A Saccharomyces cerevisiae, a gasztrointesztinális traktus opportunista kolonizálójaként egyre gyakrabban okoz invazív fertőzéseket világszerte. A leginkább veszélyeztetett betegcsoportok közé tartoznak az intenzív osztályon ápolt és immunszupresszált betegek, az újszülöttek és az idős, legyengült emberek. Retrospektív vizsgálatunk a Debreceni Egyetem Klinikai Központjában 2019. januárja és 2025. novembere között diagnosztizált invazív S. cerevisiaefertőzéseket elemezte. A 187 S. cerevisiae pozitív betegből, 27 esetben (14%) igazolódott S. cerevisiae okozta steril testtáj infekció. A vizsgált csoport 14 nőből és 13 férfiból állt, medián életkoruk 59 év volt (0–84), és hat esetben (22%) 18 év alatti páciensről beszélhettünk. A leggyakoribb izolálási helyek a mély sebek és a hasüregi minták voltak (mindkettő 26%), ezt követték a véráramfertőzések (22%). Társfertőző kórokozók 75%-ban fordultak elő—leggyakrabban Acinetobacter spp., Klebsiella pneumoniae, Enterococcus spp. és Pseudomonas aeruginosa—míg 25%-ban a S. cerevisiaevolt az egyetlen izolált patogén. A peritonitis és a szolid tumorok egyaránt 26%-ban fordultak elő alapbetegségként. A betegek 67%-ánál korábbi gasztrointesztinális sebészeti beavatkozás szerepelt a kórelőzményben. A kórházi tartózkodás medián ideje 20 nap volt (teljes tartomány: 4–226 nap), a betegek 33%-a intenzív osztályos ellátást igényelt, és ugyanilyen arányban igazolódott S. boulardii probiotikum használat is. Antifungális kezelés 18 betegnél (67%) történt, leggyakrabban flukonazollal (67%) és anidulafunginnal (33%), míg 33%-ban nem történt gombaellenes terápia. A steril testtáj infekciók vonatkozásában a 30-napos mortalitás 30% volt. Az intenzív osztályos felvétel erősen összefüggött a rossz prognózissal (66% vs. 11%, p=0,006), míg a korábbi gasztrointesztinális műtét nem befolyásolta az infekció kimenetelét (p=0,7). Az antifungális szerek iránti minimális gátló koncentráció értékek (MIC) értékek jelentős variabilitást mutattak. A fluconazole gyakran csökkent aktivitást mutatott (0,125–128 µg/mL, medián 8 µg/mL) az izolátumok ellen. Bár amphotericin B esetében az alacsonyabb MIC értékek domináltak (medián 0,25 µg/mL), az anidulafungin bizonyult a leghatékonyabb szernek in vitro (medián 0,008 µg/mL) a S. cerevisiae izolátumok ellen. Eredményeink alátámasztják, hogy a S. cerevisiae egyre gyakrabban izolált invazív patogén a Klinikai Központban, és felhívják a figyelmet a S. boulardii probiotikumok körültekintő alkalmazására.

Témavezető: Dr. Kovács Renátó

Napjainkban a szívelégtelenség milliókat érintő, progresszív klinikai szindróma. A terápiás lehetőségek közül kiemelkedő hatékonysággal alkalmazzák a neprilizin-gátló sacubitril és az angiotenzin II receptor antagonista kombinációját (ARNI), amely a kórlefolyás lassításában és a mortalitás csökkentésében bizonyult hatásosnak. Ugyanakkor a krónikus betegségekben szenvedő betegek mintegy 50%-a nem tartja be megfelelően a gyógyszeres kezelést, ami különösen súlyos következményekkel járhat. Erre adhat lehetőséget a vizelet neprilizin aktivitásának (uNEP) mérése, amely közvetlenül tükrözheti a neprilizin-gátlás mértékét, így alkalmas lehet az ARNI-terápia adherenciájának objektív monitorozására.Kutatásunk célja egy non-invazív, vizeletalapú módszer kifejlesztése volt az uNEP aktivitás mérésére, amely rutindiagnosztikai körülmények között is alkalmazható, így lehetővé téve a terápiahűség és a terápiás válasz értékelését. Az uNEP aktivitását az általunk fejlesztett kromogén assay segítségével határoztuk meg, amelyet egy Cobas Integra 400 Plus automatára adaptáltunk klinikai alkalmazhatóság céljából. A módszert 17 egészséges kontroll és 11 ARNI-kezelésben részesülő beteg vizeletmintáján validáltuk.A kontrollszemélyek uNEP aktivitása szoros korrelációt mutatott a GGT aktivitással (r²=0,796) és a kreatinin-koncentrációval (r²=0,886), mely utóbbi gyakran használt a vizelet töménységének meghatározására. Ezen összefüggések alapján elemeztük a uNEP/kreatinin és uNEP/GGT hányadosokat a kontroll és ARNI terápiás csoportokban. Az ARNI-kezelésben részesülők uNEP/kreatinin hányadosa (medián:13,95 AU [min:1,521;max:61,88]) szignifikánsan alacsonyabb volt a kontrollokhoz képest (medián:43,09 [min:21,54;max:63,22];p=0,0001). Hasonlóan csökkent a uNEP/GGT hányados is (medián:1,549 [min:0,28;max:4,45]) a kontrollok eredményeihez képest (medián:10,93 [min:6,50;max:22,62];p<0,0001).A diagnosztikai teljesítmény ROC-analízise alapján a uNEP/GGT hányados kiemelkedő diszkriminációs képességet mutatott (AUC=1,0), amely meghaladta a uNEP/kreatinin hányados által elért pontosságot (AUC=0,9).Az általunk fejlesztett uNEP-aktivitás mérő assayvel kapott adatok szerint a vizelet uNEP aktivitása normál egyénekben szoros korrelációt mutatott a kreatinin koncentrációval és a GGT aktivitással. Eredményeink alapján a uNEP/GGT hányados érzékeny és pontos indikátora lehet az ARNI-kezelésnek. A fejlesztett módszer lehetővé teheti a gyors, non-invazív terápiahűség és a terápiás válasz értékelését.

Témavezető: Pintér Tamás Bence

Háttér: Gyulladásos bélbetegségben (IBD) számos kockázati tényező hajlamosít zsírmáj (steatosis, SLD) kialakulására: a tartós szisztémás gyulladás, egyes gyógyszerek (pl. kortikoszteroidok) és a különféle anyagcserezavarok. Az SLD progressziója során májfibrózis alakulhat ki. Az SLD és a májfibrózis előfordulási gyakoriságáról IBD-ben ellentmondásos adatok állnak rendelkezésre. Nem ismert az sem, hogy a Fibrosis-4 (FIB-4) index (különböző krónikus májbetegségekben validált nem invazív eszköz a májfibrózis értékelésére) megbízhatóan alkalmazható-e IBD-ben.Módszerek: Keresztmetszeti tanulmányunkban a Gasztroenterológiai Klinikán 2024.10.01–2025.09.30 között biológiai terápiában részesülő 1033 IBD betegből 877 került vizsgálatra (n=868, férfi/nő: 53,8/46,2%, átlagéletkor: 41,9 év, colitis ulcerosa: 25%, Crohn-betegség: 75%). A reguláris kontrollok során végzett labor (vérkép, májenzimek, májmfunkció, lipid profil, vércukor, HbA1c) és képalkotó vizsgálatokat (hasi ultrahang, májelasztográfia [FibroScan - controlled attenuation parameter {CAP} és liver stiffness {LSM}]) alapján meghatároztuk a FIB-4 indexet, valamint az SLD és a májfibrózis esetleges fennállását és súlyosságát. SLD, májenzim/funkció eltérés és/vagy szignifikáns fibrózis (LSM érték≥9 kPa) jelenléte esetén hepatológiai szakvizsgálatra került sor. Antropometriai mérések (has- és csípőkörfogat, testsúly, magasság), valamint testösszetétel analízis (InBody mérés) történtek.Eredmények: Az SLD előfordulása biológiai kezelésben részesülő IBD betegekben 18,9% volt. Súlyosság szerint: 31%-ban enyhe (S1), 69%-ban magasabb fokozatú (S2: 22,9%, S3: 45,2%). Meghatároztuk az SLD etiológiáját: metabolikus diszfunkcióval összefüggő zsírmájbetegség (MASLD), alkoholos májbetegség (ALD), kettő együttes jelenléte (MetALD), valamint specifikus etiológiájú és kriptogén SLD. Az előrehaladott májfibrózis előfordulási aránya 4,6%-volt. A ≥35 éves populációban a FIB-4 index a betegek 88,8%-ában alacsony (<1,3), 11,8%-ában magas (>2,67) vagy átmeneti zónába tartozó volt. FIB-4 index szenzitivitása 26,9%, specificitása 88,7%, pozitív (PPV) és negatív prediktív értéke (PPV): 11,5% és 95,7% voltak.Következtetések: Az SLD szűrése IBD-ben fontos. A rutin laboradatokból könnyen meghatározható FIB-4 index magas NPV alapján IBD betegpopulációban is biztonsággal alkalmazható a szignifikáns májfibrózis fennállásának kizárására. Magas vagy átmeneti zóna FIB-4 értékek esetén azonban LSM mérés javasolt.

Témavezető: Dr. Lénárt Ágnes és Prof. Dr. Papp Mária

HÁTTÉR: A primer szklerotizáló kolangitisz (PSC) az epeutak krónikus, progresszív gyulladásos megbetegedése. Gyakran társul gyulladásos bélbetegséggel (IBD) és a bél–máj tengely szerepét meghatározónak tartják a PSC patogenezisében. Munkacsoportunk korábbi tanulmányában igazolta, hogy súlyosan akut-dekompenzált cirrózisos betegekben, a (bélben nagy mennyiségben termelődő, és a béllumenbe szekretált) szekretoros IgA (sIgA) emelkedett szérumszintje a bélbarrier károsodás markerének tekinthető és erősen összefügg ezen betegek rövidtávú halálozásával. MÓDSZEREK: PSC-s betegek éves kontrollja során rögzített klinikai, laboratóriumi és képalkotó adatait retrospektív módon gyűjtöttük és dolgoztuk fel. A beválasztáskor levett szérummintákból ELISA módszerrel határoztuk meg az sIgA koncentrációt. Statisztikai módszerekkel elemeztük a sIgA klinikai paraméterekkel való kapcsolatát és prognosztikai értékét. CÉLOK: Célunk volt vizsgálni a sIgA szérum szintjének összefüggését a betegség súlyossággal, a különböző betegség jellemzőkkel és a 10 éves transzplantációmentes túléléssel. EREDMÉNYEK: Tanulmányunkba 135 beteget vontunk be (f/n: 70/65; medián életkor: 36,4 [25,5-48,9]). A betegek 54,1%-ában IBD, 19,3%-ban autoimmun hepatitis (AIH) társulását figyeltük meg, 30 betegnél (22,2%) kialakult májcirrózist találtunk. Az sIgA szintje nem mutatott összefüggést az IBD, sem az AIH-átfedő szindróma jelenlétével, viszont magasabb volt cirrózisos betegekben (10,7 [5,1-27,8] vs 40,8 [14,0-58,4]; p<0,001). A sIgA szintje szignifikáns pozitív korrelációt mutatott a különböző betegség súlyosságot mérő pontrendszerekkel (Mayo-Risk score, Amsterdam-Oxford Model, UK-PSC), makrofág aktivációs markerekkel (sCD14, sCD163), májenzimekkel (GOT, GPT, gGT, ALP), májfunkciós tesztekkel (totál bilirubin, albumin) (p<0,001 mindnél) és CRP-vel (p=0,007). A sIgA szignifikáns összefüggést mutatott a 10 éves transzplantációmentes túléléssel (AUROC: 0,697; CI: 0,612-0,773; optimális diszkriminációs vágópont értéknél [>20,1 µg/mL]: HR: 4,975; CI: 2,117-11,695; p<0,001). KÖVETKEZTETÉSEK: A sIgA szérum szintje összefüggött a betegség súlyosság számos paraméterével és a 10 éves transzplantációmentes túléléssel. Azonban nem mutatott összefüggést az IBD jelenlétével, mely támogatja azt a hipotézist, hogy a bélbarrier diszfunkció IBD társulása nélkül is fennáll PSC-ben. A makrofág aktivációs markerekkel való összefüggés is a bélből történő bakteriális transzlokációval való kapcsolat mellett szólhat.

Témavezető: Dr. Tornai Dávid

Az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlók a hipertónia és szívelégtelenség terápiájának alapkövét jelentik. Ennek ellenére a betegek több, mint fele nem, vagy csak rendszertelenül szedi a számára felírt ACE-gátlót. A nem megfelelő adherencia rontja a kezelés hatékonyságát, míg a túlzott ACE-gátlás szintén kedvezőtlen klinikai következményekkel járhat (ACE-gátlók esetén jellegzetes mellékhatás a száraz köhögés), ezért kiemelten fontos a beteg-együttműködés objektív nyomonkövetése és az optimális dózis beállítása. Vizsgálatunk célja ACE-aktivitásméréssel az endogén és exogén gátlás mértékének meghatározása, mely alkalmas lehet a gyógyszert szedő és nem szedő hipertóniás betegek elkülönítésére. Az ACE aktivitást a kvencselt fluoreszcens szubsztrát hasítására bekövetkező fluoreszcenciaintenzitás-változás NOVOstar fotométerrel történő követésével határoztuk meg (gerjesztés: 340 nm-en, emisszió: 405 nm-en). A módszer során hígítási sorokat készítettünk: szérummixekből (n=10) inhibitor hozzáadása nélkül; változó koncentrációjú ACE-gátló szerekkel (captoprillal és lisinoprillal) kezelt mintákból; valamint betegszérumokból (n=98) 4x, 35x és 400x hígításban.A 4-szeres hígításon az exogén és endogén gátlás alatt is álló, a 35-szörös hígításon a csak endogén inhibitor által gátolt, míg a 400-szoros hígításon a gátlás alól teljesen felszabadult enzim aktivitását tudjuk mérni.Eredményeink alapján a gyógyszert nem szedő betegek átlagos ACE aktivitása magasabb volt (17298 +/-6265, átlag+/-SD-ben megadva, n=22), míg a gyógyszert szedőké szignifikánsan alacsonyabb (3064 +/-2958, átlag+/-SD, n=26). A gátlás mértékét számítva a gyógyszert nem szedők ACE-aktivitása endogén gátlás alatt állt. Ennek mértéke 56 +/-9% (n=63), mely a gyógyszert szedő egyénekben 93 +/-7%-ra nőtt (n=35).Az eredmények megerősítik, hogy a fluoreszcencia-alapú ACE-aktivitásmérés alkalmas a hipertóniás betegek gyógyszerszedésének objektív monitorozására, valamint a szérumban jelen lévő ACE-gátló koncentráció becslésére, támogatva ezzel a terápia személyre szabott beállítását.

Témavezető: Prof. Dr. Tóth Attila

Háttér: Az emlőtumor előfordulása világszerte továbbra is magas különösen a fiatal nők körében, ezért időbeni felismerésük kulcsfontosságú. A vérlemezkék hozzájárulhatnak a tumoros folyamatok progressziójához azáltal, hogy képesek felvenni és szállítani a tumorsejtekből származó RNS-eket. Ennek következtében a vérlemezkék RNS-tartalma jelentősen módosul, ezeket a thrombocytákat tumor-edukált vérlemezkéknek nevezzük.Célkitűzés: Célunk olyan vérlemezke-génexpressziós mintázat azonosítása volt, amely diagnosztikai értékkel bírhat korai stádiumú emlőtumorban, és segíthet elkülöníteni a daganatot a benignus elváltozásoktól.Módszertan: Előzetes vizsgálatunk során újonnan diagnosztizált korai stádiumú emlőtumoros betegek (n=8) leukocyta-depletált thrombocyta-mintáiból izolált RNS-t elemeztünk újgenerációs RNS-szekvenálással (Illumina). Eredményeinket korban és nemben illesztett egészséges kontrollokkal (n=8), valamint benignus emlőelváltozásban szenvedő betegek (n=5) mintáival hasonlítottuk össze. Az egyes kohorszok között szignifikáns expressziós változást mutató géneket (FC> vagy <1,5) génontológiai elemzésnek vetettük alá. A daganat eredetű transzkriptek azonosítása érdekében elemeztük egy emlőtumoros beteg szövettani és thrombocyta-mintájában a kóros expressziót mutató géneket.Eredmények: A korai stádiumú emlőrák esetében 259 thrombocyta-transzkript szintje szignifikánsan megemelkedett (pl. KMT2C), míg 125 gén expressziója csökkent (pl. KLRB1) az egészséges kontrollokhoz képest. Ezzel szemben a benignus kontrollokhoz hasonlítva 859 gén szintje emelkedett (pl. BCL2L1), míg 142 géné csökkent (pl. NFKBIA). A génontológiai elemzés alapján ezek a gének különféle celluláris folyamatok szabályozásában vesznek részt, mint például a vérlemezke aktiváció, tirozin-kináz receptor és VEGF szignalizáció, valamint a citoszkeletális átrendeződés. Végezetül 112 olyan, emlőtumorból származó patológiás transzkriptet (pl. FGF2) azonosítottunk, amelyek ugyanazon beteg emlőbiopsziás és vérlemezke-mintájában egyaránt kimutathatók voltak, de a kontroll vérlemezkékben nem. Ezek közül 36 gén (pl. PPP1R3E) megtalálható volt az összes vizsgált emlőtumoros betegnél, a benignus esetekben viszont nem, amelyek interleukin szignalizációban, valamint autofágia és kináz aktivitás szabályozásban vesznek részt.Következtetés: A humán vérlemezkék RNS-expressziós profilja jelentősen megváltozik emlőtumorban, ami egy új, potenciális diagnosztikai eszközként elősegítheti a tumor korai felismerését.

Témavezető: Dr. Nagy Béla és Dr. Balla György Jázon

Bevezetés: Az utóbbi évtizedben jelentősen megnőtt a testfolyadékok sejtszám meghatározásának igénye a diagnosztikai laboratóriumokban. A Sysmex XN2000 típusú hematológiai analizátorok olyan testfolyadékelemző szoftverekkel is rendelkeznek (Body Fluid, BF), melyek lehetővé teszik, például ascites minták automatizált analízisét. Különösen fontos a neutrofil granulocyták abszolút számának meghatározása spontán bakteriális peritonitis esetén, mely, ha 0,25 Giga/L feletti, antibiotikum terápia javasolt.Célkitűzés: Célul tűztük ki, hogy az ascites mintákból manuális, mikroszkópos módszerrel citospin készítményből számolt neutrophil% és a Sysmex XN-2000 automata által mért polimorfonukleáris (PMN) % eredményeket összehasonlítsuk, valamint megvizsgáljuk, hogy a minták között milyen arányban történt citospin mikroszkópos értékelése olyan esetben, mikor a PMN abszolút szám (PMN#) 0,25 G/L feletti volt.Anyagok és módszerek: Munkánk során reprodukálhatóság vizsgálatot végeztünk 20 egymás utáni napon a gyári 2 szintű BF kontroll mérésével FVS, VVT, PMN% és mononukleáris (MN)% paraméterekre. Összehasonlítottuk az ascites minták neutrophil% manuális (cytospin) és a XN-2000 analizátor PMN% eredményeit (n=44). Eredmény: A 2 szintű gyári kontrollok esetén minkét esetben 3% alatti CV-ket mértünk PMN% paraméterre. A fénymikroszkóppal citospin készítményben számolt neutrophil% és a Sysmex XN-2000 készüléken mért PMN% között kiváló korrelációt találtunk (r2=0,957). 453 ascites mintát vizsgálva megállapítottuk, hogy az esetek 31%-ban volt a PMN# 0,25 Giga/L felett, tehát az esetek 69%-ban a cytospin vizsgálatára feleslegesen került sor, ami megnövelhette a minták leletátfordulási (TAT) idejét.Konklúzió: A Sysmex XN2000 automata BF módban pontosan, reprodukálhatóan határozza meg a PMN# számot. Megállapítottuk, hogy a Sysmex XN2000 BF modulja gyors és pontos eredményeket szolgáltat ascites minták analízise során mind a sejtszámok (FVS, TC-BF), mind a sejtösszetétel (PMN% és MN%) vonatkozásában és értékes alternatívája a konvencionális mikroszkópos sejtszámolásnak, ugyanakkor malignus sejtek gyanúja esetén a citospin készítmény mikroszkópos vizsgálata elengedhetetlen.

Témavezető: Dr. Hevessy Zsuzsanna

Bevezetés:A hemofagocitás limfohisztiocitózis (HLH) egy súlyos, gyors lefolyású hiperinflammatorikus kórkép. A betegség azonosítása történhet áramlási citometriával, illetve a klinikai és laboratóriumi eltéréseket magába foglaló pontozórendszer alkalmazásával.Módszertan:Retrospektív kutatásunkban a HLH-gyanúval érkező betegek áramlási citometriás, laboratóriumi és klinikai adatait elemeztük több évre visszamenőleg. Immunfenotipizálás során a sejtek vizsgálatát nyolcszínű, fluoreszcens festékkel konjugált antitestekkel jelöltük. A HLH diagnózis szempontjából irodalmi adatok alapján kiemelten fontos a CD38 fokozott expressziójának (CD38++) vizsgálata, valamint a CD38+/HLA-DR+ kettős pozitív sejtarány meghatározása a CD8+ T sejteken, mivel ezek az aktivációs mintázatok az immunrendszer kóros hiperaktivitására utalhatnak. A HLH-2024 kritériumrendszerben szereplő elemek közül rögzítettük a klinikai tüneteket (láz, splenomegalia), a hemofagocitózis jelenlétét, a citopéniát, a hypertriglyceridaemiát vagy hypofibrinogenemiát, valamint a ferritin koncentrációt. Ezen túlmenően a vizsgálatba bevontunk más laborparamétereket is, különös tekintettel a májenzimekre (LDH, GOT, GPT) és az egyéb, a gyulladásos folyamatokat jellemző eltérésekre. A laboratóriumi adatokat a GLIMS rendszerből, míg a klinikai vonatkozású információkat az UDMED rendszerből nyertük. A statisztikai feldolgozás során Shapiro–Wilk normalitásvizsgálatot, Mann-Whitney-próbát, Fisher-tesztet és chi-négyzet próbát alkalmaztunk annak meghatározására, hogy mely paraméterek mutatnak szignifikáns különbséget a HLH- pozitív és HLH-negatív csoport között.Eredmények:Az elemzés során több laborparaméter esetében találtunk statisztikailag szignifikáns eltérést a két betegcsoport között. Kiemelten a GOT, GPT, LDH és fibrinogén értékek mutattak markáns különbségeket. A HLH-2024 pontozórendszer egyes paraméterei közül változó mértékben volt jelen statisztikai különbség.Következtetés:A Debreceni Egyetem Klinikai Központjában mért laborparaméterek több esetben alátámasztották a HLH-ra jellemző mintázatot. Ugyanakkor a pontozórendszerek megbízható gyakorlati alkalmazásához elengedhetetlen, hogy minden vizsgált paraméter pontosan, hiánytalanul rendelkezésre álljon és megfelelően értékelhető legyen. A kapott eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy a HLH differenciáldiagnosztikájában nem egyetlen paraméter döntő, hanem a klinikai, laboratóriumi és immunfenotipizálási adatok együttes értelmezése.

Témavezető: Dr. Hevessy Zsuzsanna

Bevezetés: A trombotikus mikroangiopátiák közé tartozó hemolitikus urémiás szindróma (HUS) olyan ritka betegség, melyben érfal sérülés hatására a vese kisereiben mikrotrombusok keletkeznek. Altípusai közül a komplement regulációs zavarok talaján kialakuló, relapszusokkal tarkított forma az egyik legsúlyosabb, melyet atípusos HUS-nak (aHUS) nevezünk. Jelenleg az aHUS diagnózissal rendelkező betegek 50-60%-ban nem mutatható ki semmilyen genetikai eltérés a szakirodalom által jelenleg vizsgálatra javasolt aHUS-asszociált génekben. A komplement H faktor (HF) a komplementrendszer alternatív útvonalának fő szabályozója. A HF fehérjecsaládjába tartozó FHR1 fehérjét kódoló CFHR1 gén és a HF-t kódoló CFH gén szekvenciája homológ, így nem-allélikus homológ rekombinációval többféle típusú CFH-CFHR1 hibridgén jöhet létre, melyekről a betegség kialakulásában kóroki szerepet játszó hibridfehérje expresszálódhat. A rutin genetikai diagnosztika során alkalmazott módszerekkel nem minden típusú hibridgén mutatható ki. Célkitűzés: A CFHR1 gén 6-os exonjának vizsgálata, illetve olyan allélspecifikus polimeráz láncreakción (AS-PCR) alapuló módszerek beállítása, melyek alkalmasak a CFH-CFHR1 hibridgének kimutatására.Betegek és módszerek: Vizsgálatunkba 450 aHUS diagnózisú beteget vontunk be. A CFHR1 gén 6-os exonját hagyományos PCR-t követően Sanger szekvenálással vizsgáltuk. A két fehérje utolsó doménje csupán két aminosavban különbözik egymástól, ezért olyan allélspecifikus primereket terveztünk, melyek vagy a CHF vagy a CFHR1 3’végére specifikusak. Négy különböző AS-PCR reakciót állítottunk be, úgy, hogy az egyik génre specifikus forward vagy reverz primerrel szemben mindig a másik génre specifikus primert alkalmaztunk. Az AS-PCR-rel kiszűrt betegek mintáit Sanger szekvenálással vizsgáltuk.Eredmények: A beállított módszerek segítségével négy betegben azonosítottuk a CFH specifikus aminosavakat a CFHR1 génben (L290S, A296V), amelyek az irodalom alapján ismert patogén CFHR1-CFH hibridgén létrejöttét eredményezik. Két betegben ismeretlen jelentőségű ritka aminosavcserét detektáltunk a CFHR1 génben (R270Q, R305H).Összefoglalás: Olyan allélspecifikus szűrő módszereket sikerült beállítanunk, melyek alkalmasak a CFH-CFHR1 hibridgének kimutatására, így a jövőben az aHUS betegek genetikai diagnosztikai kivizsgálása során alkalmazhatók.

Témavezető: Dr. Szilágyi Ágnes és Dr. Bagoly Zsuzsa

Bevezetés: A traumás agysérülés (TBI) diagnosztikája jelenleg képalkotó vizsgálatokon alapszik, azonban ezek költséges és időigényes vizsgálatok, illetve felesleges sugárzásnak teszik ki a betegeket. A vérben mérhető biomarkerek analízise fontos eszközt jelenthet azon betegek azonosításában, akiknél alacsony a koponyaűri sérülés kockázata, és így a CT-vizsgálatuk elhagyható lenne. A S100B fehérje egy jól ismert TBI-biomarker, azonban viszonylag rövid a felezési ideje. Az asztrocita-eredetű glia fibrilláris savas fehérje (GFAP) és az idegsejtek axonális károsodását jelző ubiquitin-karboxiterminális hidroláz L-1 (UCH-L1) fehérje együttes meghatározása nemrégiben került bevezetésre az enyhe TBI diagnosztikájának támogatására a sérülést követő első 12 órában.Anyagok és módszerek: Prospektív vizsgálatunkba 60 TBI-s beteget vontunk be, akiknek Glasgow Coma Scale (GCS) pontszáma 3 és 15 között mozgott. Az átlagéletkor 58,5 ± 20,56 év volt (15 nő, 45 férfi). A sérülést követő 12 órában belül, a felvételkor meghatároztuk a szérum GFAP-, UCH-L1- és S100B-szinteket Architect® i1000SR (Abbott), illetve Liaison® XL (DiaSorin) készülékeken. A biomarkerek diagnosztikai teljesítményét statisztikai módszerekkel értékeltük, szérum szintjeiket pedig összevetettük az agysérülés súlyosságával a CT-lelet és a GCS pontszám alapján.Eredmények: A CT-pozitív betegekben szignifikánsan (p < 0,001) magasabb GFAP (2896 [161,3–8455] vs. 32,30 [19,15–66,13] pg/mL), UCH-L1 (3398 [386–8079] vs. 405,3 [268,7–660,2] pg/mL) és S100B szinteket (2,38 [0,43–4,90] vs. 0,22 [0,11–0,35] μg/L) mértünk a CT-negatív csoporthoz képest. A GFAP-szint fordított korrelációt mutatott a GCS-pontszámmal (r = -0,3781; p = 0,0037). A ROC-analízis alapján a biomarkerek közül a GFAP bizonyult a leghatékonyabb biomarkernek a TBI megítélésére (AUC = 0,9321; p = 0,0006). Az optimális 181 pg/mL-es GFAP vágóérték mellett a teszt 96,3%-os érzékenységgel és 83,33%-os specificitással volt jellemezhető, míg negatív prediktív értéke 99,5% volt.Következtetés: Előzetes eredményeink alapján a GFAP és az UCH-L1 rutinszerű alkalmazása jelentősen felgyorsíthatja az enyhe TBI diagnózisát, hozzájárulhat a sürgősségi és traumatológiai munka optimalizálásához, és a felesleges CT-vizsgálatok számának csökkentéséhez.

Témavezető: Dr. Bencze Dóra és Dr. Nagy Béla

Dermatophyte infections affect approximately one quarter of the global population. While these infections are not life-threatening, they can significantly impact quality of life. Recently, significant changes in the epidemiology of dermatophyte infections have been observed worldwide, including increasing reports of antifungal resistance and the emergence of novel species causing extensive, often therapy-refractory disease. Since no local epidemiological data are available, this study aimed to examine the species distribution and antifungal susceptibility of dermatophytes isolated at the Department of Medical Microbiology.Isolates, collected between January 2023 and August 2025 from clinical samples obtained at the Department of Dermatology, were submitted for routine culturing. Samples were incubated for 30 days on Dermatophyte Test Medium and Sabouraud Dextrose agar plates. A total of 45 isolates, originating from nail and skin scrapings, were successfully collected for susceptibility testing. Identification was performed using Matrix-Assisted Laser Desorption/Ionization Time-of-Flight Mass Spectrometry (MALDI-TOF MS) with a Bruker Microflex LT instrument. Susceptibility testing was conducted according to the European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) broth microdilution methodology for dermatophytes in RPMI-1640 medium. The antifungal agents tested included fluconazole, itraconazole, voriconazole, terbinafine, and amorolfine. The most common species identified was Trichophyton rubrum, followed by the Trichophyton mentagrophytes complex and Microsporum canis. Additionally, Nannizzia gypsea and Microsporum audouinii were detected incidentally. One isolate of Trichophyton indotineae was found during the study period in a non-Hungarian patient. All nail scrapings yielded Trichophyton rubrum. The highest antifungal activity was observed with terbinafine, showing an MIC range of 0.004–0.032 mg/L, while fluconazole exhibited the lowest activity with an MIC range of 2–64 mg/L. Nevertheless, all tested isolates were wild-type for the antifungal agents for which the tentative epidemiological cutoff values are available.These findings are consistent with previously reported species distributions, confirming that Trichophyton rubrum is the predominant dermatophyte species in Europe. The absence of antifungal resistance among the collected isolates represents a positive development.

Témavezető: Dr. Tóth Zoltán