Background: Studies analyzing the biological behavior of renal cell carcinomas (RCC) have shown that tumor spread to the renal vein and inferior vena cava (IVC) occurs in 4-10% of cases. However, tumor extension above the level of the diaphragm is very rare (~1%). Removal of the tumor thrombus is recommended in a single session along with radical nephrectomy. When the tumor thrombus level is below the hepatic veins, IVC thrombectomy can be performed through an abdominal or thoracoabdominal approach. Thrombectomy above the hepatic veins involves significant technical challenges and frequently requires collaboration with cardiothoracic surgeons.Objective: This study aimed to evaluate the surgical outcomes, histopathological features, and long-term survival of patients undergoing radical nephrectomy with IVC thrombectomy for RCC with level III-IV tumor thrombus.Methods: Fifty-two patients, including 31 males and 21 females, with a mean age of 60±13 years and diagnosed with RCC and IVC tumor thrombus, were treated between 2000 and 2024. We utilized the Novick classification for tumor thrombus in the IVC. 27 patients had level III and 25 patients had level IV extension. Radical nephrectomy and tumor thrombectomy were performed in the Department of Cardiac Surgery, with the assistance of cardiac surgeons. The surgery was performed with cardiopulmonary bypass in 15 patients and deep hypothermic cardiac arrest in 4 cases. Histopathological assessment included histological type, grade, and stage.Results: The predominant histological type was clear cell carcinoma (n=48), followed by papillary (n=2), sarcomatoid (n=1), and chromophobe (n=1) carcinomas. Tumor grades were grade I in 5 cases, grade II in 25 cases, grade III in 22 patients, and grade IV in 5 occasions. Staging was pT3c in 48 cases and pT4 in 4 patients. Lymph node involvement was pN0 in 25 cases, pN1 in 16 patients, and pN2 in 1 occasion. Metastases were present in 7 patients at the time of operation. During follow-up, local recurrence occurred in 10 patients (19.2%), and distant metastasis in 8 patients (15.3%), consisting of multiple lung (n=8), bone (n=3), and liver (n=4) metastases.Conclusions: Radical nephrectomy and IVC thrombectomy offer acceptable long-term survival rates for patients with RCC and IVC tumor thrombus. However, tumor progression was observed in 35% of patients, highlighting the importance of careful postoperative surveillance and consideration of adjuvant therapy.

Témavezető: Dr. Berczi Csaba

Introduction: The primary goal of penile cancer treatment is to completely remove the tumour while preserving penile function. Glansectomy and neoglans reconstruction is a penile-sparing procedure performed to preserve function while achieving a satisfactory aesthetic outcome.Aim: To compare the aesthetic results of glansectomy and neoglans reconstruction with those of glansectomy without reconstruction and radical penile surgeries.Patient and methods: A questionnaire survey was conducted among men and women over the age of 18. Participants were shown photographs of patients who had undergone surgery in our department due to penile cancer. The images included two photographs after glansectomy and neoglans reconstruction, two photographs after glansectomy without reconstruction, one photograph after penile amputation, and one photograph after radical penectomy, as well as two photographs of patients who had not undergone surgery for penile cancer, as a control. After reporting age, gender, participants rated each image on a 1–10 visual analog scale (VAS), where 1 represented the least similarity and 10 the most similarity to a normal penis. The normality of continuous variables was assessed using the Shapiro-Wilk test. Continuous data are expressed as medians with interquartile ranges (IQR), while categorical data are presented as percentages. The visual analog scale scores were compared using the Wilcoxon signed-rank test. A Bonferroni correction was applied, with a significance threshold set at p < 0.0071 (0.05/7).Results: A total of 65 participants completed the questionnaire, 28 (43%) men and 37 (57%) women. The median age was 31 (25-51) years. The median values on the VAS were 4 (3-6), 3 (2-5, p = 0.003), 3 (2-6, p = 0.003), 4 (2-5, p = 0.012), 4 (2-6, p = 0.635), 1 (1-1, p = 0.000), 7 (4-8, p = 0.000), and 9 (7-10, p = 0.000) for the two glansectomies and neoglans reconstructions, the two glansectomies without reconstruction, the amputation, the radical penectomy, and the two control images, respectively. The results were not influenced by age or gender.Conclusion: Participants rated the appearance after glansectomy with neoglans reconstruction markedly and significantly better than after radical penectomy, yet markedly and significantly worse than control images, as expected. No clear difference was observed between the results of glansectomy and neoglans reconstruction, glansectomy without reconstruction, and penile amputation.

Témavezető: Dr. Muranyi Mihaly

Introduction: Penile paraffinoma is a chronic granulomatous foreign-body reaction caused by subcutaneous paraffin or oil injections for penile enlargement. The condition often leads to severe penile deformity, which impairs sexual function.Aim: To evaluate symptoms, penile deformities, urinary and sexual function in patients presenting with paraffinoma using validated and in-house questionnaires.Patient and methods: A prospective questionnaire survey was conducted among patients presenting with penile paraffinoma in our outpatient department between 2023 and 2025. Each patient completed three validated questionnaires: the International Prostate Symptom Score (IPSS) assessing urinary symptoms; the International Index of Erectile Function – 5 items (IIEF-5) assessing erectile dysfunction; and the International Consultation on Incontinence Questionnaire – Short Form (ICIQ-SF) assessing urinary incontinence. In addition, patients completed an in-house questionnaire on penile pain, deformity, swelling, skin discoloration, subcutaneous nodules, ulceration, necrosis, purulent discharge, phimosis, curvature, penetration ability, and sensory changes. The Shapiro-Wilk normality test was performed to evaluate the normality of continuous variables. Continuous data are reported as medians and interquartile ranges (IQR), and categorical variables as percentages. Associations between erectile dysfunction and symptoms evaluated by our in-house questionnaire were assessed with Spearman’s rank correlation. P-values < 0.05 were considered statistically significant.Results: A total of 104 patients were included. Median age was 34 (28-45) years, and median time since injection was 84 (36-146) months. Median IPSS, IIEF-5, and ICIQ-SF scores were 5 (1-13), 19 (14-23), and 0 (0-5), respectively. The most frequent symptoms included subcutaneous nodules (76%), skin discoloration (71%), swelling (67%), deformity (66%), and phimosis (51%). Erectile dysfunction correlated significantly with penile curvature (p = 0.017) and phimosis (p = 0.037).Conclusion: Based on our in-house questionnaire, penile paraffinoma is associated with substantial penile deformity. According to validated questionnaires, it causes mild urinary symptoms and mild erectile dysfunction, but no urinary incontinence. Penile curvature and phimosis are both significantly associated with worse erectile function.

Témavezető: Dr. Mihály Murányi

Bevezetés: A COVID–19 pandémia befolyásolhatja a várandósgondozást és a perinatális kimeneteleket, de nem egyértelmű, hogyan változott intézeti szinten a méhen belüli magzati elhalás (IUFD) előfordulása.Célkitűzés: Célunk volt a perinatális mortalitás, különösen az IUFD gyakoriságának és időbeli alakulásának vizsgálata Klinikánkon 2018–2022 között, a COVID-időszak és a megelőző periódus összehasonlítása, valamint az IUFD-kohorsz demográfiai és klinikai jellemzése, különös tekintettel az egyes COVID-hullámokra.Módszer: Retrospektív kohorszvizsgálatot végeztünk. A 2018–2022 között Klinikánkon bekövetkezett IUFD-eseteket azonosítottuk és anonimizált módon elemeztük. A COVID-időszakot 2020.03.01-től definiáltuk, hat járványhullámra osztva (2020. március–2022. december). Az IUFD-eseteket nem-COVID és COVID-időszak, illetve az egyes hullámok szerint csoportosítottuk, leíró statisztikát alkalmazva.Eredmények: Az 5 évben 19706 szülés mellett 114 perinatális haláleset fordult elő (5,7‰), ezen belül 70 IUFD (3,5‰). A koraszülési arány 12,8%, az IUFD-k 80%-a koraszülött gesztációs korban következett be. A kohorszban az anyai életkor, a terhességi kor és a születési súly mediánja 30 év, 31,5 hét és 1195 g volt. BMI 52 betegnél állt rendelkezésre: medián 27,9 kg/m², a nők mintegy kétharmada túlsúlyos vagy obez volt. Az anyák 34%-a debreceni, 66%-a nem debreceni; ez a megoszlás a pandémia alatt nem változott érdemben. 2018–2019-ben 21, 2021–2022-ben 40 IUFD fordult elő, ami emelkedő esetszám-tendenciára utal. A COVID-időszakban 49 IUFD-t észleltünk; a legtöbb eset a 3., 5. és 6. hullámban fordult elő, a 4. hullámban nem történt IUFD. Oltási státusz 24 esetben volt értékelhető; 5 beteg (21%) kapott COVID-oltást.Következtetés: Intézetünkben a 2018–2022 közötti perinatális mortalitás alacsony tartományban maradt, ugyanakkor az IUFD-esetszám a COVID–19 pandémia második évétől emelkedett, főként koraszülött gesztációs korban. Az IUFD-kohorszban gyakori a túlsúly vagy obezitás és az esetek kétharmada nem debreceni anyához köthető, ami ráirányítja a figyelmet a nagyobb távolságról érkező, illetve metabolikusan fokozott rizikójú várandósok gondozásának erősítésére. Eredményeink alapján a járványhelyzethez hasonló ellátási kihívások idején kiemelt jelentőségű a koraszülés és az IUFD szempontjából magas rizikójú csoportok célzott követése.

Témavezető: Dr. Pákozdy Krisztina

BevezetésA percutan nephrolithotomia (PCNL) a nagyméretű, legalább 2 cm-es vesekövek kezelésének gold standard módszere. Szupinált PCNL esetén a beteg a hátán, enyhén (kb. 15°-ban) döntött helyzetben fekszik, ami számos előnnyel jár: könnyebb lélegeztetést biztosít, alacsonyabb intrarenális nyomást eredményez, valamint lehetővé teszi a flexibilis ureterorenoscopiával (flexibilis URS) végzett kombinált beavatkozást. A mini-PCNL további előnyöket nyújt a standard technikához képest, mivel 22 Ch-s vagy annál kisebb munkacsatornán keresztül történik a beavatkozás, ami bizonyítottan csökkenti a szövődmények előfordulását.Beteganyag és módszerA szupinált mini-PCNL-t a DE KK Urológiai Klinikán 2024 óta alkalmazzák. 2024 április 1 és 2025 október 31 között összesen 66 betegnél történt mini-PCNL műtét. Vizsgálatunk során retrospektív módon adatokat gyűjtöttünk a betegek életkoráról, neméről, BMI-értékéről, az ASA score-ról, a kövek méretéről és denzitásáról, valamint a Guy’s Stone Score-ról. Emellett értékeltük a hemoglobin- és kreatininszint változását, a műtéti időt, a posztoperatív szövődményeket, a kőmentesség arányát, továbbá kórházi tartózkodás hosszát.Eredmények:A betegek átlag életkora 51.01±17,63 év, míg az átlag BMI 29,62±6,11 volt. A kövek 42 (63,64%) beteg esetén bal, míg 24 (36,36%) betegnél jobb oldaliak voltak. A praeoperatívan elvégzett natív has-medence CT vizsgálat alapján az átlag kőméret 25,80±14,14 mm, az átlag kődenzitás 971,23±342,26 HU volt. Az átlag műtéti idő 51,62±25,99 perc volt. Kőmentességet 62 (93,94%) betegnél értek el. A műtét után szignifikáns Hgb szint csökkenés volt észlelhető (8,69±7,89 g/L). 56 (84,86%) beteget az első, 7 (10,61%) beteget a második, 1 (1,52%) beteget a harmadik és 2 (3,03%) beteget a negyedik posztoperatív napon exmittáltak. A szövődményeket a Clavien-Dindo besorolás alapján értekeltük: 2 (0,03%) betegnél szignifikáns makroszkópos haematuria alakult ki (Clavien-Dindo I), 1 (0,02%) betegnél a posztoperatív időszakban láz jelentkezett (Clavien-Dindo II), illetve 1 (0,02%) betegnél a műtét után 1 héttel arterio-venosus fistula miatt embolizáció történt (Clavien-Dindo IIIa).KonklúzióA DE KK Urológiai Klinikán a szupinált mini-PCNL műtétet biztonságosan és eredményesen alkalmazták, alacsony szövődmény rátával és kedvező perioperatív kimenetellel. Az eljárás egyik legnagyobb előnye a betegkomfort javulása és a kórházi tartózkodás jelentős lerövidülése.

Témavezető: Dr. Kiss József Zoltán

Háttér: A korai petefészek-elégtelenség (premature ovarian insufficiency, POI) a petefészek működésének 40 éves kor előtt bekövetkező kimerülése, amely a legfrissebb adatok alapján a nők mintegy 3,5–3,7%-át érinti. A 40–45 éves életkor között jelentkező esetek a korai menopauza kategóriájába sorolhatók, és a POI-val közös patofiziológiai háttér miatt egy folyamatos klinikai spektrum részeként értelmezhetők. A tartós ösztrogénhiány nemcsak a fertilitás csökkenésével, hanem gyorsuló csontvesztéssel, emelkedett kardiovaszkuláris rizikóval és jelentős életminőség-romlással is együtt jár, ezért a korai diagnózis és az időben megkezdett, adekvát hormonpótlás alapvető fontosságú.Célkitűzések: A vizsgálat célja a DEKK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Endokrinológiai Szakrendelésén gondozott POI-s és korai menopauzás betegek adatainak feldolgozása, különös tekintettel a kezelés alatti betegkövetésre, a terápiás együttműködésre (compliance) és a csontsűrűség változására.Módszerek: A vizsgálat a MedSol (2017–2020) és az UD Med (2020–2024) betegnyilvántartási rendszerekben szereplő eseteket dolgozza fel. A hormonpótló kezelés hatékonyságát, a betegkövetés minőségét és a compliance szerepét elemezzük.A csontegészséget a rendelkezésre álló DEXA-vizsgálatok alapján követjük, a kezelés időtartamával, típusával és az ösztradiolszinttel (E2) összefüggésben. A csontok egészségének elemzése és a csontsűrűségi mutatók változása 168 érintett nő közül 83 olyan betegnél volt lehetséges, akiknél a második DEXA vizsgálat is történt. A csontegészség változása, a csontásványianyag-tartalom (BMD) és T-score értékek segítségével került összehasonlításra.Eredmények: Osteopenia és osteoporosis a betegek 43,1%, illetve 10,3%-ában volt jelen. Szignifikáns negatív korreláció mutatkozott a késői diagnózis és az ágyéki gerinc BMD-értéke (r = –0,255; p = 0,022), illetve T-score-ja között (r = –0,21; p = 0,031), különösen az alacsony ösztradiolszintű (E2 ≤ 5 ng/L) nők körében. Az alacsonyabb BMI szintén nagyobb mértékű csontvesztéssel társult.Következtetések: A késői diagnózis és a tartósan alacsony ösztrogén szint számottevő csontsűrűség-csökkenéssel jár, ami hangsúlyozza a korai felismerés, a mielőbbi hormonpótlás és a csontvédő stratégiák fontosságát. A rendelkezésre álló utánkövetési adatok alapján a terápiás együttműködés általánosságban alacsony volt. A telefonon elért betegek jelentős része a hormonpótló kezelés rendszertelen vagy hiányos alkalmazását jelezte.

Témavezető: Dr. Csehely Szilvia

Bevezetés: A Robson-féle klasszifikáció univerzális keretet biztosít a szülészeti eredmények, kiemelten a császármetszések okainak elemzéséhez, összehasonlításához. Tíz egymást kizáró csoportba sorolja a várandósokat alapvető szülészeti jellemzők alapján. A módszer lehetővé teszi trendek nyomon követését, beavatkozások értékelését, császármetszési arányok összehasonlítását, ami a bizonyítékokon alapuló szakmai irányelvek és a mindennapos gyakorlat alapját képezi.Betegek, módszer: A DE ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Nagyerdei Campus (NC) és Kenézy Gyula Campus (KGyC) 2018-as és 2024-es szülészeti adatait hasonlítottuk össze Robson klasszifikáció szerint szülészeti naplók és elektronikus dokumentáció (UDMed, MedSolution) alapján. Az elsődleges végpont a császármetszések aránya volt a teljes populációban és az alcsoportokban. Másodlagos végpontunk az integráció miatt módosult ellátási profilok gyakorlati hatása volt a betegek karakterisztikájára és a császármetszési arányok változására.Eredmények: A szülések száma 2024-ben a két campuson összesen 12,7 %-kal csökkent, ez az országos trendnél kedvezőbb. A császármetszések aránya összességében a vizsgált 2 évben 34,4%-ról 36,3%-ra emelkedett. A két telepen szülő nők között lényeges átrendeződés történt: a Robson 1 és 3 kategória aránya összesen 58,24%-ról (2018) 31,58%-ra (2024) csökkent, a császármetszési frekvencia 13,17%-ról 10,1%-ra szintén jelentősen csökkent. A Robson 2 és 4 kategóriák aránya több mint 2,5-szeresére nőtt: 15,5%-ról 40,7%-ra , a császármetszések aránya 49,6%-ról 33,5%-ra csökkent. A Robson 5 kategória aránya 12,5%-ról 15,22%-ra emelkedett, a NC-n a császármetszés gyakoriság 77,8%-ról 79,2%-ra, míg a KGyC-n 56,7%-ról 64%-ra nőtt. A 2018-as és 2024-es évek NC 5c alcsoportjának ismételt elektív császármetszés indikációit áttekintve a beteganyag egészségügyi állapotában többszörös anyai és magzati pathológiák felhalmozódását tapasztaltuk. Következtetések: A Robson kategóriák arányai jelentősen átrendeződtek, a császármetszések aránya az egyes alcsoportokban jelentősen változott, míg a teljes populációban ez az arány csak kismértékben növekedett, ellentétben az országos trenddel. Az indukcióval indított és elektív császármetszések aránya emelkedett, csökkent a spontán vajúdással indult szülések aránya. Mindez jelentős trendváltásra utal, ami a KGyC-n kifejezettebb volt, ez összhangban van az ellátási protokollok integrációjával.

Témavezető: Dr. Krasznai Zoárd Tibor és Dr. Molnár Szabolcs

Bevezetés: A meddőség évről évre egyre több pár életében lép fel világszerte, ami mindinkább jelentőssé teszi az ok-okozati kapcsolatok felderítését. A jelenlegi kutatásokban egyre nagyobb figyelmet kap az életmódbeli szokások hatása a spermium paramétereire. A dohányzás a legismertebb rizikófaktor a reproduktív egészség szempontjából. A férfi termékenység szempontjából a DNS Fragmentációs Index (DFI) az egyik fontos, ha nem a legfontosabb érték. Ezen két tényező, azaz a dohányzás és a DFI közötti összefüggés a mai napig vitatott.Célkitűzés: A vizsgálatunk célja felmérni és elemezni, hogy a férfiak dohányzási szokásai, illetve annak intenzitása befolyásolja-e a DFI értékeiket.Módszerek: Munkánk során 105 férfi adatait dolgoztuk fel a DFI értékükre és dohányzási szokásaikra fókuszálva. A DFI meghatározásához SCD (sperm chromatin dispersion) tesztet alkalmaztuk. Az eljárás során a spermium mintát savnak és lízis oldatnak tesszük ki, mely hatására az ép spermiumok kromatinja diszperziós hálót képez. Ezt festés után fénymikroszkóppal vizsgáljuk. Az adatok elemzéséhez leíró statisztikát és független kétmintás t-próbát alkalmaztunk. A dohányzás intezitásának és DFI összefüggésének vizsgálatára pedig korreláció analízist, illetve egyszempontos varianciaanalízist alkalmaztunk.Eredmények: A vizsgálatban 105 férfi adatait használtuk fel, akik között 26 (24,8%) dohányzó, 70 (66,7%) nem dohányzó és 9 (8,6%) olyan egyén volt, akinek dohányzási szokásairól nem volt adatunk. A dohányzók átlagos DFI-je 20,8% volt, a nem dohányosoknál pedig 21,1% volt. Ezen két adat különbsége statisztikailag nem bizonyult szignifikánsnak (p=0,86). A DFI és a dohányzás intenzitása között sem találtunk szignifikáns összefüggést (r=0,10 és p=0,63). A nagyon erős dohányosok körében enyhe DFI emelkedés mutatkozott, de ez az eltérés nem volt jelentős (p=0,95).Következtetés: Kutatásunk során nem találtunk szignifikáns összefüggést a DFI és dohányzási státusz között, illetve a dohányzás intenzitásával sem. A vizsgálatot bekorlátolta a kis esetszám, ezért a jövőben további vizsgálatok szükségesek a jelen eredmények megerősítéséhez.

Témavezető: Dr. Szűcs Miklós