OETDK.

BEVEZETÉS Az oesophagus atresia (OA) ritka, többnyire izoláltan jelentkező, de a betegek egy részénél komplex eltérésekkel társuló, műtéttel korrigálható veleszületett rendellenesség. A sebészi technika kiforrott, ugyanakkor sikeres korrekció után is több szövődmény befolyásolhatja az életminőséget. CÉLKITŰZÉS Intézeti OA beteganyagunk posztoperatív részletes életminőségének felmérése és összehasonlítása egészséges kontrollcsoporttal. BETEGANYAG ÉS MÓDSZER A TUKEB BM/23076-1/2024 engedély birtokában elemeztük a Debreceni Egyetemen 1999–2021 között OA miatt operált betegek adatait. Vizsgáltuk az epidemiológiai és műtéttechnikai jellemzőket, az intraoperatív és az utánkövetés során jelentkező késői szövődményeket. Az életminőséget a Magyarországon is validált Pediatric Quality of Life Inventory (PedsQL) és egy betegségspecifikus kérdőív alapján mértük. A kérdőíveket előzetes egyeztetés után küldtük ki, és csak a hiánytalanul visszaérkezett válaszokat elemeztük. Az eredményeket hazai egészséges gyermekpopuláció PedsQL-adataival vetettük össze. A statisztikai elemzés leíró módszerekkel, párosított t-, független kétmintás t-, Welch-féle t-próbával és egyutas ANOVA-val történt. EREDMÉNYEK A vizsgált időszakban 80 betegnél történt sikeres rekonstrukció; 56 kérdőívet küldtünk ki, amelyből 20 kérdőívet lehetett felhasználni. A válaszokat összesítve és korcsoportokra bontva (2–4 év: 10%, 5–7 év: 25%, 8–12 év: 35%, 13–18 év: 30%) vizsgáltuk. A betegek többsége Gross C típusú volt (80%), közülük 5 Vacterl-asszociált, akiknek az eredményeik nem tértek el a csoportátlagtól. Emellett néhány Gross A, B és E típust is azonosítottunk, Vacterl nélkül. A PedsQL gyermekönértékelések 85–89% közötti eredményt mutattak, míg a szülői értékelések a legtöbb esetben szignifikánsan alacsonyabbak voltak. A korcsoportok összesített életminőségi pontjai között szignifikáns eltérés nem volt kimutatható. Egészséges populációhoz viszonyítva csak az emocionális értékeknél találtunk szignifikáns különbséget. KONKLÚZIÓ Az OA sebészi korrekcióját követően a várható életminőség az egészséges gyermekekével hasonló. A társuló fejlődési rendellenességek nem befolyásolják az életminőséget. A szakszerűen elvégzett korrekció és a protokollszerű, számos társszakma bevonásával történő rendszeres után követés segít az OA-s betegeket súlytó szövődmények időben történő felismerésében, kezelésében, amely szükséges a jó életminőségi mutatók eléréséhez.

Témavezető: Dr. Sasi Szabó László András

Bevezetés A bronchopulmonális dysplasia (BPD) a koraszülötteket érintő krónikus, multifaktoriális utóbetegség, tünetei és terápiája alapján jól definiált klinikai stádiumokra osztható. Rizikófaktorai közül a legmeghatázozóbbak az extém éretlenség, az oxigénterápia, a lélegeztetés, valamint gyógyszeres kezelést igénylő korai posztnatális patológiák, mint a surfactant hiány, fokozott inflammációs reakció, infekciók, kardiorespiratórikus és metabolikus eltérések, nyitott ductus arteriosus. Célkitűzés A koraszülöttek első élethónapjának gyógyszeres terápiája utal a legmeghatározóbb rizikófaktorokra, a BPD kialakulására. Célul tűztük ki a különböző lélegeztetési módszerek, az alkalmazott gyógyszerek és a kialakult BPD súlyossága közötti összefüggés vizsgálatát. Módszer Retrospektív tanulmányunk során 26. hét + 6. nap terhességi időre született 115 koraszülött gyógyszerelését vizsgáltuk életük első 4 hetében. Elemeztük a szteroid, a nem-szteroid, az inzulin, a katecholaminok, az antibiotikumok, a surfactant és a hidrokortizon alkalmazását. A lélegeztetési módok: non-invazív (Lisa-nCPAP mód), mechanikus-invasív (MV) és vegyes mód. A gyógyszereket hetenkénti periódusok szerint rögzítettük, és az egyes csoportokban arányszámot, alkalmazási hét/eset átlagot határoztunk meg.Eredmények A vizsgált 4,5 év alatt 115 gyermek felelt meg a beválasztási kritériumoknak. A Lisa-nCPAP lélegeztetési támogatást 21 koraszülött igényelte, átlagos születési súlyuk 781±179 gramm, a 40 MV esetben ez 607±161 gramm, míg az 54 esetben alkalmazott vegyes lélegeztetési csoportban az érték 749±176 gramm volt. A gestatios idő Lisa-nCPAP csoportban 25,3±0,9 hét, az MV csoportban 24,5±1,0 hét, a vegyes módban 25±0,9 hét volt. A gyógyszerek adatai azt mutatták, hogy a legmagasabb gyógyszerigény az MV csoportban volt észlelhető, különösen a súlyos BPD-ben szenvedők esetében. Az elemzés megállapította, hogy a gyógyszerek közül legszorosabb kapcsolat a súlyos BPD és a szteroid alkalmazási idejének hossza között volt.Következtetés Eredményeink megerősítik azokat az irodalmi adatokat, melyek szerint az éretlenségi fok és a mechanikus lélegeztetési szükségessége jelentős rizikófaktor a súlyos BPD kialakulásában, melyet előre jelezhet a szisztémás kortikoszteroid kezelés alkalmazása az első élethónap során. A tanulmányunk gyengesége az egyes csoportok alacsony esetszáma, amit a jövőben prospektív módon kívánunk növelni.Etikai engedély száma: 7342-2025 RKEB

Témavezető: Prof. Dr. Balla György

Bevezetés: A gyermekkori autoimmun megbetegedések nyomonkövetése fontos a kezelés optimalizálásához és a szövődmények megelőzéséhez. A rutinszerűen alkalmazott akut fázis fehérjék korlátozott specificitása miatt nagyobb igény mutatkozik olyan kiegészítő biomarkerekre, amelyek specifikusabban tükrözik a szöveti károsodást, az angiogenesist vagy a gyulladás aktivitását. A vascularis endothelialis növekedési faktor (VEGF) az angiogenezis egyik központi irányítójaként hozzájárul a gyulladás fenntartásához, és meghatározó szerepet tölt be a nyálkahártya regenerációjában is. A mátrix metalloproteináz-9 (MMP-9) egy endopeptidáz, amely az extracelluláris mátrix lebontásában játszik szerepet. Asszociációját leírták immunológiai ill. daganatos megbetegedésekkel egyaránt. A VEGF és az MMP-9 ígéretes biomarkerek lehetnek ezen a területen, azonban koncentrációikról gyermekpopulációkban eddig kevés adat áll rendelkezésre, laboratóriumunk sem méri rutindiagnosztikában.Célkitűzés: Célunk a VEGF és az MMP-9 fehérjék koncentrációinak ELISA módszerrel való meghatározása, majd a klinikummal ill. akut fázis fehérjékkel való korrelációjának vizsgálata különböző autoimmun betegségben szenvedő gyermekek csoportjában. Betegek és módszerek: 54 autoimmun beteg gyermek és 31 egészséges gyermek szérummintáját használtuk fel a VEGF és az MMP-9 ELISA módszerek (R&D Systems) beállításához. Az eredmények statisztikai értékeléséhez Shapiro-Wilk normalitásvizsgálatot Welch-féle kétmintás t-próbát, Mann-Whitney U-tesztet alkalmaztunk. Eredmények: A VEGF koncentrációk nem mutattak szignifikáns összefüggést a betegek és a kontrollok között. A Shapiro-Wilk normalitásvizsgálat eredménye szerint sem a kontroll-, sem a betegcsoport VEGF-értékei nem követik a normál eloszlást. Az egészséges kontrollok mediánja 213.86 pg/mL-nek (121.47–334.30) míg a betegeké 215.06 pg/mL-nek (165.49–367.05) adódott. A Welch-féle kétmintás t-próba (p = 0.596) és a Mann-Whitney U-teszt (p = 0.641) sem mutattak szignifikáns különbséget a két csoport között. Az MMP-9 módszer optimalizálása folyamatban van, az előzetes eredmények alapján különbség látható a kontroll és a betegcsoport között.Megbeszélés: Eredményeink alapján a VEGF nem szolgál megbízható biomarkerként, koncentrációi nem különböztették meg érdemben a két csoportot. Az MMP-9 ELISA módszer optimalizálása folyamatban van. Az előzetes eredmények alapján az MMP-9 ígéretes kiegészítő biomarker lehet a gyermekkorban jelentkező autoimmun kórképek követésében.

Témavezető: Dr. Pénzes-Daku Krisztina és Dr. Kerek Patrícia

A sarcoidosis egy többszervet érintő, krónikus gyulladásos betegség, leggyakrabban a tüdőt érinti, de szinte bármely szervben előfordulhat. A diagnózis alapja a klinikai kép, képalkotó vizsgálatok, laboratóriumi eltérések, valamint granulómák kimutatása szövettani mintából. Más krónikus gyulladásos betegségekben ismert, hogy az antioxidáns hatású α-Klotho szintje csökkent. Az FGF23/α-Klotho jeltáviteli rendszer kulcsszerepet játszik az ásványianyag-anyagcserében, a gyulladás szabályozásában, a kardiovaszkuláris és energiahomeosztázisban, valamint a hematopoezis folyamatában. Mivel a TNF-α gátló (infliximab) antifibrotikus kezelés közvetlenül befolyásolja a gyulladásos mediátorok aktivitását, feltételezhető, hogy hatása az α-Klotho és az immunaktivációt jelző IL2RA szintekben is mérhető lehet sarcoidosisos betegekben. Vizsgálatunk célja sarcoidosisos betegek laboratóriumi paramétereinek, légzésfunkciós értékeinek és immunspecifikus fehérje szintjeinek elemzése volt kezeletlen és antifibrotikus szert kapó betegeknél. Összesen 21 beteget vizsgáltunk. A laboratóriumi és légzésfunkciós adatokat két időpontban mértük, melyek között legalább fél év telt el. ELISA módszerrel mértük az IL2RA és az α-Klotho szinteket. A normál eloszlású változóknál t-tesztet, a nem normál eloszlásúak esetén Wilcoxon-próbát alkalmaztunk, párosított és párosítatlan összehasonlítások szerint. A kezeletlen és kezelt csoportok összehasonlításában az α-Klotho szint szignifikánsan alacsonyabb volt a kezeletlen betegeknél, mint a kezelt csoportban (p=0,03). Longitudinális vizsgálatban az eozinofil % közel szignifikáns csökkenést mutatott (p=0,06), míg az IL2RA szint szignifikánsan nőtt (p=0,02) a kezelés hatására. Eredményeink alapján a TNF-α gátló kezelés nem befolyásolta számottevően a rutinszerűen mért laboratóriumi és légzésfunkciós paramétereket, ugyanakkor az α-Klotho magasabb szintje és az IL2RA növekedése immunmoduláló hatást jelezhet. Ezek a fehérjék potenciális biomarkerként szolgálhatnak a sarcoidosisos betegek kezelési stratégiájában.

Témavezető: Prof. Dr. Horváth Ildikó és Dr. Tornyi Ilona

Bevezetés:A központi idegrendszer vírusos vagy feltételezetten vírusos fertőzései jelentős morbiditással járnak, ezért a korai felismerés kiemelt fontosságú. A nem-bakteriális, aszeptikus meningitisek és encephalitisek gyakoriak, ugyanakkor sok esetben az etiológia nem tisztázott. Vizsgálatunk célja a Debreceni Egyetem Infektológiai Klinikáján 2014-2024 között kezelt esetek klinikai, laboratóriumi és prognosztikai jellemzőinek feltárása volt.Módszer:Retrospektív elemzést végeztünk olyan betegeken, akiket aszeptikus, bizonyított vagy feltételezetten vírusos KIR-fertőzés miatt hospitalizáltak. Két életkori csoportot (17-49 év vs. ≥50 év) és három etiológiai alcsoportot vizsgáltunk: West Nile vírus, egyéb igazolt vírusok (herpes simplex [HSV], varicella zoster [VZV], enterovírus) és nem igazolt esetek. Elemeztük a tüneteket, a liquor- és szérum laborparamétereket, a mikrobiológiai eredményeket és a kimenetelt.Eredmények:A 120 konszekutív beteg medián életkora 54 év volt, 54%-uk férfi. A fiatalabbaknál gyakoribb volt a fejfájás (p=0.0008), míg az idősebbeknél gyakrabban jelentkezett neuropszichiátriai tünet (p<0.0001) és hypnoid tudatzavar (p=0.011), alacsonyabb GCS-értékkel (p=0.004). A liquor glükóz alacsonyabb volt a fiatalabbaknál (p=0.011); az idősebbek magasabb CRP-t (p=0.0003), vércukrot (p=0.026) és alacsonyabb GFR-t mutattak (p<0.0001). Az életkor pozitív korrelációt mutatott az ápolási idővel (r=0.38; p<0.0001), és gyenge negatívat a liquor fehérvérsejtszámmal (r=-0.21; p=0.022).A WNV-fertőzöttek (n=60) idősebbek voltak (p<0.0001), ritkábban panaszkodtak fejfájásra, és gyakoribb volt náluk a polimorfonukleáris liquor-sejtdominancia (p=0.019). Az egyéb vírusos csoportban (n=25) több volt az epilepsziás roham (p=0.026) és a bőrtünet (p=0.019). Az ismeretlen esetek (n=35) alacsonyabb liquorfehérjével jártak (p=0.0001). WNV-ben főként szerológia adott pozitivitást (p=0.0002), míg az egyéb vírusoknál a PCR (p<0.0001). A leghosszabb ápolási idő az egyéb igazolt víruscsoportban volt (p=0.002).Következtetés:A vírusos KIR-fertőzések jellegzetességeit életkori és etiológiai különbségek határozzák meg. Az idősebb betegek súlyosabb tünetekkel, kedvezőtlenebb laborparaméterekkel és hosszabb hospitalizációval jártak. A WNV dominanciája a régió epidemiológiai sajátosságait tükrözi, míg az etiológia 29%-os bizonytalansága a diagnosztikai kapacitás fejlesztésének szükségességét jelzi. Eredményeink támogatják a korai felismerést és a protokollok finomítását.

Témavezető: Dr. Kozák Márk és Dr. Szegedi István

Az extrém éretlen koraszülöttek kezelésében egyre elterjedtebb non-invasive (NIV) lélegeztetési eljárás a less invasive surfactant administration -nasalis CPAP (LISA-nCPAP) legfőbb előnye az invasive lélegeztetési (IV) módokhoz képest, a tüdőprotektivitás.Ezen koraszülöttek körében jóval gyakrabban fordulnak elő olyan betegségek, melyek nemcsak a mortalitásra, de a morbiditásra is kihatással vannak. Ezek közé az utóbetegségek közé sorolandó a bronchopulmonalis displasia (BPD), a retinopatia prematororum (ROP), a necrotisalo enterocolitis (NEC), az intraventricularis haemorrhagia (IVH) és a periventricularis leukomalatia (PVL). Kutatásunk során vizsgálni kívántuk, hogyan változik ezen utóbetegségek gyakorisága a NIV és az IV lélegeztetés hatására.Retrospektív tanulmányunkban 112 koraszülött utóbetegségeit elemeztük a legfrissebb guideline-oknak megfelelően a lélegeztetési módok tekintetében. A BDP esetén feljegyeztük, hogy volt- e megbetegedés, emellett a 36. heti oxigénigénynek megfelelően a betegség enyhe, közepesen súlyos vagy súlyos csoportba sorolandó. A ROP és IVH szintén kíváncsiak voltunk a megbetegedés gyakoriságára, valamint az enyhe vagy a súlyos lefolyásra. NEC-nél a legfőbb szempontot a műtéti beavatkozás jelentette, míg a PVL esetében azt tartottuk szem előtt, hogy diagnosztizálták-e betegséget vagy sem.A kutatás során a BPD és a ROP szempontjából is 89 esetet tudtunk értékelni. A BPD minden csoportban előfordult, azonban CPAP esetén enyhe fokú (70%), míg MV esetében közepesen súlyos (45%) és súlyos (20%) esetekben mutatott nagyobb gyakoriságot. A ROP tekintetében szignifikáns eltérést nem találtunk az egyes csoportok között. NEC esetében 112 koraszülöttet vizsgáltunk, műtéti beavatkozáson legnagyobb hányadban a nCPAP csoport esett át. IVH esetében 112 gyermek adatait vizsgáltuk, a MV részesülő gyermekek esetében nagyobb százalékban (50%) fordult elő az agyvérzés súlyos formája. PVL-re nézve 106 koraszülött adatait tudtuk elemezni, mely során a lélegeztetési csoportoknak megfelelően jelentős különbséget nem láttunk. Összegzésképpen elmondható, hogy a BPD kialakulása minden csoportban előfordult, a súlyosság szempontjából a LISA-nCPAP mellet enyhébb, míg a MV kezelésben részesülő koraszülöttek esetében súlyosabb formában jelenik meg. NEC esetén gyakrabban kerülnek műtétre a NIV lélegeztetésben részesülő koraszülöttek. Az IVH súlyos formája a MV csoportban jóval gyakrabban fordult elő, mint a nCPAP és a vegyes csoportokban.

Témavezető: Prof. Dr. Balla György

Bevezetés A retinopathia praematurorum, (ROP) fokozott neovaszkularizációval jár, mely az igen éretlen koraszülötteket érinti és a gyermekkori vakság vezető oka. Az enyhe formában jelentkező esetek spontán regresszióra hajlamosak, míg a súlyosabbak kezelés nélkül látásvesztéshez vezethetnek.Célkitűzés A ROP kialakulásának hátterében a retina kóros oxigenizációja áll, ami hat érképződésében kulcsszerepet játszó VEGF expressziójára. Jelenleg rendelkezésünkre állnak pontos oxigenizációt jellemző adatok és határértékek, melyek a korszülöttek túlélését segítik és a retina oxigenizációjára is jótékony hatással bírnak, azonban a gyógyszeres kezelés rizikófaktorként történő elemzésére irodalmi adat alig áll rendelkezésünkre. Célul tűztük ki, hogy felfedezhető-e a kapcsolat a ROP súlyossága és gyógyszeralkalmazása között. Módszerek Retrospektív vizsgálatunkban 115 koraszülött adatait elemeztük, akiket három különböző lélegeztetési csoportba soroltunk. Az életük első négy hetében alkalmazott gyógyszeres kezeléseket heti bontásban rögzítettük. Emellett figyelembe vettük a transzfúziók számát, a kékfényterápiát, az infekciókat. Az anyai oldalról elemeztük a prenatalis steroid és antibiotikum kezelést. Eredmények A vizsgált koraszülöttekből 21 került az nCPAP, 40 a gépi (MV), míg 54 a vegyes lélegeztetési csoportba. A túléléseket tekintve az MV csoportban közel 55%-os volt a túlélés, ami jelentős mértékben javult a vegyes csoport esetében (89%) és nCPAP esetében az 1 halálozás 95%-os túlélést eredményezett. Mivel a ROP krónikus utóbetegség és az MV lélegeztetésnék a koraszülöttek 45%-át elvesztettük az élet első hónapjának gyógyszerelését csak a túlélők esetében végeztük el. A túlélő koraszülötteket tekintve a NIV lélegeztetési csoportban a 45%-os ROP előfordulásból 25% mutatta a betegség súlyos jeleit. Az MV lélegeztetés esetében a 70%-os ROP gyakoriságból 35% volt. Életminőség szempontjából a súlyos ROP a meghatározó, meglepő adat a NIV-nél a 25% arány. Szteroid vonatkozásában a MV lélegeztetés csoport mutat jelentős felhasználást. Antibiotikumok tekintetében annak ellenére, hogy a non-invazív lélegeztetésnél alacsony a felhasználás mégis jelen van egy 25% súlyos ROP. Következtetés A NIV-hez csatlakozó 25%-os súlyos ROP gyakoriság arra utal, hogy klasszikus rizikófaktorokon kívül egyéb tényező is jelen lehet, viszont a szteroid, a nem-szteroid és az antibiotikum igény nem segített ennek megtalálásában. Etikai engedély száma: 7343-2025 RKEB

Témavezető: Prof. Dr. Balla György