Az epekövek a máj által termelt epében lévő anyagokból képződnek, és gyakran a biliáris rendszeren keresztül távoznak a szervezetből. Kialakulásuk hátterében genetikai, étrendi és élettani tényezők állnak, amelyek befolyásolják az epe összetevőit és azok kristályosodását. Az orvosi diagnosztikai vizsgálatok során a kövek többsége ultrahang-, röntgen- vagy CT-vizsgálattal jól kimutatható.Az epeköveket összetételük alapján három fő típusba soroljuk: bilirubin-, kevert- és koleszterinkövekre.Kutatásunk célja a különböző összetételű epekövek textúraanalízise mikro-CT felvételek alapján. A vizsgálat során tíz epekövet elemeztünk. A mikro-CT képek elkészítése után kövenként három szeleten, 4× kb.0,5 cm átmérőjű ROI-kat (Region of Interest) jelöltünk ki, és ezeken a LIFEx szoftver segítségével 129 textúraparamétert határoztunk meg. Az így kapott eredmények statisztikai feldolgozását a mikro-CT képek alapján végeztük, a három kőtípus (bilirubin, kevert, koleszterin) összehasonlításával.A statisztikai elemzést MATLAB környezetben végeztük, az alábbi öt paramétercsoportban: intenzitásalapú, NGTDM (Neighborhood Gray Tone Difference Matrix), GLCM (Gray Level Co-occurrence Matrix), GLRLM (Gray Level Run Length Matrix) és GLSZM (Gray Level Size Zone Matrix). A normalitás vizsgálatát követően a feltételeknek megfelelően paraméteres (kétmintás t-próba) vagy nemparaméteres (Mann–Whitney U-teszt) módszert alkalmaztunk. A csoportok elkülönülését főkomponens-analízissel (PCA) és hőtérképes vizualizációval értékeltük.Eredményeink alapján a statisztikai tesztek szerint a 129 vizsgált paraméter jelentős hányada jól differenciálta a három kőtípust, számos erősen szignifikáns eltérést azonosítva (p < 0,001). A paramétercsoportok közül az NGTDM és GLSZM mutatta a legnagyobb differenciáló képességet, mivel ezek segítségével a kőtípusok jól elkülöníthetők voltak.A módszer előnye, hogy nem invazív, és képes feltárni a kövek belső szerkezetét is, ezáltal hozzájárulhat a korszerű orvosi diagnosztikai eljárások fejlesztéséhez. A jövőben az ilyen típusú textúraanalízis alkalmazása gyorsabb és pontosabb diagnosztikai döntéseket tehet lehetővé, valamint segítheti a betegek személyre szabott terápiás stratégiáinak kialakítását

Témavezető: Dr. Béresová Monika

A koponya CT-felvételek ma a vizsgálatok több mint felét adják, azonban a szürkeállomány (20–30 HU) és fehérállomány (30–40 HU) denzitása nagyon közel esik egymáshoz, így elkülönítésük még modern berendezésekkel is kihívás. A koponya protokollok optimalizálásához, valamint a leletezés finomhangolásához hasznos eszköz lehetne egy 3D nyomtatott, anatómiai hű agy fantom. Mivel ilyen gyártói megoldás nem létezik, célunk egy megfelelő modell kifejlesztése volt. Elsőként egy gél alapú megoldást dolgoztunk ki: egy felnőtt férfi 3D T1 MR-felvételét szegmentáltuk, majd a liquor-, fehér- és szürkeállomány kontúrjait kinyomtattuk. A három kompartmentet Extra Soft és Softener (Bright Baits Ltd), illetve agaróz–jód keverékekkel töltöttük fel. Másik megközelítésként eltérő infill-arányú (10–100%) PLA mintákat nyomtattunk, a szakirodalomban ismert infill–HU összefüggés alapján. A fantomokat több CT készüléken vizsgáltuk. Az ES–S keverékek HU-értékei jelentős szórást mutattak, és 120 kV mellett jóval meghaladták a kívánt tartományt: GE Revolution HD: 60–126 HU; GE Revolution APEX: 92–128 HU; Siemens Go Top: 69–128 HU. Emellett a hőkezelés a fantom kompartmentjeinek részleges megolvadását okozta. A PLA minták ezzel szemben konzisztensen viselkedtek: 71% infill esetén 120 kV mellett –77 HU, 79%-nál 66 HU volt mérhető. 100 kV-nál ugyanezen tartományon –56 HU és +53 HU-t mértünk; 80 kV-nál –23 HU és +87 HU-t tapasztaltunk. Az infill 1%-os változtatása által a denzitás jól és finoman szabályozható volt a kívánt tartományon belül. Ezzel párhuzamosan agaróz (5%) és 350 mg/ml jód-kontrasztanyag különböző hígításait is teszteltük 10 ml térfogatban. Három elegyet készítettünk a liquor imitációhoz tisztán 5% agarózt használva, majd mellé a fehérállomány esetén 30 a szürkeállománynál pedig 60 µL jódot keverve. A jód koncentrációja arányosan növelte a HU értéket. Összességében az ES–S alapú anyagok nem biztosították a HU-tartomány megbízható beállítását, míg a PLA infill-struktúrák kontrollált, reprodukálható denzitás változást eredményeztek, az agaróz–jód keverékek pedig igazolták a HU-érték célzott módosíthatóságát. A 3D-nyomtatott, szabályozott infill-ű PLA és a jódos agaróz keverékek ígéretes alapot nyújtanak anatómiailag és denzitásban is testreszabható agy fantom kialakításához.

Témavezető: Dr. Kiss János és Dr. Balkay László

Bevezetés:A szisztémás sclerosis (SSc) egy krónikus autoimmun betegség, melyben gyakori társbetegség az osteopenia (OPe) és az osteoporosis (OP). A csont ásványianyag tartalmáról (BMD) Dual Energy X-ray Absorptiometry (DEXA) módszerrel kaphatunk információt. Perifériás kvantitatív komputertomográfia (pQCT) módszerrel a csontok strukturális minőségbeli eltérései is detektálhatók. A pQCT lehetővé teszi a 3D-s leképezést, így külön vizsgálható a trabekuláris és kortikális csontsűrűség.Célkitűzés:Vizsgálatunkban a SSc-hoz társuló fokozott csontsűrűség-csökkenést tanulmányoztuk képalkotó módszerekkel korban és nemben illesztett, autoimmun betegségben nem szenvedő kontroll csoporthoz képest.Betegek és módszerek:Keresztmetszeti vizsgálatunkba a DEKK Reumatológiai és Immunológiai Klinikán gondozott maximum 7 éves betegségfennállású SSc-os nőbetegeket vontuk be 2023. október és 2024. december között. Harmincöt SSc-os, és harminchat kontroll egyén adatait elemeztük. A DEXA értékek alapján három csoportot alkottunk: OP, OPe és normál csontállapotú SSc és nem-SSc egyének. Stratec XCT-2000L pQCT készülékkel megmértük a csontsűrűséget a radiuson. Saját kérdéssor segítségével felmértük az életmódbeli tényezőket és a csonttörési anamnézist. A combnyak BMD értékek alapján 10 éves csonttörési rizikót (FRAX) számoltunk.Eredmények:A DEXA eredmények alapján 9 és 8 fő OP, 17 és 17 fő OPe, 9 és 11 fő normál csontállapotú volt rendre a SSc-os és a nem-SSc-os csoportokban. A pQCT méréssel kapott totális radius BMD értékek szignifikánsan korreláltak a DEXA által meghatározott lumbális csigolya és combnyak BMD értékekkel mind a SSc-os, mind a kontroll csoportokban (Pearson korreláció, p<0,001). A SSc csoportban a radius totális, trabekuláris (tr) és kortikális (k) BMD szignifikánsan korrelált a major osteoporotikus és csípőtörési kockázat (FRAX) adatokkal, a kontrollok esetén a radius trBMD szignifikáns korrelációt mutatott a FRAX adatokkal, a totális és kBMD esetén azonban ez a korreláció nem volt leírható, továbbá a kBMD és trBMD értékek egymással sem korreláltak a csoporton belül.Konklúzió:Eredményeink alapján a DEXA mellett a pQCT mérés is alkalmas eljárás lehet a SSc-ban szenvedő betegek csontállapotának vizsgálatára. A radius BMD értékei szignifikánsan korreláltak a csigolya és combnyak BMD értékekkel. A pQCT alkalmas a csontok részletesebb vizsgálatára, így további információkat nyerhetünk azok strukturális eltéréseiről a szisztémás autoimmun betegségekben.

Témavezető: Dr. Bodoki Levente és Csige Dóra

Bevezetés: A mesterséges intelligencia (AI) klinikai alkalmazása egyre több területen, így a nukleáris medicinában is kezd megjelenni. Napjainkban a planáris csonszcintigráfia az egyik leggyakrabban végzett képalkotó vizsgálat csonmetasztázisok keresésére. A metasztatikus folyamat kiterjedésének számszerűsítése is lehetséges egy kvantitatív biomarker, a Bone Scan Index (BSI) segítségével, mely megadja, hogy a csontáttét hány százalékban érinti a teljes csontváz térfogatát. BSI egyszerűen számolható egy olyan AI alapú planáris csontszcintigráfra kifejlesztett léziódetektor segítségével, amely képes jelölni a malignusnak imponáló léziókat. Jelen kutatásunkban célul tűztük ki egy ilyen algoritmus (BS-AI detektor) által számolt BSI korrelációját a daganatos folyamat kiterjedésével is összefüggő laborértékekkel.Módszerek: 806 db anterior és posterior irányú BS-AI detector által legalább egy malignusnak imponáló léziót tartalmazó 99mTc-metilén-difoszfonát (99mTc-MDP) csontszcintigráfiás képpárt vontunk be vizsgálatunkba. A BS-AI által automatikusan számolt BSI értékeket Spearman korreláció segítségével vetettük össze a beválasztott betegek csontmetasztázis szempontjából releváns laborértékeivel. Továbbá vizsgáltuk, hogy van-e hatása a BSI-re a csontanyagcserére ható gyógyszereknek.Eredmények: Az egész betegcsoportra tekintve a BSI pozitív korrelációt mutatott az alkalikus foszfatáz (r=0.3372, p<0.0001), CRP (r=0.1780, p=0,0067), CA15-3 (r=0.2974, p<0.0001), CA19-9 (r=0.1866, p=0.0064), CA125 (p=0.1294, p=0.0236), CEA (r=0.1981, p<0.0001) és a PSA (r=0.4255, p<0.0001) laborértékekkel. Emellett negatív korrelációt tapasztaltunk a totál kalciummal (r=-0.1825, p=0.0014), a vörösvérsejt számmal (r=-0.1798, p<0.0001) és a Hgb (r=-0.2450, p<0.0001) értékkel. A biszfoszfonát vagy denosumab kezelésben részesülő betegek körében a korreláció a BSI és több, főként a csontmetabolizmus által is befolyásolt laborparaméter között eltűnt.Következtetés: A BS-AI detektor által számolt BSI értékek több, a tumorterhelést tükröző laborparaméterrel is korrelál, így alkalmasnak tűnik a csontérintettség egyszerű, automatizált kvantifikálására, a progresszió vagy regresszió követésére. A csontanyagcserét befolyásoló terápiák azonban gyengíthetik a BSI és a laborértékek közötti kapcsolatot, melyet szem előtt kell tartani a klinikai értékelés során.

Témavezető: Dr. Csikos Csaba és Dr. Garai Ildikó

Bevezetés: A planáris csontszcintigráfia a leggyakoribb nukleáris medicina vizsgálat, ami „gold standard” leképezési módnak számít a csontmetasztázisok felderítésében és utánkövetésében. Bár a SPECT/CT jobb specificitással és szenzitivitással rendelkezik, mivel nagyobb a sugárterhelése, és hosszabb a vizsgálati ideje, így továbbra is a planáris csontscan az elsődleges képalkotó modalitás. A klinikumban azon gyakorlat terjedt el, hogy a betegekről először planáris csontszcintigráfia készül, és csak azon esetekben készítenek kiegészítő SPECT/CT vizsgálatot, amikor malignitásra gyanús, novum eltérés látható. A kiegészítő SPECT/CT szükségességének az eldöntése jelenleg orvosi feladat, mely nagy időráfordítást igényel a klinikusoktól. A manapság megjelenő MI-alapú lézió detektor algoritmusok megoldást nyújthatnak erre a problémára, ezzel hatékonyabbá téve a betegmenedzsmentet.Célkitűzés: Kutatásunk célja egy mesterséges intelligencia alapú automatikus lézió detektor, a BS-AI Annotator, teljesítményének a vizsgálata, mely a planáris csontszcintigráfiák annotálása által hasznos eszközzé válhat annak megállapításában, hogy mely esetekben van szükség SPECT/CT vizsgálatra.Módszerek: Kutatásunk során egy 29040 db anterior-posterior irányú planáris csontscintigráfiás felvételt, és a felvételekhez tartozó pszeudoanonimizált adatokat tartalmazó adatbázist használtunk. Az adatbázisban található összes felvétel elemezve lett a BS-AI Annotator által, és az annotált léziók jellege, száma és lokalizációja rögzítésre került. Meghatároztuk a valódi pozitív, valódi negatív, fals pozitív és fals negatív eseteket. Ezután kategorizáltuk a felvételeket az alapján, hogy az Annotator jelzett-e „high risk” léziót a csontscanen, valamint, hogy készült-e kiegészítő SPECT/CT vizsgálat az adott esetben.Eredmények: Kutatásunk során a következő eredményeket kaptuk; szenzitivitás: 64%, specificitás: 67%, negatív prediktív érték: 89%, pozitív prediktív érték: 31%.Következtetés: A negatív prediktív érték különösen magasnak adódott vizsgálatunk során. Ez azt jelenti, hogy amikor a BS-AI nem jelez „high risk” léziót a felvételen, akkor nagy valószínűséggel nincs szükség kiegészítő SPECT/CT vizsgálatra. Ez alapján arra következtethetünk, hogy a BS-AI Annotator hasznos eszköz lehet a negatív esetek kiszűrésében, ezáltal pedig jelentősen csökkentheti a klinikusokra jutó terhet.

Témavezető: Dr. Garai Ildikó és Dr. Czina Péter

Az internetes játékfüggőséget (Internet Gaming Disorder - IGD) a DSM-4-TR az impulzuskontroll-zavarokhoz sorolja, azonban, a DSM-5 már addiktív zavarként tárgyalja.Az internetfüggőség egyik altípusa. Azon problémás internethasználatot jelenti, amikor a páciens huzamosabb időn keresztül játszik videojátékokkal. Amennyiben hosszabb perióduson keresztül nem fér hozzá internethez és/vagy a videójátékokhoz, akkor az érzelmi, esetleg testi distressz kialakulását eredményezi. Akárcsak a szerhasználati függőségeknél, vagy a fentebb tárgyalt szerencsejátéknál, itt is elvonási tünetek jelentkezhetnek. Ez azért lehetséges mivel minden esetben nagyon hasonlóak a mögöttesen lejátszódó neurobiológiai folyamatok, amelyek a függőség kialakulásához vezetnek.A kutatás kezdeti fázisában kérdőívek és a függőség mértékének felmérésére képes pszichológiai tesztek segítségével meghatározzuk, hogy a páciensek milyen mértékben függők. Ehhez két független fordítóval a Revised Chen Internet Addiction Scale-t (CIAS-R) fordítottuk mandarin nyelvről magyarra. Majd ezt követően funkcionális MRI (fMRI) vizsgálatok következnek. A kutatás ezen szakaszában kétféle módszerrel is vizsgáljuk a résztvevőket, ezek a resting state és és task fMRI módszerek. A teszteket elvégezzük a kontrollcsoport tagjain és a függő páciensek körében egyaránt. Az, hogy ki melyik csoportba fog tartozni a pszichológiai teszten elért pontszáma alapján dől el.A kutatásunk egy, a mai világban jelentős, ugyanakkor a tudomány számára még kevéssé ismert problémát, betegséget céloz meg. A mai világban ugyanis egyre nagyobb közönsége és piaca van a videójátékoknak és a nagy számok törvénye alapján, óhatatlanul egyre többen esnek bele a gamingfüggőség csapdájába. A kutatásunk álltál feltárt adatok segíthetnek jobban megérteni ezt az állapotot és ezáltal, és így több lehetőség áll majd rendelkezésünkre ahhoz, hogy segítséget tudjunk nyújtani a pácienseknek.

Témavezető: Dr. Petró Attila Mátyás

Bevezetés: Napjainkban a komputertomográfia (CT) és mágneses magrezonanciás képalkotás (MRI) vizsgálatok számának folyamatos emelkedése még fontosabbá teszi a kontrasztanyagok élettani hatásainak jobb feltárását. Az irodalomban ismert, hogy egyes kontrasztanyagok a vörösövérsejtek reverzibilis echinocyta képződését idézhetik elő, amely a micro-rheologiai tulajdonságainak megváltozásában nyilvánul meg. Munkánk során célul tűztük ki a gyakrabban alkalmazott CT és MRI kontrasztanyagok haemorheologiai paramétereket befolyásoló hatásainak összehasonlító vizsgálatát. Módszerek: A kísérlet során humán, patkány és sertés vénás vérmintákon (n=8-8) (engedély ny. szám: 20/2022/DEMÁB; DE-RKEB 3625-2012) végeztünk in vitro méréseket kontrasztanyag adása nélkül (kontroll), valamint Omnipaque 350 mg I/ml és Dotarem 0,5 mmol/ml hozzáadását követően. A kontrasztanyagos vérmintákban az Omnipaque és a Dotarem megfelelő dózisainak hozzáadásával értük el a klinikailag releváns célkoncentrációt (1,25 ml/ttkg Omnipaque és 0,2 ml/ttkg Dotarem), valamint annak kétszeresét (2,5 ml/ttkg Omnipaque és 0,4 ml/ttkg Dotarem). A vérvételt követően (2 órán belül), a teljes vér-kontrasztanyag szuszpenziók elkészítése után 5 perccel, majd 60 perces 37 °C-on végezett inkubáció után is meghatároztuk a haematologiai paramétereket, valamint a vörösvérsejtek deformabilitását és aggregatióját.Eredmények: A haematologiai paraméterek tekintetében jelentős változás nem volt megfigyelhető. Az Omnipaque beadását követően 1 órával vörösvérsejt aggregatio fokozódás volt mérhető mindkét vizsgált dózis esetében a humán vérmintákban (M 5 sec: p<0,001 vs. 5 perc). A két dózis között szignifikáns különbség látszott mindkét vizsgált időpontban (p<0,001 vs. 5 perc; p=0,005 vs. 60 perc). Az Omnipaque normál dózisa szignifikáns mértékben csökkentette patkány vérmintákban a 3 Pa nyírófeszültség mellett mért elongatiós index értéket (p=0,038 vs. 5 perc). A Dotarem jelentős mértékben nem befolyásolta a vörösvérsejtek deformabilitását humán vérmintákban, míg a sertés vérmintákban magasabb elongatiós index értékek voltak mérhetőek a Dotarem adását követően.Következtetés: Az Omnipaque és a Dotarem különböző mértékű változásokat okozott a vörösvérsejtek deformabilitásában és aggregatiójában. A vizsgált állatfajok vörösvérsejtjei érzékenyebben reagáltak a kontrasztanyag adására. A humán vérminták esetében a vizsgált kontrasztanyagok az alkalmazott koncentrációban nem okoztak jelentős micro-rheologiai változást.

Témavezető: Dr. Mátrai Ádám Attila és Prof. Dr. Németh Norbert

Háttér: A szekunder citoreduktív (debulking) műtét hatékony kezelési lehetőséget jelent a recidiváló petefészekrák esetében. A műtétre alkalmas betegek kiválasztása azonban továbbra is komoly kihívást jelent, mivel a hagyományos képalkotó módszerek, mint a CT vagy az MRI korlátozott pontossággal jelzik előre az R0 rezekció sikerességét, illetve a peritoneális, valamint a nyirokcsomó metasztázisok jelenlétét. A PET/CT ezzel szemben elsősorban nem a morfológiai eltérésekre, hanem a daganatsejtek fokozott szénhidrát anyagcseréjére alapozva detektálja a kóros elváltozásokat. Vizsgálatunk célja volt, hogy megvizsgáljuk milyen hatékonysággal képes az [18F]FDG PET/CT a teljes szekunder citoredukció előrejelzésére a klinikai rutinban használt hagyományos radiológiai képalkotó technikákkal összehasonlítva.Módszerek: Retrospektív módon elemeztük az intézményünkben 2018 és 2023 között PET/CT-vizsgálaton átesett petefészekrákos betegek adatait. Vizsgálatunkba azon kiújult ovarium daganatos betegeket vontuk be, akik klinikai kritériumok alapján potenciálisan alkalmasak voltak szekunder citoreduktív műtétre. A leíró statisztikák mellett döntési görbe elemzést alkalmaztunk annak értékelésére, hogy a PET/CT milyen mértékben képes hozzájárulni a sebészeti döntéshozatalhoz.Eredmények: A 196 PET/CT-vizsgálaton átesett beteg közül 22-en tűntek alkalmasnak a klinikai kritériumok és a hagyományos képalkotó vizsgálatok alapján a szekunder debulking műtétre. A PET/CT vizsgálat alapján azonban mindössze 13 beteg felelt meg az operációs kritériumoknak; közülük 11 esetben sikerült R0 citoredukciót elérni. Így a PET/CT pozitív prediktív értéke a szekunder citoredukció sikerességének előrejelzésére 85%-nak bizonyult. A PET/CT alapján hozott döntés kilenc beteg esetében tért el a CT vizsgálat alapján javasolt műtéti kezeléstől. Hét esetben inoperábilis lézió igazolódott, míg két betegnél a vizsgálat kizárta a malignus folyamatot. A döntési görbe elemzés alapján a PET/CT a sebészeti döntési küszöbértékek széles tartományában nagyobb nettó klinikai hasznot biztosít, mint a hagyományos képalkotási stratégia.Következtetések: Eredményeink alapján a preoperatív PET/CT alkalmazása jelentős mértékben hozzájárul a szekunder citoredukcióra alkalmas betegek pontos kiválasztásához, elsősorban az operabilitás megbízhatóbb megítélésével. Eredményeink felvetik a PET/CT rutinszerű alkalmazásának hasznosságát a preoperatív döntéshozatalban, melyet további prospektív vizsgálatokkal szükséges igazolni.

Témavezető: Dr. Csikos Csaba és Dr. Garai Ildikó Terézia