejtek deformabilitást leíró, 3 Pa-nál mért elongatiós index (p=0,046) és a maximális elongatiós index (p<0,05) értékekben látszott eltérés az MSTN OA és az áloperált csoportok között. A microcirculatiós változókat vizsgálva megfigyeltük, hogy a Sham, és az OA csoportok esetében a kapillárisok átmérője és denzitási értékei nagyobbak voltak a m. biceps femorisban, mint a m. quadriceps femorisban.Következtetések: A vizsgált kísérleti modellben szignifikáns különbségeket mértünk a haematologiai és haemorheologiai változókban, elsősorban az osteoarthrosis csoportokban. Jelentős változásokat észleltünk a microcirculatiós paraméterekben is a vizsgált izomzat szerint (QF vs. BF). Eredményeink rámutatnak a térdízületet mozgató izmok szerepére az ízületek éríntő degeneratív folyamatokban.

Témavezető: Dr. Deák Ádám és Dr. Fazekas László Ádám