OETDK.

Background: Idiopathic macular hole (iMH) is a vitreoretinal interface disease that occurs when the abnormally strongly attached posterior hyaloid membrane pulls a break in the macular area during age related hyaloid detachment. Our goal was to examine whether this traction and break formation may have a preferential direction.Methods: Optical coherence tomography (OCT) pictures of 75 eyes of 66 patients with idiopathic macular holes (iMH) were rewieved. Holes with attached operculum and hyaloid face (Gass stage II) were identified. The direction of operculum opening was identified on radial scans. The distance between the external limiting membrane (ELM) and the ganglion cell layer (GCL) was measured on the opposite walls of the iMH and the difference between the two values calculated.Results: An operculum could be identified in 21 of 75 eyes (28%). Of the 21 opercula, 16 showed temporal and only 4 nasal opening, in 1 case the opening site could not be determined. On radial scans, the largest ELM-GCL difference was found invariably in the axis of the opercular opening. When ELM-GCL difference in non-operculated MHs was measured, largest difference was measured in the temporal direction in the majority of cases, too.Conclusions: The majority of iMH-s initially opens on the temporal side. This can be explained by the final attachment of the hyaloid membrane at the optic disc and the relative rigidity of the papillo-macular bundle. The preferential temporal opening of macular hole opercula reveals the direction of tractional forces during macular hole formation. ELM-GCL difference on the opposite walls can be used to determine initial iMH opening direction.

Témavezető: Dr. Takács Lili

A klinikai MRI-vizsgálatokban nagy számban alkalmaznak Gd(III)-alapú kontrasztanyagokat (KA-okat), amelyek vesekárosodás esetén Nefrogén Szisztémás Fibrózist (NSF) idézhetnek elő a felszabaduló Gd(III)-ionok toxikus hatása miatt. Bár a Gd(III) -komplexek kiemelkedő relaxivitásuk miatt terjedtek el, egyre inkább indokolt ezek kiváltása biogén Mn(II)-alapú komplexekkel, amelyek jobb biológiai tolerálhatóságuk révén biztonságosabb alternatívát kínálnak. A Mn(II) másodlagos biogén elemként megnövekedett koncentrációban sem feltétlenül okoz káros élettani hatásokat, így ígéretes MRI-kontrasztanyag.Az „okos” KA-ok a szöveti változásokra, például a pH-eltérésekre reagálnak. A pH-érzékeny KA-ok relaxivitása a szövetek pH-jától függ, ezért alkalmazhatók a tumorok környezetére jellemző elsavasodás kimutatására. A pH meghatározását a kelát protonálódási állapota, illetve a relaxivitás változása teszi lehetővé. A szöveti KA-koncentráció méréséhez fluoratom(ok) beépítése szolgál alapul, mivel a biológiai szövetek 19F-tartalma elhanyagolható, így az MRI-jel kizárólag a KA-ból származik.Munkánk célja a kutatócsoport által korábban vizsgált pH-érzékeny Mn(II)-komplex CF₃-csoportokat tartalmazó származékának előállítása és vizsgálata volt. A kelátort több lépésben szintetizáltuk, a közti- és végterméket prep. HPLC-vel tisztítottuk, szerkezetét ¹H, ¹³C, ¹⁹F NMR és HRMS mérésekkel igazoltuk. Meghatároztuk a ligandum pK-értékeit, a Mn(II)-komplex stabilitását, pK-adatait és relaxivitását pH 7,4-en. Relaxometriás titrálással követtük a pH-függő relaxivitás-változást, továbbá vizsgáltuk a komplex inertségét az irodalomban javasolt körülmények között 25 és 37 °C-on.A CF3-szubsztituált PC2PypCF3-EA a kiindulási PC2Py-EA-hoz képest kisebb bázicitást és csökkent Mn(II)-komplexstabilitást mutat, relaxivitásuk azonban hasonló. Jelentősen nagyobb az inertsége, ami a CF₃-csoportok elektronvonzó hatásának tulajdonítható. pH 7,4-en, cMnL = 10 µmol/L mellett a pMn = 7,10 adódott, ami 99%-os komplexképződést jelent. A Mn(II)-komplex pK értéke 6,43, amely biológiailag releváns tartományba esik, így a vegyület alkalmas in vivo pH-érzékelésre.

Témavezető: Prof. Dr. Tircsó Gyula és Sajtos Gergő Zoltán

CT vizsgálatok testrégióinak ismerete fontos információ számos utófeldolgozás (pl.: effektív dózis számolás), illetve multicentrikus statisztikai feldolgozásoknál (pl.: tüdő vagy máj területek automatikus utófeldolgozása). A testrégió (head, neck, chest, abdomen, pelvis vagy ezek keverék) adata azonban a legtöbb esetben nem szerepel egyértelműen a CT képek ún. Dicom fejlécében, így utólag csak manuális/vizuális válogatással lehet ezt azonosítani. Továbbá ma még a gyártók sem szolgáltatnak ehhez automatikus megoldásokat, így e célból két éve a Radiológia Klinikán egy MI alapú rendszer lett betanítva és implementálva a dózis monitorozó szerverben (DMS). A program a CT topogram alapján dolgozik, továbbá az első eredmények 2023-ban azt mutatták, hogy az osztályozó modell global accuracy (GA) értéke 99,83 % lett. Ebben az évben célul tűztük ki az MI rendszer ellenőrzését, és ha szükséges akkor finomított tanítási adathalmaz segítségével az optimalizálását. 2024.01-2025.06 közötti adatokat használtuk fel a DMS-ből, 4 CT-re vonatkozóan (CT1-CT4). Ezután kiszűrtük a teljes testet magába foglaló és a „Study” vizsgálatokat, amelyek tipikusan nem egy testrégióhoz tartoznak. Így a statisztikai elemzéseket végül 98150 vizsgálaton, Microsoft Access és Microsoft Excel segítségével végeztük. Az összes CT-t figyelembe véve a GA 99.8-ról 82.0%-ra csökkent. Ezért a GA-t a CT1-CT4 eszközökre egyenként is ellenőriztük: GA= 60, 80, 88 és 97%. A CT1 esetén a head-neck tévesztés a leggyakoribb, ami az „1.01. és 1.02 koponya” protokollokhoz tartozott, 85%-os hiba mellett. Megállapítható volt az is, hogy más CT-n az 1.01-1.02 scan-hez tartozó régióazonosítás lényegesen pontosabb, 95-97%. A CT2-nél a trunk-chest tévesztés volt a legjelentősebb, ami többségben az „5.09.mk-has” protokollnál volt látható (hiba arány =48%). A CT3 esetében az abdomen&pelvis-trunk tévesztés a jellemző, ami itt is az „5.09.mk-has” protokollal volt kapcsolatos (hiba arány = 52%). Az is kimutatható volt, hogy a tévesztés az 5.09 protokollnál mindhárom CT-nél jelen van, azonban a GA-ra a hatásuk eltérő, mivel az esetszámok jelentősen különböznek; CT1-CT3 esetén 79, 9002 és 259. A CT4 GA pontosságát megfelelőnek ítéltük. Összefoglalásul elmondható, hogy bár a GA érték az összes CT-re átlagolva lényegesen lecsökkent, azonban ennek oka csak néhány igen gyakori CT protokoll nem megfelelő régió azonosítása. Az MI rendszert tanítását így főleg ezekre a protokollokra vonatkozóan kell finomítani.

Témavezető: Dr. Balkay László

BevezetésAz ultrahang (UH) széles körben használt diagnosztikai eszköz a magzat vizsgálatára, melynek a biológiai hatásait a mechanikai (MI) és termikus index (TI) jelöli. A biztonságosnak tartott MI és TI a különböző ajánlásokban kissé eltérő, de összességében 1 alatt tartandók. A magzati UH-nak kimutatott káros hatása nincs sem a magzatra, sem pedig az anyára nézve, de kisebb neuromorfológiai eltérések a biztonságos UH dózis kapcsán már leírásra kerültek a szakirodalomban a központi idegrendszer területén.CélkitűzésA központi idegrendszer extracelluláris mátrixának vizsgálata a repetitív diagnosztikus UH vizsgálatokat követően.Anyagok és módszerek9 újszülött egér esetében 1 in utero és a közvetlen postnatalis szakban 4 alkalommal 10 perces repetitív UH expozícióra (GE Vivid E, 3,5 MHz, MI:0,9, TI: 0,8) került sor. A kontroll csoportban szereplő 9 újszülött egér esetében UH-hatás nélkül történt azonos fizikai stimuláció, azonos időpontokban. A kezelt és kontroll 28 napos egerek hippocampusából vett szövettani mintákban RNS expressziós profil meghatározás történt (Illumina platform). A központi idegrendszerből származó szövettani mintákban a kollagén 8 alfa 1 (Col8a1) és a mátrix-metalloproteináz 2 (MMP2) expressziót immunfluoreszcens módszerrel, a vér-agy gát integritását elektronmikroszkóppal vizsgáltuk.EredményekA génexpresszió az esetek többségében nem változott UH expozíciót követően (11799 gén), azonban 548 gén esetében kifejezett up-regulációt, 1074 gén esetében pedig down-regulációt észleltünk. Ezt megerősítendő immunfluoreszcens módszerrel is ki tudtuk mutatni az UH expozíció hatását az ECM-re. UH hatására a kontrollhoz képest a Col8a1 és a kollagén degradációban szerepet játszó MMP2 expressziója egyaránt csökkent, azonban utóbbi kisebb mértékben, mely összességében az ECM remodellingjére utalhat ultrahang hatást követően. Elektronmikroszkóppal vizsgálva a vér-agy gát területén a UH hatására a basalmembrán vastagsága nem mutat eltérést, azonban néhol kissé elmosott szerkezet észlelhető a gliatalpak területén.KonklúzióA humán orvosi gyakorlatban alkalmazott beállítások mellett, mechanikai hatásai révén az ultrahang az ECM remodellingjét okozhatja, de a vér-agy gát integritására egyértelmű morfológiai hatása nincs egér modellben.

Témavezető: Dr. Papp Tamás

BevezetésA repetitív alkalmazott prenatális ultrahang alapvető szűrőmódszer a magzat követésére, fejlődési rendellenességek kimutatására. Korábban kimutatott adatok, illetve korábbi saját kutatásaink alapján ismer, hogy az ultrahang fizikai paraméterei hatással vannak a fejlődő neuronok morfológiájára: az általunk vizsgált frontális és hippocampális CA1-es régióban a dendritfa elágazása dúsabbá vált, a dendrittüske sűrűsége is megnövekedett az ultrahang expozíció hatására, mellyel egyidejűleg valószínűsíthető, hogy a neuronok receptív mezőjét is befolyásolja. Korábbi adatok alapján a nem diagnosztikus ultrahang expozíció negatív és pozitív irányba is módosítani tudja a kísérleti állatok kognitív funkcióját. CélkitűzésCélul tűztük ki, hogy vizsgáljuk a diagnosztikus ultrahang hatására kapott morfológiai eltérésekből adódó kognitív funkciókat is a kísérleti állatokon. Anyagok és módszerekVizsgálatainkhoz CD1-es egértörzs nőstény egyedeit alkalmaztuk. Az egyedeket 5 alkalommal UH expozíciónak vetettük alá, ahogyan a prenatális szűrő jelleggel alkalmazott klinikai gyakorlatban is alkalmazzák. A használt ultrahang gép GE Logiq V2 típusú, FR 3,5mHz, MI<1, TI<1, időtartam alkalmanként 8 perc. Az UH expozíció az embrionális 18,5. napon, majd posztnatálisan 7, 14, 21 és 28 napokon történt. Az utolsó ultrahang expozíció után 2 nappal Morris Water Maze tesztet alkalmaztunk, hogy vizsgáljuk az állatok memóriafunkcióját. EredményekEzen teszt eredményei azt mutatták, hogy az első napon szignifikánsan gyorsabban érték el a pallót az ultrahang expozíciónak kitett egerek, mint a kontroll egyedek, azonban a második és harmadik napra a két csoport eredméynei között már nem volt különbség. Szignifikáns különbséget kaptunk még a cél quadránsban eltöltött időben a 4. napon, ekkor a kezelt állatok hosszabb időt töltöttek a célquadránsban, mint a kontroll társaik. ÖsszefoglalóEredményeink alapján a szűrő jelleggel alkalmazott ismételt prenatális ultrahang nem fejt ki adverz hatást a kognitív funkcióra nézve, sőt, rövid távon kismértékben javíthatja azokat, melyek a korábbi morfológiai eltérésekkel egy irányba mutatnak. Az emögött álló anatómiai-élettani hatások pontos feltérképezése azonban további vizsgálatokat igényel.

Témavezető: Dr. Papp Tamás

Bevezetés: A diabetes mellitus előfordulása világszerte, így Magyaroroszágon is folyamatosan emelkedik, és hosszú távon súlyos szövődményekhez, köztük diabeteses nephropathiához vezethet. Ennek korai felismerése fontos, ugyanakkor a rutin vizsgálatokkal kihívást jelentős feladat. Bár a hasi CT vizsgálat nem része a rutin diabetes-diagnosztikának, a más okból készült felvételek a vesék szerkezetéről értékes információt adhatnak. A mesterséges intelligencia alapú szegmentálás lehetővé teszi, hogy ezen CT-kből finom radiomikai paramétereket nyerjünk ki, amelyek ígéretes biomarkerekké válhatnak a korai diabeteses vesekárosodás felismerésében.Célkitűzés: Célunk olyan CT-alapú morfológiai biomarkerek azonosítása, amelyek alkalmasak lehetnek a diabeteses nephropathia korai felismerésére.Módszerek: 2021.06.17. és 2025.01.31. közötti időszakból kigyűjtöttük azokat a hasi CT-vizsgálatokat, amelyekhez 3 hónapon belüli HbA1c-érték is rendelkezésre állt. A betegeket HbA1c alapján, illetve aszerint soroltuk csoportokba, hogy a CT-vizsgálat idején ismert volt-e II. típusú diabetesük. Vizsgálatunkba 38 olyan eset került be, akiknél a GFR > 90 ml/perc/1,73 m² volt. Vizsgálatunkból kizártuk a vizsgálatokon egyértelmű strukturális vese eltérésekkel rendelkező betegeket (tumor, gyulladás, nagyobb cysták). Többváltozós lineáris regressziós modellt alkalmaztunk, a vesetérfogatok alakulásának vizsgálatára, amelyben a diabetes status mellett az életkort, a nemet és a testfelszínt (BSA) kovariánsként szerepeltettük.Eredmények: Az életkorra, nemre és testfelszínre korrigált többváltozós lineáris regresszió alapján a diabetes független összefüggést mutatott a nagyobb teljes vesetérfogattal (β = 70,7 ml, 95% CI: 18,6–122,9, p = 0,009). A testfelszín volt a vesetérfogat legerősebb meghatározója (β = 261,4 ml/m², 95% CI: 161,5–361,3, p < 0,001), míg az életkor (p = 0,96) és a nem (p = 0,44) nem mutatott szignifikáns kapcsolatot.Konklúzió: Eredményeink alapján a testfelszínre, életkorra és nemre korrigált vesetérfogat szignifikánsan nagyobb a diabeteses betegekben, ez összhangban van a korábbi irodalmi adatokkal. Vizsgálatunkban legfontosabb eredménye, hogy ez a paraméter könnyen kinyerhető a más okból készült, rutin CT vizsgálatokból is. Ez a különbség alkalmas lehet CT-alapú biomarkerként a diabeteses nephropathia korai felismerésére, illetve bizonyos esetekben a rejtett diabetes detektálására is. A vizsgálatunkba bevont kis esetszám miatt további validálás szükséges.

Témavezető: Dr. Sik Máté

A gamma-aminovajsav (GABA) az emlősök központi idegrendszerének legfontosabb gátló neurotranszmittere, alapvető szereppel a neuronhálózatok stabilitásában. A GABAA receptorok működészavara számos neurológiai és pszichiátriai kórkép, például epilepszia, skizofrénia, szorongás és kognitív hanyatlás kialakulásában jelentős. In vivo vizsgálatukra a pozitronemissziós tomográfia (PET) kiváló módszer, mivel képes a receptor-disztribúció, a kötődési dinamika és a radiofarmakon biodisztribúció időbeli követésére. A jelzett benzodiazepin származékok olyan radioligandum, melyek magas affinitással kötődnek a GABAA receptor α5 alegységéhez, lehetővé téve a gátló neurotranszmisszió altípus-specifikus feltérképezését.Munkánk célja az volt, hogy preklinikai állatmodellen dinamikus PET-képalkotással jellemezzük a ¹¹C izotóppal jelzett benzodiazepin származék agyi biodisztribúcióját és kötődési mintázatát egészséges kontroll patkányokban. Vizsgálatainkhoz 16 hetes nőstény Wistar patkányokat (n = 25) altattunk 3% Forane-nal, majd a laterális farokvénába 11,73±1,75 MBq aktivitású radioligandumot injektáltunk 150 µL sóoldatban. A 0–60 perc közötti dinamikus PET-felvételeket MiniPET-II készülékkel készítettük, a rekonstrukciót követően pedig a BrainCAD szoftverrel VOI-alapú kvantitatív elemzést végeztünk a hippocampus, a motoros kéreg, a szaglóhagymák és a kisagy régióiban. A standardizált felvételi értékeket (SUV) a VOI aktivitás, az injektált aktivitás és az állattömeg alapján határoztuk meg.Eredményeink szerint a ¹¹C izotóppal jelzett benzodiazepin származék megbízhatóan átjutott a vér–agy gáton, és a bomláskorrigált felvételeken a receptor-pozitív régiók egyértelműen azonosíthatók voltak. A dinamikus idő-aktivitás görbék alapján a hippocampusban és más GABA-benzodiazepin receptorban gazdag területeken az SUV értékek mérsékelt, időfüggő csökkenést mutattak, míg a kisagy referencia régióként alacsony akkumulációt adott. A receptor-pozitív és referencia területek közötti jelintenzitás-különbségek a radioligandum receptor specificitását támasztották alá. Összességében megállapítható, hogy a ¹¹C izotóppal jelzett benzodiazepin származék alkalmas a GABAA receptorok altípus-specifikus in vivo vizsgálatára, és preklinikai modellben jól jellemzi a gátló neurotranszmisszió regionális különbségeit. Eredményeink hozzájárulnak a GABAerg rendszer PET-alapú biomarkereinek fejlesztéséhez és a receptoraltípusok pontosabb megértéséhez.

Témavezető: Dr. Trencsényi György és Péliné Dr. Szabó Judit