OETDK.

Background:Preoperative fine-needle aspiration cytology (FNAC) is a key tool in the management of major salivary gland tumors, and the Milan System for Reporting Salivary Gland Cytopathology offers a standardized framework for interpretation. Despite the widespread adoption of the Milan System, real-world diagnostic performance varies between centres, highlighting the importance of institution-specific validation.Aim:To assess the diagnostic accuracy of FNAC, categorized according to the Milan System, against final histopathology in salivary gland tumors, and to evaluate the clinical impact of cytological misclassificationMethods:A retrospective cohort of patients undergoing outpatient consultations for parotid tumors between the 1st of January and the 31st of March at the University of Debrecen was analyzed. All available FNAC events (first, second, and third aspirations) and intraoperative frozen sections were extracted and compared with the first definitive histopathology. Malignancy was coded as benign vs malignant/suspicious. Diagnostic accuracy was calculated per FNAC test event. Discordant cases were reviewed for potential clinical impact, including risk of undertreatment or overtreatment. Results:Final histopathology with interpretable malignancy status was available in 65 cases, of which 7 (10.8%) were malignant and 58 (89.2%) benign. Preoperative FNAC was performed in all 65 cases. Most FNACs were categorized as Milan IV.A (benign neoplasm). Considering all FNAC events, sensitivity for detecting malignancy was 66.7%, specificity 96.6%, positive predictive value 66.7%, negative predictive value 96.6%, and overall accuracy 93.8%. Four FNAC events (6.2%) were discordant with final histology: two false-negative malignancies (clear cell adenocarcinoma and mucoepidermoid carcinoma misinterpreted as benign, posing risk of undertreatment) and two false-positive results later proven benign on histology (risk of unnecessary extensive surgery). Conclusion:FNAC interpreted within the Milan System showed high specificity and overall accuracy but only moderate sensitivity for salivary gland malignancy. Misclassified cases were few but clinically relevant, underlining the need for cautious surgical planning in the presence of suspicious clinical features despite benign cytology.

Témavezető: Dr. Szilárd Gyula Rezes

Beveztés : A nyálmirigy- daganatsebészezi beavatkozások során a műtéti típus kiválasztásának sebészi döntése a preoperatív vizsgálati eredményeken alapul. A preoperatív kivizsgálás része a képalkotó vizsgálatok elvégzése (UH, CT, MR), melyek klinikai prediktív értékének ismerete elengedhetetlen az optimális műtéti típus kiválasztásának. Jelen kutatásunk célja a képalkotó vizsgálati eredmények megbízhatóságának vizsgálata. Metodika: Mindazon beteg adatait gyűjtöttünk össze, akik 2025.01.01 és 2025.03.31. között nyálmirigy daganatos megbetegedés BNO kóddal a Fülörrgégészeti és fejnyaksebészeti klinika összes járóbeteg szakrendelésén UDMED rendszerben rögzítésre került. Azok a betegek kizárásra kerültek, akiknél műtét hiányában szövettani eredmény nem állt rendelkezésre. A malignitás vonatkozásában hasonlítottuk össze a radiológiai véleményt és a definitív szövettani eredményt. A képalkotó vizsgálatok klinikai relevanciáját szenzitivitás és specificitás értékekkel jellemeztük.Eredmények: A medikai rendszerben fellelt 86 betegből, 18 beteg kizárása után maradt 68 beteg adatait elemeztük. Preoperatív képalkotó vizsgálat minden betegnél készült: 23(33,82%) betegnél CT, 35(51,47%) betegnél MR, mindkét vizsgálat 10(14,71%). 11 esetben a radiológus malignitásról nem nyilatkozott, 19 esetben bizonytalan volt, 47 esetben benignus, 1 esetben malignus daganat került véleményezésre. A malignitás tekintetében adott pathológiai vélemény 40 esetben megegyezett a szövettani eredménnyel, míg 2 esetben alulértékelte, 0 esetben felülértékelte azt. Azon betegcsoportban, ahol a képalkotó vizsgálat alulértékelte a malignitást, további onkológiai kezelésre volt szükség: 1 esetben kemoterápia és 1 esetben kombinált onkológiai kezelés.Konklúzió: A képalkotó vizsgálatok radiológiai véleményeinek nem maradéktalanul megbízható volta ráirányítja a figyelmet azok korlátozott klinikai értékére a sebészeti műtéti típus kiválasztása szempontjából, egyúttal kiemeli a preoperatív asprációs cytológiai vizsgálat diagnosztikai fontosságát.

Témavezető: Dr. Rezes Szilárd Gyula

Bevezetés:A gyermekkori differenciált pajzsmirigy rák egy ritka, szolid daganatos megbetegedés, incidenciája 1-3/ 1millió. A betegség prognózisa alapvetően jó, de a gyógyulás szempontjából az adekvát sebészi kezelés kulcsfontosságú. Az optimális kezelési algoritmust nemzetközi és hazai irányelvek definiálják.Célkitűzés:Az általunk operált gyermekkori differenciált pajzsmirigy tumoros betegek kivizsgálásának, műtéti típusának, intra és postoperatív szövődményeinek és túlélési adatainak kritikus elemzése az elérhető gyermekkorra specifikus nemzetközi guideline-ok alapján.Eredmények:A vizsgálati periódusban 65 gyermeknél történt pajzsmirigyműtét; 19 esetben malignus kórkép miatt, melyből 17 bizonyult differenciált pajzsmirigy carcinomanak (DTC)-nek (13 PTC-papillaris pajzsmirigy carcinoma, 4 FTC-follicularis pajzsmirigy carcinoma), 2 esetben medullaris carcinoma (MTC) volt. Átlagéletkor: 15 év, 81,5% lány, 18,5% fiú.A műtétet megelőzően FNB minden esetben történt, mely a malignitást 8 betegnél igazolta(B6), 1 betegnél annak alapos gyanúját vetette fel (B5), a többi daganatos esetnél a cytológia alul-diagnosztizálta a betegséget. Az összes műtétet pajzsmirigy sebészetben járatos operatőr végezte (több mint 50 műtét/év). A DTC-s betegeknél 8 esetben primer thyreoidectomia történt, 9 esetben lobectomiát végeztek, közülük 4 betegnél a szövettani lelet birtokában komplettáló thyreoidectomia történt. Intraoperatív szövődményt nem észleltünk. 2 paciensnél a daganat kiterjedése miatt egy oldalon a n. recurrenst fel kellett áldozni a radikalitás érdekében, ezeken kívül több paresist nem tapasztaltunk, melyet a postoperatív gégészeti vizsgálat is megerősített minden esetben. Recidíva a betegeknél nem igazolódott, radiojód kezelésben 9 beteg részesült. Az átlagosan 2.3 éves utánkövetés során a túlélés 100%.Következtetés:A Debreceni Egyetemen kezelt gyermekkori DTC-s betegek kivizsgálása, sebészi kezelése megfelel a nemzetközi irányelvekben leírtaknak, ahol az ellátást protokollszerűen, magas esetszámú centrumokban ajánlják elvégezni. Beteganyagunkban a szövődmények száma az összes pajzsmirigyműtétet tekintve is elenyészőnek bizonyult, kiújulás nem fordult elő, amit elsősorban annak tulajdonítunk, hogy a műtéti kezelést minden esetben kiemelkedő jártasságú specializált operatőr végezte.Tapasztalatunk alapján a hazai betegek esetében csak ezt az ellátási módot tekintjük elfogadhatónak.

Témavezető: Dr. Sasi Szabó László András

A diabeteses érkárosodás a központi idegrendszert, a belső fület és a vesztibuláris rendszert is érinti, mely a nem diabeteses egyénekhez viszonyított fokozott halláscsökkenéshez, illetve vesztibuláris funkció csökkenéshez vezethet. A belső fül a diabeteses érkárosodásra rendkívül érzékeny szervünk. A krónikus hyperglykaemia és hyperinzulinaemia vesztibuláris funkcióra gyakorolt hatását az eddigiekben kevéssé tanulmányozták.Kutatásunk célja a vesztibuláris funkció vizsgálata volt II-es típusú diabetesben és obesitásban szenvedő betegek körében.A vizsgálatba 146 beteget vontunk be, akik közül 58 fő tartozott a diabeteses, 49 fő az obes és 39 fő a kontroll betegcsoportba. Valamennyiük esetében részletes laboratórumi vizsgálatok történtek, illetve otoneurológiai ambulanciánkon video fej-impulzus teszttel (vHIT) és poszturográffal értékeltük a vesztibuláris fukciót. A vHIT vizsgálat eredményeiben nem találtunk szignifikáns különbséget a három betegcsoport között. A statikus poszturográfos vizsgálatok során azt tapasztaltuk, hogy a vesztibuláris ingerek mind antero-posterior, mind medio-lateralis síkokban egyaránt csökkent hatékonysággal járultak hozzá az egyensúly fenntartásához a diabeteses és az obes betegek esetén, a kontroll csoporthoz képest (mindkét esetben p<0,001).Az eddigi vizsgálati eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a vestibuloocularis reflex működése, a diabeteses és obes csoportokban megtartottnak tekinthető, a kontrollcsoporthoz képest. Ugyanakkor a poszturográfos vizsgálatok során kapott eredmények azt mutatják, hogy a diabeteses és obes csoportban kevésbé hatékony a vesztibuláris rendszer egésze az egyensúly fenntartásában, mint a kontrollcsoportban.

Témavezető: Dr. Jászberényi Balázs József és Dr. Sztanó Balázs Iván

Bevezetés: A rutin vérkép analízissel az egyes sejtvonalak kvalitatív és kvantitatív adatai mellett a szervezet gyulladásos státuszára is következtethetünk. Utóbbiról a közvetlenül kinyerhető hematológiai paraméterek mellett származtatott arányszámok is tájékoztatnak, pl.: vérlemezke-limfocita arány (PLR), neutrofil-limfocita arány (NLR), szisztémás immun-inflammációs index (SII). Hematológiai biomarkerként számos belszervi betegség és malignóma esetén prognosztikai szereppel bírnak. A differenciált pajzsmirigyrákok esetében az irodalmi adatok ellentmondásosak, és az újból felfedezett esetek diagnosztikájában sincs pontos helyük a diagnosztikai algoritmusban.Célkitűzések: Jelen vizsgálattal célunk, hogy jóindulatú alapbetegség indikációjával teljes pajzsmirigyeltávolításon átesett páciensek körében meghatározzuk az incidentális pajzsmirigyrákok gyakoriságát, valamint statisztikai módszerekkel lehetséges összefüggéseket tárjunk fel az inflammatorikus biomarkerekkel.Módszerek: Egycentrumos, keresztmetszeti, megfigyeléses vizsgálat, ami az ÉPC-HK Fül-Orr-Gége, Fej- és Nyaksebészeti Osztályán 2021 és 2025 első negyedéve között benignus diagnózis miatt total thyreoidectomiával ellátott páciensek dokumentációját dolgozza fel. A demográfia paraméterek, vérkép adatok és az incidentális karcinómák közötti összefüggések leíró statisztikai elemzése a kategorikus változók esetén khí-négyzet próbával, a numerikus változók esetén az átlagok kétmintás t-teszttes összehasonlításával valósult meg. Eredmények: 181 egy páciens került bevonásra. A férfi:nő arány 38:143 volt. A páciensek 9,94%-ban (n= 18) fordult elő incidentális pajzsmirigyrák, női dominanciával (férfi:nő 3:15). Ez minden esetben papilláris pajzsmirigy rák volt. Statisztikailag szignifkáns összefüggés nem volt kimutatható az okkult daganatok gyakorisága és a demográfiai paraméterek, a komorbiditások, a gyulladásos státuszt leíró hematológiai paraméterek (THR, PLR, NLR, SII) között.Konklúzió: Benignus indikációval elvégzett teljes pajzsmirigyeltávolítás esetén közel minden tizedik betegnél kell számítanunk okkult malingómára, amik általában korai stádiumú daganatok. A preoperatív diagnosztika során nyert vérkép adatokból származtatható gyulladásos biomarkerek jelen vizsgálat alapján nem alkalmasak rizikócsoport meghatározására a beválogatási kritériumoknak megfelelő, klinikailag jóindulatú állapot miatt műtétre referált páciensek csoportjában.

Témavezető: Dr. Molnár Dávid és Dr. Sztanó Balázs Iván

Bevezetés: Pajzsmirigy műtéteket követően a gondos sebészi technika mellett is jelentkezhet gégebénulás. Az egyoldali mozgásképtelenség az esetek jelentős részében nem is kerül felismerésre, csak a beteg erőtlen, levegős hangja árulkodó. A kétoldali mozgásképtelenség azonban nehézlégzéshez vezet, sokszor azonnali hangréstágító beavatkozás vagy tracheotomia szükséges. Máskor a nyitottabb hangszalagállás miatt nyugalmi stridor nincs, de a páciens terhelhetősége igen rossz. A bénulás átmeneti vagy végleges volta nehezen prognosztizálható. Klinikánkon minimálisan invazív hangréstágítást végzünk kétoldali gégebénulás esetén, mely azonnal megfelelően tág légutat biztosít. Anyag és módszer: A DEKK Fül-Orr-Gégészeti és Fej-, Nyaksebészeti Klinikán 2023-tól a betegek számára megterhelő trachetomia helyett endoszkópos arytenoid abdukciós lateropexiát végzünk, mely során transzorális úton behelyezett öltések segítségével a bénult hangszalagot maximálisan nyitott, abdukált helyzetben rögzítjük, így azonnal megfelelően tág légrést alakítunk ki. Retrospektív módon elemeztük klinikai eredményeinket. Eredmények: 2023-2025 között 28 betegnél (19 nő, 9 férfi) 33 hangréstágító beavatkozás történt. 24 esetben pajzsmirigy műtét szövődményeként igazolódott iatrogén kétoldali gégebénulás. 3 esetben hosszantartó intubáció után izolált „pseudo-paralysis”, hátsó commissura hegesedés jelentkezett. 1 tüdőtumoros betegnél multiplex mediastinális áttét okozta a paralysist. A más intézetben végzett pajzsmirigy műtétet követően 2 betegnél a fulladás miatt extubálás sem volt lehetséges, 1 esetben urgens tracheotomia készült. 21 esetben súlyos inspiratórikus nehézlégzés, terhelhetetlenség volt a fő panasz. A 3 tartósan intubált betegünk közül ketten nyugalmi nehézlégzéssel, egy fő tracheostoma-val élt. Jet ventillációban végzett laryngomicroscopia-s műtétet követően valamennyi beteg nehézlégzése azonnal megszűnt. A nyelési funkció nem károsodott. 24 betegnél egyszeri hangréstágítás kuratív volt, 4 betegnél a posztoperatív szakban jelentkező öltésmeglazulás miatt ismételt beavatkozásra kényszerültünk. A rendszeres gégészeti kontrollok során 3 esetben észleltük a gégemozgások visszatérését, így a lateralizáló öltés eltávolíthatóvá vált. Tracheotomia végzésére nem kényszerültünk. Következtetés: Az endoszkópos arytenoid abdukciós lateropexia gyorsan elvégezhető beavatkozás, mely azonnal „megoldja” a nehézlégzést. A tracheotomiát el kell kerülni!

Témavezető: Dr. Sztanó Balázs Iván

BEVEZETÉS: Az intenzív terápia fejlődésével egyre gyakoribbá váltak a felső légúti szűkületek, melynek hátterében főleg a hosszantartó intubáció és a tracheotómia áll. A légúti mucosa kontrollálatlan sebgyógyulási folyamat eredményeként jelentkező hegesedése okozza. Műtéti megoldása továbbra is a fej-nyak sebészet egyik legnagyobb kihívását jelenti. Egyszerű esetekben a minimálisan invazív, transoralisan végzett „heg-eltávolító” beavatkozások sikeresek lehetnek. Azonban a gyakori re-stenosisok miatt állapotromlás is jelentkezhet. Kiterjedt, nagyfokú szűkületek tartós megoldása csak nyitott feltárásból végzett műtéttől várható. A „magas”, gyűrűporcot is érintő hegesedés további nehézségeket jelent. Az irodalomban leírt slide laryngo-tracheoplastica sikeres megoldást nyújthat a legsúlyosabb esetekben is. BETEGANYAG ÉS MÓDSZER: A DE-KK Fül-Orr-Gégészeti és Fej-, Nyaksebészeti Klinikán 2023-tól új profilként jelent meg a szűkület-sebészet. Számos endoszkópos műtét mellett 2024-25-ben 17 nyitott csúsztatásos gége-légcső-plasztika történt a legkomolyabb, gyakran teljes elzáródással járó gégeszűkületnél. Az orvosi dokumentáció retrospektív elemzését végeztük. EREDMÉNYEK: 15 betegen 17 operációt végeztünk. 1 gyermek (7 éves), 14 felnőtt (3 nő, 11 férfi, átlagéletkoruk 46,31, SD: 16,94). 13 esetben intenzív osztályon tartós lélegeztetés történt. 12 páciens kanülviselőként, 3 terhelésre jelentkező nehézlégzéssel érkezett. A preoperatív vizsgálatok 9 esetben a legsúlyosabb, Cotton—Myer 4-es grádusú szűkületet igazoltak, 6 esetben Grade 3-at. A beavatkozást követően 11 beteget sikeresen dekanüláltunk. 1 páciens nem engedélyezte a kanül eltávolítását. 1 betegnél még folyamatban van. A restenosis miatt ismételt nyitott műtétet végeztünk két főnél, az ő dekanulálásuk sajnos ezt követően sem vált lehetővé. 8 esetben egyszeri resectio elegendőnek bizonyult, 6 esetben endoszkópos lézeres beavatkozásokra vagy ballon-dilatatiora is szükség volt.MEGBESZÉLÉS: A csúsztatásos gége-légcső-plasztika szelektált esetekben jó eredményhez vezethet, betegeink 73%-át sikeresen tartósan dekanüláltuk. Megfelelő légcső mobilizálás után hosszú szűkület is augmentálható. Azonban az eredményeket ronthatja a későbbi re-stenózis. Fokozott figyelmet kell fordítani a felső légúti szűkületek elkerülésére az intubációs idő lerövidítésével és a tracheotómia mielőbbi elvégzésével!

Témavezető: Dr. Sztanó Balázs Iván