Bevezetés: Társadalmunk globális problémája lett az ülő életmód elterjedése, mely hosszú távon számos krónikus betegség kialakulásához vezethet. A negatív hatások enyhítésére egyre elterjedtebbek az önállóan végezhető, eszközös mobilizáló technikák, amelyek közül kiemelkedik az SMR (Self-Myofascial Release) hengerezés. Célkitűzések/Hipotézisek: A program célja volt a fájdalom csökkentése, a mozgásterjedelem, az egyensúly és a propriocepció paramétereinek növelése, valamint a megváltozott agonista-antagonista izmok izomegyensúlyának helyreállítsa. Emellett az izomeredetű fájdalmak intenzitásának csökkentése.Módszerek: Célzott tornaprogramunkban a Debreceni Egyetem hallgatói vettek részt. A program elején egy általunk összeállított kérdőívet töltöttek ki, amelyből főleg szubjektív adatokat kaptunk. A fizikális vizsgálatok során a végtagok közötti aszimmetriát, az oldalirányú mozgáskorlátozottságot és a mobilitási készségeket vizsgáltuk a Functional Movement Screen (FMS) tesztekkel. A dinamikus egyensúlyt, a stabilitást és az aszimmetriát az Y-balance teszttel mértük fel. Centiméter szalagot használtunk a bokaízület mobilitásának (dorsalflexio mértéke) mérésére a Knee-to-wall tesztnél; az adductor izomcsoport mobilitásának felmérésére a Groin Flexibility tesztnél; a hamstring izomcsoport vizsgálatához az Ujj-talaj távolság tesztnél. A foglalkozás 9 héten át zajlott heti 2 alkalommal.Eredmények: Az Ujj-talaj távolság, a Knee-to-wall és a Groin Flexibility tesztek esetében statisztikailag szignifikáns javulást mértünk (p<0,05). Az Y-balance teszt mindkét támaszláb esetében anterior irányban szignifikáns, míg posterormedialis irányban nem szignifikáns változást mutatott; posterolateralis irányban a bal támaszláb esetében szignifikáns, a jobb támaszlábnál nem szignifikáns eredményeket kaptunk. Az FMS tesztekből 3 elemet alkalmaztunk: a nyújtott aktív lábemelést és a guggolást, amelyeknél nem szignifikáns (p>0,05); a kitörés tesztet, amelynél szignifikáns adatokat kaptunk. Következtetések: Hipotéziseink részben beigazolódtak, mivel a felmért paraméterek jelentős része pozitív irányban változott, a meglévő eltéréseket korrigáltuk és a fizikális vizsgálatok jelentős része szignifikáns változást mutatott. Az eredményeink alapján a program hatékonyan javította a mobilitást és bizonyos stabilitási komponenseket, azonban egyes funkcionális minták tekintetében további fejlesztésre szorul.

Témavezető: Dr. Hunyadi Andrea és Arany Attila Csaba

Bevezetés: A világ étrend-kiegészítő piaca rohamosan bővül, ami hazánkban is jelentős fogyasztói aktivitással jár. Azonban a magyar lakosság étrend-kiegészítő használati szokásairól, motivációiról és tájékozottságáról szóló adatok jelenleg hiányosak. Az információhiány egészségügyi kockázatot jelenthet a lakosságra nézve. Célok, hipotézisek: A kutatás célja a magyar lakosság étrend-kiegészítő fogyasztási szokásainak a felmérése és szakmai kiértékelése, különös tekintettel a népszerű készítményekre és a fogyasztók döntéshozatali mechanizmusaira. Ezen felül a kategóriára jellemző szabályozások és számos kiegészítő tudományos bizonyítékokon történő bemutatása.Módszerek: A kutatásomhoz online, anonim kérdőíves adatfelvételt alkalmaztam (n=325) 18. életévet betöltött mintahalmazban. A válaszokat leíró statisztikai módszerrel, khi négyzet próba, valamint Fischer egzakt p teszt segítségével elemeztem. A kimutatásokhoz Microsoft Excelt használtam.Eredmények: A kitöltők által alkalmazott legnépszerűbb étrend-kiegészítők a D-vitamin (67,69%), a magnézium (64,31%) és a C-vitamin (62,77%) voltak; és csak 6,15% nem használ semmilyen terméket. A fogyasztás elsődleges motivációja az egészségmegőrzés (82,15%), azonban a válaszadók jelentős része testsúlycsökkentési vagy izomtömeg-növelési céllal is alkalmaz termékeket. Hipotéziseim többsége statisztikailag is alátámasztást nyert. Az L-karnitin (bár sokan használják) a fogyasztók többsége szerint nem hatásos zsírégető; továbbá a szakirodalmi adatok sem igazolják a testzsír-csökkentő hatást. A Ca- és D-vitamin-pótlás esetében a csonttörések előfordulása és a kiegészítők használata között szignifikáns összefüggés volt kimutatható (p<<0,00001). A berberin alkalmazását vizsgálva gyenge, de szignifikáns kapcsolat mutatkozott a testsúlycsökkentési céllal történő használat felé. A lakosság ismeretének hiányosságait jól jelzi, hogy a kitöltők 59,69%-a tévesen gondolja úgy, hogy a kiegészítők szigorúan ellenőrzött termékek, illetve csupán 39,07% veszi figyelembe a hatóanyag tartalom és az összetevők összes releváns információját.Következtetések: Eredményeim azt mutatják, hogy bár az étrend-kiegészítők használata széles körben elterjedt és gyakran rendszeres, a magyar lakosság informáltsága hiányos, döntéseit pedig online források, marketingtartalmak és téves hiedelmek befolyásolhatják. A jövőben fontos lenne az edukáció, valamint az evidenciaalapú táplálkozási és kiegészítési ajánlások szélesebb körű elérhetővé tétele.

Témavezető: Dr. Tóth Emese

Bevezetés: A depresszió világszerte kiemelt népegészségügyi probléma, amely jelentős morbiditással és életminőség-romlással jár. A nemzetközi és hazai adatok egyaránt azt mutatják, hogy a betegség prevalenciája folyamatosan növekszik, különösen a női populációban és az idősebb korosztályokban. A pszichoaktív szerhasználat különösen az alkohol és az illegális drogok bizonyítottan befolyásolják az agy neurokémiai folyamatait és szerepet játszhatnak a depressziós zavarok kialakulásában. Vizsgálatunk célja annak feltárása volt, hogy a pszichoaktív szerhasználat milyen mértékben növeli az orvosilag diagnosztizált depresszió kockázatát.Anyag és módszer: Elemzésünket a Debreceni Egyetem Klinikai Központjából származó, deidentifikált, 2007–2022 közötti, 37 164 főt tartalmazó adatbázison végeztük, amelyből 4 893 fő volt a konkrét beteg számunk. A fő magyarázó változó a pszichoaktív szerek használatához kapcsolódó mentális és viselkedészavarok (F10–F19), míg a kimenetel a depressziós zavarok (F32, F33, F40, F48) előfordulása volt. Túlélésanalízist alkalmaztunk Log-rank próbával, Kaplan-Meier görbékkel, Nelson-Aalen becslésekkel és Cox-regresszióval. A statisztikai analízis STATA 17 szoftverrel történt, p < 0,05 szignifikanciaszint mellett.Eredmények: A pszichoaktív szerhasználat szignifikánsan növelte a depresszió kialakulásának kockázatát (HR = 7,24; 95% CI: 5,35-9,80). A női nem önmagában is kockázati tényezőnek bizonyult (HR =1,82; 95% CI: 1,55-2,13). A krónikus betegségek közül több kórállapot szintén fokozott rizikóval járt, így a magas vérnyomás (HR = 3,57), diszlipidaemia (HR = 2,29), atherosclerosis (HR =3,63) és az angina pectoris (HR = 2,32) mind szignifikáns összefüggést mutattak a depresszió incidenciájával.Következtetés: Az eredmények egyértelmű összefüggést mutatnak a pszichoaktív szerhasználat és a depresszió megjelenése között, továbbá sikerült azonosítani több olyan kiemelt rizikócsoportot, ahol a depresszió kialakulásának esélye jelentősen magasabb. A depresszió multidimenzionális természetéből adódóan olyan komplex, célzott prevenciós és terápiás stratégiák kialakítása szükséges, amelyek egyszerre fókuszálnak a mentális zavarokra, a szerhasználatra és a társuló krónikus betegségekre.Támogató: A KULTURÁLIS ÉS INNOVÁCIÓS MINISZTÉRIUM EKÖP-25-2-DE-307 KÓDSZÁMÚ EGYETEMI KUTATÓI ÖSZTÖNDÍJ PROGRAMJÁNAK A NEMZETI KUTATÁSI, FEJLESZTÉSI ÉS INNOVÁCIÓS ALAPBÓL FINANSZÍROZOTT SZAKMAI TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT

Témavezető: Dr. Ghanem Amr Sayed

Az étkezési csírák, más néven mikrozöldek, az ázsiai országokban a legelterjedtebbek, míg Magyarországon inkább díszítőelemként, kevésbé fogyasztott élelmiszerként jelennek meg az üzletekben és éttermekben. Egészségtudatos csoportok körében kedvelt alapanyagnak számítanak, mivel magas a vitamin- és az ásványianyag-tartalmuk. A mikrozöldek jelentős táplálkozás-élettani potenciállal bírnak, fogyasztásuk növelheti a napi rostbevitelt és változatosságot hozhatnak a zöldségfogyasztási szokásokba. Több in vivo és in vitro kutatás bizonyítja a csírák kedvező egészségügyi hatásait (pl. magas antioxidáns tartalom), ezáltal funkcionális élelmiszerként kezelhetőek. A mikrozöldek kiemelkedő tápanyagtartalmát biokémiai vizsgálatok igazolják, ezáltal az élelmiszeripari felhasználáson túl, a kozmetikai iparban is jelentős szerepet tulajdonítanak számukra. A kutatás célja az étkezési csírák ismertségének, fogyasztási szokásainak és az irántuk tanúsított érdeklődésnek a feltérképezése volt a magyar lakosság körében. Feltevésünk szerint a lakosság tájékozott a csírák előnyeiről, azonban fogyasztásuk alacsony, és az érdeklődés inkább a városi, fiatal felnőtt (18-35 év) csoportokban, valamint a különböző diétát követők között jelentősebb. A vizsgálat során online formában közzétett saját készítésű kérdőívet alkalmaztunk, amelyet elsősorban a különféle diétát követő, valamint nem diétázó személyek körében terjesztettünk. A kérdőív feleletválasztós kérdéseket tartalmazott, ugyanakkor a kitöltők saját véleményüket is közölhették. A 134 kitöltő eredményei igazolták a városi és fiatalabb korcsoportok megnövekedett érdeklődését a mikrozöldek iránt. Az eredmények alapján a kitöltők 15%-a nyilatkozott arról, hogy egyidejűleg követ valamilyen diétát és fogyaszt étkezési csírákat, ami arra utal, hogy a csírafogyasztás a diétázók körében is jelen van. Az adatok alapján megállapítható, hogy a fogyasztók pozitív véleménnyel vannak a mikrozöldek jótékony hatásairól, alátámasztva a funkcionális élelmiszerként való értékelésüket Magyarországon. Továbbá igazolható, hogy a lakosság 79%-a tisztában van az étkezési csírák jótékony hatásaival, ugyanakkor rendszeres fogyasztásuk továbbra is alacsony, mivel a kitöltők 72%-a nem fogyasztja rendszeresen.Kutatásunk eredményei elősegítik a mikrozöldek fogyasztási szokásainak jobb megértését, és rámutatnak további vizsgálatok, valamint a lakosság tájékoztatásának szükségességére a mikrozöldek jótékony, preventív hatásairól.

Témavezető: Nagy Vivien és Szabóné Dr Petróczki Flóra Mária

Bevezetés: Szakirodalmi adatok alapján napjainkban a mozgásszegény életmód nagy arányú a népesség, kiemelten az egyetemisták körében, ami szerepet játszhat a zsíranyagcsere-zavarok és a kardiovaszkuláris megbetegedések egyéb rizikó faktorainak megjelenésében, valamint az állóképesség szintjének csökkenésében.Célok, hipotézisek: Feltételeztük, hogy egy step padon végzett aerob tréning hatására várhatóan javul a résztvevők aerob állóképességi szintje, az alsó végtag izomzatának erő-állóképessége. Szerettük volna megvizsgálni, hogy egy rövid időtartamú aerob edzésprogram milyen változásokat hozhat a résztvevők szervezetében a testösszetétel tekintetében. Célunk volt az általunk felmért paraméterek fejlesztése és a közöttük lévő esetleges összefüggések vizsgálata.Módszerek: A vizsgálandó csoportot a Debreceni Egyetem ETK Fizioterápiás Tanszékén, 19 fő, 19-25 év közötti gyógytornász lány hallgató alkotta. Saját szerkesztésű kérdőív segítségével információt gyűjtöttünk a résztvevők sportolási szokásairól, napi aktivitásukról, Vizuál Analóg Skála használatával a megélt stressz szintjükről, alvási elégedettségükről, illetve táplálkozási tudatosságukról. Body fat monitor segítségével mértük fel a résztvevők testsúlyát, testzsír százalékát, izom és csonttömegét, a testük víztartalmát, a szervezetük alapanyagcsere szükségletét és BMI értékét. Mindezek mellett a YMCA step, a Wall sit, a 1-minute Jumping Jack és az Akaratlagos apnea teszteket mértük fel a résztvevők körében. A tornaprogramot 7 héten keresztül, szeptember-október hónapokban, heti 1 alkalommal biztosítottuk, 80-90 perces idő intervallumban, az edzés intenzitásának kontrollja mellett, a szív frekvencia HRmax 60-85%-a között tartása érdekében.Eredmények: Az antrompometriai vizsgálataink többségében nem mutattak javulást. Az állóképességet vizsgáló tesztjeink közül azonban 3 esetében szignifikáns javulást tapasztaltunk: Wall sit teszt (p≤0,05), YMCA step teszt (p≤0,0001), 1 minute Jumping Jack teszt (p≤0.0001), miközben az akaratlagos apnea teszt esetében nem szignifikáns javulást tapasztaltunk (p=0,506).Összefoglalás/Következtetések: Az intervenciónk hatására javult a résztvevők aerob állóképessége, ám testösszetételükben a testzsírszázalék növekedését és az izomtömeg arányának csökkenését figyelhettük meg. Változatos eredményeink tükrében az esetszám növelését, hosszabb kutatási időtartamot tartunk szükségesnek a problémakör mélyebb megértése érdekében.

Témavezető: Dr. Csepregi Éva és Kecskeméti-Berki Krisztina

Bevezetés: Az élelmiszer- és vízbiztonság alapvető szerepet játszik a népegészségügyben, különösen az utazások során, amikor a helyi élelmiszer- és vízforrások kockázatainak ismerete elengedhetetlen a fertőzések megelőzéséhez.Célok, hipotézisek: Kutatásunk célja annak feltárása volt, hogy az ivóvízhez való hozzáférés és a társadalmi-gazdasági különbségek miként befolyásolják az ivóvíz eredetű enterális fertőzések globális terhét és annak időbeli alakulását, a döntéshozatal támogatása érdekében.Módszerek: Az IHME Global Burden of Disease adatait elemeztük 204 országra vonatkozóan, összevetve a Szociodemográfiai Indexszel (SDI). A terhek (prevalencia, incidencia), valamint időbeli trendek értékelésére idősoros, regressziós és Joinpoint-analízist alkalmaztunk.Eredmények: Az enterális fertőzések okozta teher továbbra is az alacsony SDI-vel rendelkező országokban a legnagyobb (p<0,001). A legjelentősebb javulás a közép-magas SDI-csoportban figyelhető meg (1990–2021: DALY AAPC −7,1678%, halálozás AAPC −5,7737%, mindkettő p<0,001). A Dunn post-hoc teszt alapján a legnagyobb rangkülönbség az alacsony és közép-magas SDI-országok között látható (DALY 58,252278; halálozás 58,119858; p<0,001), míg a legkisebb a közép-magas és magas SDI-területek között (DALY 6,295241; halálozás 3,870773; p<0,001).Összefoglalás/Következtetések: Bár minden SDI-csoportban csökkenő tendencia látható, az alacsony SDI-területek továbbra is jelentős terhet viselnek. A magas SDI-országokban az életkor szerint standardizált halálozás nem mutatott szignifikáns változást, noha a 2000-es években átmeneti emelkedés volt megfigyelhető.A KULTURÁLIS ÉS INNOVÁCIÓS MINISZTÉRIUM EKÖP-25-2-DE-142 KÓDSZÁMÚ EGYETEMI KUTATÓI ÖSZTÖNDÍJ PROGRAMJÁNAK A NEMZETI KUTATÁSI, FEJLESZTÉSI ÉS INNOVÁCIÓS ALAPBÓL FINANSZÍROZOTT SZAKMAI TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT.

Témavezető: Ghanem Amr Sayed

Bevezetés: A versenytáncosoknál az erőnlét, beleértve az erőt, a hajlékonyságot, az egyensúlyt, a végtagkoordinációt, az állóképességet és a mozgásirányítást, valamint a pontos térbeli és időbeli koordináció elengedhetetlen. A táncosoknál az alsó végtagot érintő sérülések a túlhasználatból és az ízületi instabilitásból adódnak, amelynek oka lehet az ízületi lazaság és a nem megfelelő izomstabilitás. Célkitűzés: Céljaink között szerepelt a latin táncosok egyensúly és koordinációs képességeinek felmérése, majd az eredmények alapján, figyelembe véve a résztvevők életkorát és a táncosokra jellemző alkati sajátosságokat egy megfelelő intenzitású proprioceptív tornaprogram összeállítása. A proprioceptív tréning célja volt az alsó végtagot érintő különböző sportsérülések megelőzése vagy az előfordulásuk kockázatának csökkentése. Módszerek: Célzott tornaprogramunk megkezdése előtt és után felmértük a sportolók egyensúlyozó és koordinációs képességeit, illetve a táncosokra jellemző hypermobilitást. Egy általunk összeállított kérdőív segítségével válaszokat kaptunk a jelenlegi vagy korábbi sportsérüléseik, ízületi fájdalmaik és/vagy instabilitásaik lokalizációjáról. Az alsó végtag ellenálló képességének és az ízületek stabilitásának felmérésére az alábbi vizsgálómódszereket alkalmaztuk: Y-balance teszt, Star Excursion Balance Test (SEBT-teszt), Single Leg Hop teszt, Knee to Wall teszt, Mérlegállás teszt. A táncosok hypermobilitását a következő tesztek segítségével térképeztük fel: Schober-1 teszt, Schober-2 teszt, Beighton Score (Hypermobilitás teszt). A tornaprogram 8 héten keresztül tartott, heti egy alkalommal 60 perc időtartammal. A tréningprogram során a fő célunk az egyensúly és a propriocepció fejlesztése volt, illetve az izomerősítés és az ízületek ellenállóképességének a növelése.Eredmény: Eredményeink alapján szignifikáns (p≤0,05) különbség volt látható az alsó végtag ellenálló képességének és az ízületek stabilitásának mérési eredményei között. Viszont a hypermobilitás mérési eredményei között nem tapasztaltunk különbséget. Következtetések: Az eredmények alapján elmondható, hogy a proprioceptív tréning hatására javult a sportolók egyensúlyozó és koordinációs képessége, valamint csökkent az ízületi instabilitás érzése is. Az alsó végtag ízületeinek ellenállóképességét növeltük, tehát javasolhatjuk a proprioceptív jellegű tornaprogram beépítését az edzéstervbe versenytáncosok körében.

Témavezető: Dr. Hunyadi Andrea és Arany Attila Csaba

Bevezetés: Az élsportban minden edző és sportoló igyekszik újszerű edzésmódszerekkel a ranglisták csúcsán maradni. Nincs ez máshogyan a tenisz tekintetében sem, de sok esetben nem fektetnek kellő időt és hangsúlyt a koordináció, a propriocepció és a percepció fejlesztésére. Kutatásunk középpontjában amatőr teniszezők ütéspontosságának javítása állt, a sportban nyújtott teljesítményük növelése érdekében.Célok, hipotézisek: Céljaink között szerepelt, hogy a sportolók számára változatos és kellő kihívással járó tornaprogramot biztosítsunk, mellyel fejleszthetjük az egyensúlyi és mozgáskoordinációs képességeiket. Továbbá célunk volt a szubjektív elégedettségüket is pozitív irányba befolyásolni a sportteljesítményük objektív fejlesztésével. Beválogatási kritériumként szabtuk meg a legalább 3 éves sporttapasztalatot, valamint az akut sérülések hiányát. A kutatásunkban az egri Sólyomszem Tenisz Klub 12 amatőr férfi teniszezője vett részt (átlag életkor 19,3 ((min 14; max 22) év).Módszerek: A dinamikus és a statikus egyensúlyérzék vizsgálatát az Y-balance és a Star excursion balance teszt segítségével végeztük. A sportolók antropometriai értékeit, továbbá a sportteljesítményükkel és az egészségi állapotukkal való elégedettségüket is felmértük Vizuál Analóg Skála és saját készítésű kérdőív segítségével. A játékosok labdahelyezési és ütéspontossági képességeit a Hula-hoop net teszt és a Stroke accuracy field tesztekkel mértük fel. Tréningprogramunkat 8 héten keresztül, heti egy alkalommal, 45 perces időtartamban végeztük, mely sportspecifikus mozgáselemeket, egyensúlyi feladatokat és kúszó testhelyzetben végzett stabilitásfejlesztő gyakorlatokat tartalmazott.Eredmények: Az elvégzett vizsgálatok során minden teszt esetében szignifikáns változást tapasztaltunk: Y-balance teszt (p=0,0024), Star excursion balance teszt (p=0,0005), Stroke accuracy field teszt (p=0,0005), Hula-hoop net teszt (p=0,0025).Összefoglalás/Következtetések: Az eredményeink egyhangú javulása arra enged következtetni, hogy a koordinációs képességek fejlesztése révén képesek lehetünk javulást elérni az ütéspontosság tekintetében is. Az intervenciónkkal jelentős fejlődést sikerült elérnünk a vizsgált sportolók teljesítményében, ezáltal javasolhatónak látjuk az egyensúly- és koordinációfejlesztő gyakorlatok beépítését teniszezők edzéseibe is, ugyanakkor az esetszám növelését és hosszabb kutatási időtartamot tartunk szükségesnek a későbbiek során a problémakör mélyebb megértése érdekében.

Témavezető: Dr. Csepregi Éva

Introduction: Knee injuries, particularly non-contact ACL injuries, represent a significant risk for recreational soccer players due to high-intensity movements involving rapid directional changes and deceleration. Proprioceptive training targets neuromuscular control, balance, and joint position sense to enhance knee stability and reduce injury incidence in this population.Goals: The goals of this study were 1) to assess the effectiveness of proprioceptive training in improving functional knee stability, 2) to evaluate its impact on psychological confidence in recreational soccer players, and 3) to determine its potential role in lower-limb injury prevention.Hypotheses: It was hypothesized that 1) proprioceptive training would enhance knee stability and player confidence, and 2) the training would contribute to reducing injury risk in recreational soccer players.Materials and Methods: Ten University of Debrecen students (6 males, 4 females; mean age 23 ± 2.9 years, range 18–31) completed an 8-week proprioceptive program (2 sessions/week) including balance drills, Y-balance reaches, reactive hops, and soccer-specific agility tasks. Pre- and post-assessments included single-leg and triple hop tests, Thomas, Ely and Ober tests, joint position sense, single-leg stance (eyes-open/closed), T-test, Zigzag, L-run, and KOOS and Tampa Scale of Kinesio phobia (TSK) questionnaires. Paired t-tests were applied with significance at p≤0.05Results: Single-leg hop improved from 82.5 ± 12.3 cm to 92.4 ± 10.1 cm (12%, p≤0.01), and triple hop from 175.2 ± 15.6 cm to 192.7 ± 13.9 cm (10%, p≤0.01). Thomas test increased from 75 ± 8° to 82 ± 7° (9%, p≤0.05), Ely from 110 ± 12° to 122 ± 11° (11%, p≤0.01), and Ober from 5 ± 3° to 6 ± 2° adduction below horizontal (8%, p≤0.05). Joint position sense error decreased from 8.2 ± 2.1° to 7.7 ± 1.9° (6%, p≤0.05), and single-leg stance eyes-closed rose from 18.5 ± 4.2 s to 20.3 ± 3.7 s (10%, p≤0.01). T-test time decreased from 10.8 ± 0.9 s to 9.7 ± 0.8 s (10%, p≤0.01), Zigzag from 8.9 ± 0.7 s to 8.3 ± 0.6 s (7%, p≤0.05), and L-run from 7.6 ± 0.5 s to 7.1 ± 0.4 s (7%, p≤0.01). KOOS increased from 48.2 ± 6.5 to 52.7 ± 5.9 (9%, p≤0.01), and TSK decreased from 28.3 ± 4.1 to 24.9 ± 3.5 (12%, p≤0.01).Conclusion: Proprioceptive training appears effective for improving knee function and psychological readiness in recreational soccer players, offering a practical injury prevention strategy accessible without professional support.

Témavezető: Besenyei Blanka

Introduction: Stroke is a major global health problem, resulting in considerable morbidity and mortality, with notable regional and socioeconomic disparities. In Hungary, stroke remains a leading cause of death and disability, with a prevalence of 1.75% (1,689.66 per 100,000 population) in 2021 and one of the highest post-stroke case-fatality rates in Europe. Stroke risk is affected by multiple factors, including age, gender, and the presence of comorbid conditions. Understanding how comorbidities contribute to stroke incidence in specific populations is crucial for improving prevention and management strategies.Aims: To evaluate the influence of age, gender and five major comorbidities - hypertension, diabetes, obesity, dyslipidemia, and atrial fibrillation - on stroke risk in patients of the Clinical Center of the University of Debrecen.Methods: A retrospective cohort study was conducted using consented patient records from the Clinical Center of the University of Debrecen. The dataset included demographic variables and comorbidities related to stroke risk. Survival was assessed using Kaplan–Meier estimates, Log-rank tests, and Nelson–Aalen cumulative hazard plots. Multivariate Cox regression analysis provided adjusted Hazard Ratios (HRs) with 95% confidence intervals to determine the independent effect of each predictor on stroke. All analyses were performed using Stata.Results: Multivariate Cox proportional hazards analysis revealed hypertension as the strongest independent predictor of stroke, with hypertensive individuals experiencing a more than five times increased hazard compared to individuals with normal blood pressure (HR = 5.39, 95% CI: 4.71 - 6.17). Older age was also significantly associated with elevated stroke risk (HR = 1.91, 95% CI: 1.76 - 2.08). Additional independent risk factors were diabetes (HR = 1.35, 95% CI: 1.15 - 1.58), atrial fibrillation (HR = 1.31, 95% CI: 1.09 - 1.57), and dyslipidemia (HR = 1.23, 95% CI: 1.07 - 1.41). Female gender was associated with a mildly reduced likelihood of stroke (HR = 0.89, 95% CI: 0.80 - 0.99).Conclusion: The results of this study highlight the important role of comorbid conditions in stroke risk. Effective prevention in high-risk populations requires proactive management of these factors, early detection, and targeted interventions. Strengthening preventive care and comprehensive risk-factor management in clinical practice is vital to reduce the burden of stroke and improve patient outcomes.

Témavezető: Dr. Ghanem Amr Sayed

Introduction: This research is intended to investigate how early physical activity interventions in the public can reduce cardiovascular risks and generate potential, long-term economic benefits for the patient, by using a patient centered perspective. The study focuses on mainly young adult population living, mainly in urban areas with high education, educational attainment, to explore their knowledge and awareness, and how they behave with their financial considerations around exercise and cardiovascular disease prevention. Methodology: A cross-sectional questionnaire-based survey was made online yielding responses on demographic, insurance coverage, physical activity, patterns, barriers, cardiovascular disease, knowledge, and attitude towards wrist, based prevention and economic incentives. Results: Most respondents showed at least moderate access to areas for physical activity and engaged in community driven exercise exercises at least three times per week typically for 30 to 90 minutes per session. Many responders seemed to not maintain a consistent routine and added barriers such as time and cost as to what was preventing them. On the other hand, awareness of cardiovascular disease risks was very high roughly above 70% strongly agreed that lack of exercises increased cardiovascular risks and above 70% believed early lifestyle changes can also help to prevent serious conditions, but still around 1/5 of the respondents still responded as a patient diagnosed with a cardiovascular risk factor. Importantly a lot of the majority cited they would be more likely to join an exercise plan if convinced about the health and the long-term financial savings. And many admitted that their communities are poorly informed about cardiovascular disease diseases. Conclusion: These findings support the task for integrating, personalized risk, profiling, and economic framing into early physical activity intervention, with the aim of improving the patient’s knowledge, and preventing the future diagnosis of cardiovascular disease continuation by informing the future cost-effectiveness analysis.

Témavezető: Dr. Tóth Béla Ernő