Bevezetés: A szaruhártya epitél sejtjeinek állapota számos szemészeti és szisztémás betegség következtében változhat. Az epitheliális sejtek számának csökkenését kimutatták többek között száraz szem, UV károsodás, és limbális őssejt hiány következtében. Jelenleg a szaruhártya epitheliális sejtek rutinszerű számlálását in vivo konfokális mikroszópos (IVCM) képeken humán elemzők végzik, amely időigényes és jelentős megfigyelők közti varianciát mutató módszer.Célkitűzés: Össszehasonlítani a pixelgradienseket elemző, konvolúciós neurális hálózat alapú Cellpose és a látvány-transzformáció alapú, előképzett mélytanuló Segment Anything Modell 2025 májusban létrehozott fúziójának (Cellpose-SAM) teljesítményét rutinos klinikai elemzők eredményeivel.Módszerek: 1912 képet elemeztünk, amelyek 343 egyén mindkét szeméről készültek. A cornea centrális és limbális hámjában mind a bazális epitheliális, mind a szárnyas sejtrétegről felvett képeket elemeztünk. A HRT III Rostock Cornea Modul segítségével, minimum 50 sejtet tartalmazó összefüggő téglalap területen, emberi megfigyelő által nyert sejtsűrűséget és a mesterséges intelligencia (MI) alapú sejthatár felismeréssel a képben elemezhető maximális összefüggő területről kapott adatokat korreláció analízissel hasonlítottuk össze.Eredmények: A humán és MI sejtszámolás összességében jól korreláló eredményeket mutatott (R2=0,58). A legjobb korrelációt a limbális bazális hámsejtek esetében tapasztaltunk (R2=0,62), majd a limbális szárnyas (R2=0,52), centrális szárnyas (R2=0,47) és centrális bazális (R2=0,05) sejtréteg esetében. Utóbbi esetén az eltérések feltehető oka az, hogy az itt gyakrabban előforduló zajos, elmosódott sejthatárok esetén a vizsgáló „odaképzeli” a sejtet, míg a MI kihagyja ezt a területet, és a vizsgáló által nem számolt további területeken biztonságosan azonosítható sejtekkel dolgozik. Hasonló oka lehet annak is, hogy a centrumban az MI mindkét rétegben ~25%-kal magasabb sejtsűrűséget mért. Az MI alapú számlálás nagy előnye, hogy az egyedi sejtek méretéről és alakjáról is ad információt, így morfológiai adatokat is szolgáltat, amely szintén fontos lehet az epitheliális sejtek állapotának meghatározásához.Következtetés: A cornea epitheliális sejtszám meghatározása IVCM képeken MI segítségével elvégezhető. Az ember által végzett számláláshoz képest ez a módszer gyorsabb, a jól értékelhető részeket a teljes képben feldolgozza, és a sejtmorfológia tekintetében is értékes adatok nyerhetők vele.

Témavezető: Dr. Takács Lili

Bevezetés: A rhegmatogén retinaleválás (RRD) relatív sürgősséggel vitreoretinális (VR) műtétet igénylő kórkép, mert enélkül gyors, visszafordíthatatlan látásvesztés következik be. A műtét elsősorban pars plana vitrectomia, míg a pneumoretinopexia válogatott esetekben hatékony és minimálinvazív alternatíva. Célunk a Debreceni Egyetem Szemklinikán 2023.01.01. és 2024.12.31. között RRD indikációval végzett VR műtétek eredményességének retrospektív vizsgálata. Betegek és módszerek: Elemeztük a betegek preoperatív állapotát, a műtéti technikát és összevetettük a 6 hónapos követési idő végén elért anatómiai és funkcionális sikerrel.Eredmények: A vizsgált időszak alatti 718 VR műtétből 132 történt szimplex RRD indikációval. 12 beteg adathiány miatt kizárásra került. Összesen 120 beteg (átlagéletkor 62,3 év (SD: 10,5); 73 férfi, 47 nő; 74 jobb, 46 bal szem) eredményeit elemeztük. Anatómiai sikert (a retina visszafeküdt) a primer műtét 120-ból 105 esetben (88%) ért el. A reoperáció valószínűségét növelte az életkor (p=0,04), és az alsó retinaszakadás (p=0,03). A sikertelen esetekben elvégzett reoperáció során 27%-ban gáz és 73%-ban szilikon olaj szolgált endotamponádként. Végső anatómiai sikert 110 esetben (92%) lehetett elérni. Az anatómiai siker valószínűségét csökkentette az életkor (p=0,04), és növelte a felső retinaszakadás (p=0,03). A műtét előtti átlagos látásélesség 0,28-ról (SD: 0,37) 0,61-re (SD: 0,35) szignifikánsan javult (p<0,001) a műtét utáni átlagos követési idő (6,5 hónap, SD: 5,8) végére. Amennyiben a műtét fekvő éleslátás (macula on) helye mellett történt, akkor a kiindulási látásélesség szignifikánsan magasabb volt, mint ha macula off mellett került sor a műtétre (0,67 (SD: 0,37) vs. 0,16 (SD: 0,27), p<0,004). Ezzel összhangban, szignifikánsan magasabb látásélességet kaptunk a macula on RRD esetén a macula off RRD-hez képest a követési idő végére (0,79 (SD: 0,32) vs. 0,56 (SD: 0,32), p<0,001). A műtét előtti 15,0 Hgmm (SD: 4,7) átlagos szemnyomás alig változott (15,6 Hgmm, SD: 3,8). Megbeszélés: A rhegmatogén retinaleválás esetén a retinaszakadás(ok)on át az elfolyósodott üvegtest a retina alá jutva progresszív leválást és látásvesztést okoz. Vizsgálatunk megerősíti, hogy primer RRD-ben a VR műtétekkel hatékonyan őrizhető meg a látás. Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy a betegek mihamarabbi műtéti ellátása a maradandó károsodás elkerülése érdekében fontos, aminek alapfeltétele a megfelelő felvilágosítás és a betegutak optimalizálása.

Témavezető: Dr. Kolozsvári Bence Lajos

Bevezetés: A retinaleválás látásvesztéssel fenyegető, mielőbbi műtétet igénylő betegség. A komplex formák megoldása a kihívások mellett ritkábban eredményez jó látást. Célunk a komplex retinaleválás műtéti indikációinak és sikerének vizsgálata.Betegek és módszerek: A Debreceni Egyetem Szemklinikán 2023.01.01. és 2024.12.31. között komplex retinaleválással operáltak eredményeit vizsgáltuk retrospektíven. Elemeztük a preoperatív tényezők, a komplexitást magyarázó indikációk és a műtéti technika hatását a 6 hónapos követési idő végén elért anatómiai és funkcionális sikerre.Eredmények: Az elvégzett 718 retinasebészeti műtét közül 131 beteg (79 férfi, 52 nő) 132 szemét érintette komplex retinaleválás, ahol a régi, ismételt, >270°-os, maculalyukkal társuló, tompa traumát követő, óriásszakadás vagy ötnél több lyuk okozta leválás mellett 14 esetben nagyfokú myopia magyarázta a leválás komplexitását. A betegek 61%-a phakiás, 37%-a pseudophakiás, 2%-a aphakiás; 10%-uk monoculus volt. 67%-ban az éleslátás helye le volt válva. A primer műtés során endotamponád (szilikon olaj, gáz) alkalmazása 99%-ban; retinotomia 21%-ban, retinectomia 3%-ban történt. Anatómiai siker (fekvő retina) 72%-ban volt elérhető. A különböző indikációval végzett műtétek sikeressége között nem találtunk szignifikáns különbséget (mind p≥0,05). A transsclerális cryoterápia szignifikánsan növelte az anatómiai siker esélyét (p=0,038). A műtét előtti átlagos látásélesség 0,16-ról (SD: 0,23) a követési idő végére átlagosan 0,34-re (SD: 0,33) javult (p<0,001). A követési idő végén a látás a műtétet megelőzőhöz képest 82%-ban javult vagy nem változott, melynek esélyét a proliferatív vitreoretinopátia szignifikánsan rontotta (p=0,006), míg a diabétesz fennállása szignifikánsan javította (p=0,01). Hat hónappal az utolsó műtét után az esetek 76%-ában a látásélesség 0,1 feletti volt, melynek esélyét a >270°-os retinaleválás csökkentette (p=0,056). Csupán 62%-ban bizonyult sikeresnek a műtét mind anatómiai, mind funkcionális tekintetben. Diabeteses betegek >270°-os retinaleválása esetén szignifikánsan nőtt a szemnyomás műtét után (p=0,03).Következtetés: A retinaleválás korai felismerése és mihamarabbi műtéti megoldása fontos a betegség komplex stádiumba jutásának megelőzése, és ezzel együtt a súlyos, irreverzibilis látáskárosodás elkerülése érdekében. Ennek eléréséhez a betegedukáció és a mindenki számára ismert betegutak, valamint a sürgősségi szemészeti ellátás feltételeinek javítása jelenthet megoldást.

Témavezető: Dr. Fodor Mariann

BevezetésA prosztaglandin analógok (PGA) a glaukóma kezelésében lokálisan alkalmazott első vonalbeli szerek. Glaukómában tartós alkalmazásuk esetén ismert jelenség a felső szemhéj sulcus mélyülése, az orbita zsírszövet atrófiája. In vitro vizsgálatok során igazolták, hogy a PGA-k gátolnak egyes, az endocrin orbitopathia (EOP) pathogenesisében fontos folyamatokat, például az orbita fibroblastok (OF) proliferációját és zsírsejt irányú differenciálódását és az extracelluláris mátrix összetételét. A hialuronsav (HA) termelésre gyakorolt hatásukat még nem vizsgálták.MódszerekNégy EOP és négy kontroll személy orbita kötőszövetéből létrehozott primer OF tenyészeten vizsgáltuk a 40 µM PGA-k és PF2α hatását. A HA koncentrációját DuoSet Hyaluronan ELISA-val mértük. A gyulladásos folyamatok modellezésére vérlemezke-eredetű növekedési faktor (PDGF) BB-t (10 ng/ml) alkalmaztunk. A proliferációt bróm-deoxiuridin beépülés mérésével, a metabolikus aktivitást pedig MTT assay-el határoztuk meg. A hialuronsav szintázok (HAS1,2 és 3) és hialuronidázok (HYAL1 és 2, CEMIP) mRNS expresszióját RT-PCR módszerrel vizsgáltuk. EredményekA felülúszóban és a pericelluláris térben található HA-t csökkentették mind a PGA-k és a PGF2α (p<0,001). A PDGF-BB a felülúszóban és a pericelluláris térben is fokozta a HA termelést (p<0,0001). A PDGF-BB stimulált HA szintézist a latanoprost nemcsak visszafogta (p<0,0001), hanem a kezeletlen szint alá is tudta csökkenteni (p<0,0001). A PGA-k és a PF2α kezelés a HA termelés állandó csökkenését eredményezte a pericelluláris térben a stimulált körülmények között is (p<0,0001). A háttérben álló enzimek közül csak a latanoprost gátolta a HAS2 expresszióját (p<0,01), míg minden kezelés fokozta a CEMIP mRNS expresszióját (p<0,0001). A latanoprost csökkentette az OF-ok proliferációját (p<0,05) és metabolikus aktivitását (p<0,05) is, még PDGF-BB stimulált körülmények között is.KövetkeztetésekIn vitro körülmények között a PGA-k csökkentik az OF-ok HA termelését. A hatás egy kettős mechanizmuson keresztül valósulhat meg. A HA szintézis csökkentésével (a HAS2 gátlásán keresztül), illetve a HA lebontás fokozásával (a CEMIP és HYAL1 indukcióján keresztül). Endokrin orbitopathiahoz társuló szekunder glaucoma esetén a PGA szemcseppek használata különösen előnyös lehet, mivel a nagy mértékű HA felhalmozódás kulcsszerepet játszik ezen betegség kórlefolyásában.

Témavezető: Dr. Ujhelyi Bernadett

Célkitűzés: A Raynaud jelenség egy viszonylag gyakori vascularis szindróma, mely a magyar populáció 5-6%-át érinti. A Raynaud szindrómában megfigyelhető az acralis területek átmeneti ischaemiája, mely létrejöhet primer és szekunder jelenségként. A primer Raynaud betegség szisztémás megbetegedés, amely szemészeti kórképekkel (látászavar, látótérkiesés) is együtt járhat. A szemben a retinális és chorioideális erek is végartériaként funkcionálnak, ugyanúgy mint a digitális erek, emiatt a közös patológiás folyamat feltételezhető.Vizsgálatunk célja az ismert primer Raynaud jelenséget mutató betegeken végzett Tehnécium izotópos kézperfúziós vizsgálat és angio-Optikai Coherencia Tomográfiás vizsgálat eredményeinek értékelése és az adatok között összefüggések keresése volt. Módszerek: A Belgyógyászati Klinika Raynaud szakrendelésén 2024-ben megjelent azon felnőtt betegek adatait elemeztük, akiknél belgyógyászati vizsgálat és digitális kapillár mikroszkópia során primer Raynaud betegség igazolódott, amelyet a Tc izotópos kézperfúziós szcintigráfiás vizsgálat is igazolt. A látászavart is említő betegek esetében szemészeti és angio OCT vizsgálat is készült. Ezen betegek retrospektív analízisét végeztük el a medikai rendszerben fellelhető adatok alapján. A vizsgált paraméterek között Spearman féle korrelációval kerestünk összefüggéseket. Eredmények: A 15 beteg közül 4 férfi és 11 nő, az átlagéletkor 40 év volt. A belgyógyászati és laborvizsgálatok mellett a kapillár mikroszkópia és a Tc izotópos kézperfúziós vizsgálat ujj/tenyér arányszáma minden beteg esetében igazolta a primer Raynaud betegséget. Minden beteg esetében a szemészeti vizsgálat negatív eredményt adott. Az elvégzett angio OCT vizsgálat retinális érparaméterek tekintetében mutatott pozitív korrelációt a Tc ujj/tenyér arányként meghatározott perfúziós adattal. A chorioidea keringési adatok nem mutattak korrelációt a Tc izotópos eredményekkel. Következtetés: Ezen kis beteganyagon végzett tanulmány ráirányítja a figyelmet arra, hogy a non invazív angio OCT vizsgálat kiegészítheti a Raynaud jelenséggel rendelkező betegek diagnosztikus eszköztárát. Az összefüggések pontosítását a jövőben, egy nagyobb betegszámmal végzett prospektív vizsgálat verifikálhatja.

Témavezető: Dr. Csiki Zoltán és Dr. Sohajda Zoltán

Bevezetés: Az endokrin orbitopathia (EOP) egy autoimmun kórkép, ami a Graves-Basedow kór leggyakoribb extrathyroidális szövődménye, illetve az orbita leggyakoribb gyulladásos betegsége. Számos kutatás foglalkozik a poliautoimmunitással, amely gyakran társul Graves-Basedow kórral és az endokrin orbitopathiával. Bizonyított, hogy Magyarországon a hormontermelő szerveket érintő, autoimmun betegségben szenvedő betegek 12%-ban alakult ki secunder autoimmun betegség, illetve poliimmunitás esetén a betegek 94%-ban előfordul pajzsmirigy érintettség. Saját vizsgálatunk során azt tanulmányoztuk, hogy ezen poliautoimmun háttér jelenléte, illetve a hagyományos terápiára nem reagáló EOP fennállása esetén növekszik-e a daganatos megbetegedések kialakulásának kockázata.Célkitűzés: Kutatásunk célja az autoimmun folyamatok jelenléte, illetve ezen folyamatok talaján kialakuló daganatos betegségek közti összefüggések vizsgálata súlyos EOP-ban szenvedő betegek körében. Módszerek: A 2011-ben intravénás steroidra nem reagáló, retrobulbaris irradiációval kezelt, súlyos EOP-ban szenvedő betegek kórlapjait elemeztük retrospektív vizsgálat keretében. Rögzítettük a betegek demográfiai adatait (életkor, nem, dohányzási státusz), laboratóriumi paramétereit (TSH, fT3, fT4, TRAb) és Clinical Activity Score értékeiket - retrobulbáris irradiáció előtt, után, és a kezelési előzményekből a legfrisebb értékeket, szekunder autoimmun folyamatok jelenlétét és amennyiben előfordult- a típusát, továbbá daganatos megbetegedések jelenlétét és szintén amennyiben előfordult- kialakulásának idejét (EOP kialakulása előtt, után), lokalizációját, illetve a szövettani típusát. A begyűjtött adatokat SPSS statisztikai program segítségével elemeztük az EOP és a daganatos megbetegedések közti összefüggések felderítésére. Eredmények: Vizsgálatunkban azt találtuk, hogy a súlyos, intravénás steroidra önmagában nem reagáló EOP-os betegpopulációnkban a betegek 37,5%-ban kialakult szekunder autoimmun betegség, 41,6%-ban daganatos megbetegedés (22%-ban malignus) és 15,3%-ban előfordult mindkettő. Következtetés: Kutatásunkból arra következtetünk, hogy súlyos, terápiarefrakter EOP esetében gondolnunk kell az autoimmun folyamatok mellett tumoros megbetegedések jelenlétére is.

Témavezető: Dr. Steiber Zita

Background: Previous studies have shown that idiopathic macular hole (iMH) closure rates decrease when the iMH diameter exceeds 500 µm. Several surgical techniques were developed to address this. We used a method combining large-area internal limiting membrane (ILM) peeling with a superior ILM flap. Our aim was to evaluate the efficacy of this technique.Methods:Records of 88 iMH surgeries performed between January 2022 and April 2025 were reviewed, and cases with an iMH diameter ≥ 500 µm were selected. Pre- and postoperative best corrected visual acuity (BCVA), closure rate, closure morphology, and OCT parameters, including ellipsoid zone (EZ) defect, were collected.Results:Twenty-eight eyes from 28 patients with iMHs > 500 µm diameter were identified. Mean diameter was 569.75 µm. The postoperative closure rate was 100%. Mean BCVA improved from 0.25 preoperatively to 0.59 at the final visit. A U-shaped closure type, associated with better visual outcomes, was observed in 21/28 cases. EZ defects significantly decreased during follow-up. The ILM flap was well positioned in most cases, and mild contraction aiding closure was noted in some eyes.Conclusion:This combination surgical technique is highly effective for closing large iMHs. The large ILM peel area likely facilitates inward movement of MH edges, while the superior ILM flap provides a scaffold for migration. An additional advantage is that strict postoperative prone positioning is usually unnecessary.

Témavezető: Dr. Takács Lili

Background: Epiretinal membrane (ERM) is a macular disorder characterized by a fibrocellular layer developing along the inner surface of the retina’s internal limiting membrane (ILM). ERM peeling aims to restore macular anatomy and improve visual function. This study evaluated postoperative changes in best-corrected distance visual acuity (BCDVA) and central retinal thickness (CRT) in patients who underwent ERM peeling at the Department of Ophthalmology, University of Debrecen.Methods: This was a retrospective study including eyes undergoing ERM peeling between January 2023 and December 2024 (7348-2025 RKEB). BCDVA was measured using a decimal chart, and CRT was analyzed with optical coherence tomography preoperatively and at 1, 3, and 6 months postoperatively. Results: The cohort consisted of 81 eyes (43 male, 38 female), comprising 59 idiopathic and 22 secondary ERMs. Surgeries were standard vitrectomies, with variations including combined lens surgery (n=45), ILM peeling (n=38), silicone oil explantation (n=5), and intraoperative dye use (trypan blue, n=72; triamcinolone acetonide, n=34). Mean BCDVA improved significantly from 0.34±0.2 to 0.47±0.26 at 1 month and 0.6±0.3 by 3-6 months (p<0.001). CRT decreased from 521±112μm to 440±92μm at 1 month and 413±103μm by 6 months (p<0.001). Intraoperative complications occurred in 6%, including 4 retinal bleedings and one peripheral retinal break, all minor with no sequelae. Postoperatively, cystoid macular edema occurred in 17 eyes, lamellar or complete macular hole in 3 eyes, none affecting BCDVA or CRT. No postoperative retinal detachment, intraocular bleeding, or endophthalmitis occurred. ERM recurrence occurred in 7.4%. Higher preoperative refractive errors (>3.0D) were associated with lower postoperative BCDVA (p≤0.01). Both sexes demonstrated comparable postoperative improvement.Conclusion: ERM peeling in this cohort resulted in clinically meaningful visual and anatomical improvement, with substantial CRT reduction across follow-up. It showed a favorable safety profile with few complications, most of which did not prevent functional or anatomical recovery. Our results are consistent with the literature data and support the effectiveness and safety of ERM peeling in routine clinical practice.

Témavezető: Dr. Fodor Mariann

Introduction:Fuchs’ endothelial corneal dystrophy (FECD) is one of the most common corneal dystrophies. It ischaracterized by progressive damage of corneal endothelial cells leading to corneal edema and lossof corneal transparency, eventually causing visual impairment.Objective:The objective of this study was to evaluate structural and optical changes in the cornea ofpatients with FECD by comparing corneal curvature, thickness and optical densitometry withhealthy age-matched individuals.Methods:The cross-sectional study included 21 eyes with FECD at different stages and 8 control eyes. FECDeyes were classified as early (without stromal edema) or advanced (with stromal edema). For eachparticipant, age, visual acuity, and Pentacam measurements were recorded. Parameters assessedincluded anterior and posterior corneal curvatures, corneal optical densitometry in grayscale unit(GSU), and corneal thickness. Results were expressed as mean ± SD and Mann-Whitney tests wereperformed.Results:Significant changes could be detected both in corneal curvature and corneal optical densitometryin patients with FECD. There were significant differences in posterior surface corneal axialcurvatures at both the flat (-5.0±1.6 D vs. -6.3±0.3 D; p=0.003) and steep (-5.2±2.4 D vs.-6.6±0.3D; p=0.001) meridians compared to healthy age-matched individuals. However, these differenceswere not present on the anterior corneal surface (p=0.961; p=0.625). Corneal optical densitometryvalues were all higher among patients with FECD (total densitometry: 34.1±7.5 GSU vs. 28.5±3.1 GSU(p=0.023); full thickness densitometry at the central 2 mm zone: 41.3±14.9 GSU vs. 20.6±3.1 GSU (p<0.001)).Furthermore, corneas with endothelial dystrophy were significantly thicker centrally (695.1± 133.7um vs. 567.9±22.3 um (p=0.003)), but not at the thinnest point (p=0.124). All significant changeswere already present in corneas with the early form of disease. Central corneal thickness anddensitometry values were even higher in advanced disease compared to mild cases.ConclusionSignificant structural and optical changes occur in corneas of patients with FECD, even at earlystages of the disease. The decreased posterior curvature as well as the increased corneal thicknessand optical densitometry indicate early endothelial dysfunction that can progress before visiblestromal edema develops. Regular Pentacam assessment is a useful additional tool to monitor diseaseprogression, enabling timely clinical management.

Témavezető: Dr. Kettesy Andrea Beáta és Dr. Lukács Miklós Ágoston

Introduction: Retinal vein occlusion (RVO) is the circulatory damage of the retinal vessels which can develope retinal ischemia and macular edema. The macular edema decreases the visual acuity in most cases which can lead to blindness without treatment. Types of RVO are central retinal vein occlusion (CRVO), branch retinal vein occlusion (BRVO) and the rare type is hemiretinal vein occlusion (HRVO). Retinal veins circulation/ischemia may be examined with Optical coherence tomography angiography (OCT-A). OCT-A has emerged as a noninvasive imaging technique for the microvasculature of the retina /macula and choroid.Patients and Methods: The aim of our study was to detect and compare measured parameteres during OCT-A examination in 10 RVO patients. Descriptive statistical analysis were performed to demographic data. The forward statistical analysis included visual acuity (VA), foveal avascular zone (FAZ), macular superficial/deep vascular density (VDSM/ VDDM), cental retinal thickness (CRT) in initial visits (V1) and end visits (VE). Due to small sample size we applied the non parametric Wilcoxon signed-rank test for all paired within patient comparison.Results: We detected significant improvement of VA and CRT between V1 and VE (p1=0.002, p2=0.004). The statistically significant differences were found of the VDSM, VDDM changes up V1 to VE to the fellow eyes (p=0.02, p2=0.002). The FAZ improvement was borderline statistically significant (p=0.06). The level of significance was defined at p<0.05.Conclusion: The anti-VEGF treatment may increase the visual acuity, decrease the CRT of the macular region. It can improve circulation of the superficial, deep wessels in macular/retinal layers which decrease of the retinal ischemia too.Keywords: OCT-A, anti-VEGF treatment, RVO, VDSM and VDDM

Témavezető: Dr. Nagy Valeria