OETDK.

A sportolói egészségműveltség és az életviteli prevenció szerepe kiemelt jelentőségű az utánpótlássportban, ahol a szervezeti környezet, az edukáció és a szakemberek együttműködése meghatározza a fiatal sportolók hosszú távú terhelhetőségét. Kutatásunk célja a sportakadémiai közegben nevelkedő sportolók prevenciós ismereteinek változását megvizsgálni két év adatai alapján (2022 és 2025). Az adatgyűjtés a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre (DVTK) sportakadémiáin zajlott, amely saját, integrált egészségügyi rendszerrel működő, és ezáltal a hazai sportakadémiai környezet egyik markáns, jól szervezett mintáját jelenti. A 2025-ös adatgyűjtés új eleme a hat szakmai szereplővel (sportvezető, edző, aktív sportoló, korábbi élsportoló, egészségügyi szakemberek) készült anonim interjú, amely rávilágított azokra a szervezeti tényezőkre, amelyek elősegítik vagy akadályozzák az egészségtudatos életmód kialakulását. A kvantitatív eredmények alapján mérhető fejlődés mutatható ki: a regenerációval, hidratációval, táplálkozással és vitaminfogyasztással kapcsolatosan. korrekt válaszok aránya 61%-ról 78%-ra nőtt (p<0,01). Az Okostányér® ismerete 66%-ról 75,6%-ra emelkedett. A kvalitatív interjúk során az ismeretterjesztés, a táplálkozási támogatás és az edző–egészségügyi stáb együttműködése bizonyultak domináns tényezőknek. A szakemberek egybehangzóan hangsúlyozták a kommunikáció javulását, a koordinált szakmai háttér fontosságát, az együttműködés erősödését és a sportolók motivációjának növekedését.Az eredmények azt mutatják, hogy a sportakadémiai környezetben, így a saját egészségügyi háttérrel rendelkező DVTK-rendszerben is, az elmúlt két évben szisztematikus prevenciós fejlődés zajlott, amely modellértékű lehet más hazai sportakadémiák számára. A kutatás gyakorlati javaslatokat fogalmaz meg az életviteli prevenció további erősítésére.

Témavezető: Dr. Boruzs Klára

Háttér: A mozgáskorlátozottság hosszú távon gyakran társul az életminőség és a pszichoszociális jóllét romlásával, valamint a társadalomtól való elszigetelődéssel. Kutatások igazolják, hogy a mozgásszegény életmód kockázati tényezője lehet ezen problémák kialakulásának, a mozgásnak éppen ezért fontos szerepe van a rehabilitációban. A rehabilitáció utáni adaptív sporttevékenységben való részvétel mint lehetséges védőfaktor szerepe azonban hazai populációban kevéssé feltárt.Célkitűzés: Jelen vizsgálat célja a rendszeresen sportoló, illetve nem sportoló mozgáskorlátozott személyek életminőségének, élettel való elégedettségének, testképének, önértékelésének és magányérzetének összehasonlító elemzése volt. Módszerek: Keresztmetszeti, online kérdőíves kutatást végeztünk 2025. október-novemberében, 80 fő bevonásával. A vizsgálatban résztvevőket két csoportra osztottuk: sportolókra (N=33), akik legalább heti rendszerességgel végeznek adaptív testmozgást, és nem sportolókra (N=47). A vizsgált pszichoszociális tényezők mérésére validált kérdőíveket alkalmaztunk: WHOQoL-BREF (életminőség), SWLS-H (élettel való elégedettség), BAS2 (testkép), RSES-H (önértékelés), UCLA 3-Item Loneliness Scale (magány). Az adatok normalitását Shapiro-Wilk teszttel állapítottuk meg, a csoportok közti különbségeket kétmintás t-próbával és Mann-Whitney U teszttel elemeztük. Eredmények: Az életminőséget tekintve a sportoló csoport (S) szignifikánsan kedvezőbb értékeket mutatott a nem sportoló csoporttal (NS) szemben a fizikai (S=25,3±5,5; NS=22,1±5; p=0,009) és a pszichológiai alskálákon (S=26; NS=21; p=0,018). Az általános életminőség (p=0,061), valamint a társas (p=0,69) és környezeti alskálákon (p=0,43) a két csoport közti különbség nem volt szignifikáns. Továbbá a sportoló csoport szignifikánsan magasabb élettel való elégedettségről (S=21,9±7; NS=17,7±7,5; p=0,014) és önértékelésről (S=36; NS=28; p=0,001) számolt be. A testkép (p=0,13) és a magány (p=0,058) változók tekintetében a két csoport közt szignifikáns különbség nem volt kimutatható. Következtetés: Korábbi kutatásokhoz hasonlóan szignifikáns különbséget azonosítottunk a sportoló és nem sportoló mozgáskorlátozott csoportok között számos vizsgált pszichoszociális egészségmutató esetében. Bár a testkép és a társas változókat tekintve szignifikáns különbségek nem mutatkoztak, a kutatás eredményei rávilágítanak a rendszeres adaptív testmozgás lehetséges pozitív szerepére a mozgáskorlátozottak mentális egészségét illetően.

Témavezető: Dr. Fűzi Márta

Bevezetés: A tudás megszerzését és az információ feldolgozását szolgáló kognitív funkciók – például észlelés, figyelem, emlékezet, beszéd, döntéshozás – mérése hagyományosan papír-alapú, és újabban képernyőre adaptált, gamifikált tesztekkel történhet. Kutatásunk célja a két módszer összehasonlítása, továbbá a tesztelés előtt becsült stressz és a kognitív teljesítmény kapcsolatának vizsgálata volt. Módszer: A standard papír-ceruza tesztek felvételét klinikai szakpszichológus rezidensek végezték. A gamifikált tesztelés egy új, hazai fejlesztésű pszichofiziológiai mérőrendszerrel történt. A tesztprotokoll demográfiai (kor, nem, iskolázottság, lakóhely) kérdések mellett a mentális állapotot (állapot- és vonásszorongás – STAI; stressz – GHQ12 és PSS; élettel való elégedettség), továbbá a kognitív képességeket becslő papír-ceruza (prospektív és retrospektív emlékezet – PRMQ, Öt-pont, MoCa, Rey auditív verbális tanulási teszt – RAVLT, útkereső – TMA, Stroop), és gamifikált teszteket (Karaktermemória, Alakzatmemória, Faltörő, Kígyójáték, Autópálya) tartalmazott. Az adatgyűjtés 2021 május-júniusában történt egészséges önkéntesek részvételével. Eredmények: A 71 résztvevő átlagéletkora 36,6 (18-65) év; 77% legalább középfokú végzettségű; 73% nő volt. A papír-ceruza és képernyőre adaptált tesztek közül a Faltörő játék a MoCa-val (rho=0.504, p=0.005); a Kígyójáték a Stroop (rho=-0.316, p=0.047); a Karaktermemória a RAVLT (r=0.317, p=0.047), az Öt-pont (r=0.418, p=0.007), a TMA (rho=-0.335, p=0.040) és a Stroop teszttel (rho=-0.432, p=0.005) mutatott együttjárást. Az Alakzatmemória a Stroop tesztek kivételével mindegyik papír-ceruza teszttel korrelált, az Autópálya teszt viszont más tesztekkel nem. A PRMQ a Faltörő (rho=0.352, p=0.033), illetve a Karaktermemória feladattal korrelált (rho=0.333, p=0.044). A gamifikált tesztek mindegyike erősen szignifikáns együttjárást mutatott (p<0.001). A stressz és az állapotszorongás nem mutatott összefüggést a kognitív tesztek eredményeivel, de a vonásszorongás és az Alakzatmemória között találtunk kapcsolatot (rho=-0363, p=0.027). Az élettel való elégedettség csak a Kígyójátékkal (rho=0.281, p=0.034) korrelált. Diszkusszió: A papír-ceruza és gamifikált tesztek eredményeinek összehasonlítása alapján az új pszichofiziológiai mérőrendszer alkalmas a kognitív képességek mérésére. A memória feladatok között megfigyelt korrelációk arra utalnak, hogy ezek specifikusabbak a többi kognitív teszthez képest.

Témavezető: Dr. Kósa Karolina és Komóczi Márk

Bevezetés: Az ártalmas gyermekkori élmények összefüggésbe hozhatók a fokozott pszichológiai sérülékenységgel, számos szomatikus megbetegedéssel, valamint egészségkárosító magatartásformák megjelenésével. Bár ezt sok felnőtt mintán végzett kutatás alátámasztja, a serdülőkori összefüggésekről kevés adat áll rendelkezésre.Célkitűzés: Kutatásunk célja az ártalmas gyermekkori élmények és az egészségkárosító magatartásformák felmérése serdülőkorban, valamint annak vizsgálata, hogy található-e összefüggés a gyermekkori ártalmas élmények halmozódása és az olyan egészségkárosító magatartásformák serdülőkori megjelenése között, mint a dohányzás, az alkohol-, és a kábítószerfogyasztás.Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatunkban 12-17 év közötti serdülők vettek részt. A mintát 713, a családjában, szüleivel együtt élő serdülő alkotta. Az adatgyűjtés egy kérdőívcsomag felhasználásával történt, mely tartalmazott egy demográfiai kérdőívet, az Ártalmas Gyermekkori Élmények Kérdőívet (ACE-10) és az Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása Kérdőív (HBSC-2014) kockázatos magatartásformákra irányuló kérdéseit.Eredmények: A vizsgálatban résztvevők 43,1%-a számolt be legalább egy ártalmas élmény megtapasztalásáról, három vagy többről pedig 10,9%. A serdülők 56%-a már dohányzott az élete során, és hasonló arányban, 56,2%-a fogyasztott már alkoholt. Marihuánát a minta 3,4%-a, egyéb kábítószereket 4,5%-a próbált ki. A halmozott ártalmak átélése jelentősen növelte az egészségkárosító magatartásformák serdülőkori megjelenésének esélyét: a rendszeres dohányzásét két és félszeresére (EH=2,51; p=0,008), a nagyivásét az ötszörösére (EH=5,18; p=0,05), a kábítószer kipróbálását pedig a hétszeresére (EH=7,23; p<0,001) növelte meg azokhoz a serdülőkhöz képest, akik nem éltek át ártalmakat.Következtetés: Eredményeink felhívják a figyelmet az ártalmas gyermekkori élmények, és az egészségkárosító magatartásformák magas előfordulási gyakoriságára. Emellett az ártalmas élmények és az egészségkárosító magatartásformák közötti kapcsolat rámutat, hogy a korai ártalmak átélése kockázati tényezőt jelent az egészségkárosító magatartásformák serdülőkori kialakulásában. Mindez hangsúlyozza a prevenció, a korai felismerés és célzott intervenciós programok jelentőségét.Kulcsszavak: ártalmas gyermekkori élmények, egészségkárosító magatartásformák, serdülőkor

Témavezető: Dr. Tóth Beáta

A kardiovaszkuláris megbetegedések évről évre a vezető halálokot jelentik, amelyekkel a szomatikus vonatkozások mellett pszichológiai faktorok is összefüggésbe hozhatóak. Ilyenek bizonyos személyiségjellemzők, mint a negatív affektusok és szociális gátlásosság. Emellett a depresszió, a szorongás, illetve az alkalmazott megküzdési módok. Célunk ezen tényezők összevetése volt korábbi kutatások átlagpopuláción talált eredményeivel.A mintát 20 fő alkotja (15 férfi, 5 nő, kor: 55,57±11,37), akiket a tesztfelvételkor a DEKK Kardiológiai Klinikáján kezeltek. Az adatfelvétel az infarktust követő 1. héten történt. A demográfiai jellemzők mellett a személyiségre jellemző vonásokat a HEXACO 60 itemet tartalmazó kérdőívével vizsgáltuk. Egy állapot- és vonásszorongást vizsgáló skálát és egy megküzdési módokat vizsgáló kérdőívet alkalmaztunk.A vizsgált személyiségvonások közül a vizsgált mintán a Becsületesség személyiség-dimenzión találjuk a legmagasabb értékeket, a mintára legkevésbé jellemzőnek az Emocionalitás vonásai bizonyultak, ezen belül a Dependencia és Szorongás vonásokon találtunk alacsonyabb értéket. Egy korábbi, magyar mintán végzett reprezentatív kutatás eredményeivel összehasonlítva az Emocionalitás dimenzión mért érték tért el leginkább negatív irányba az átlagpopuláció adataitól, és a Nyitottság értékei mutatták a legnagyobb pozitív irányú eltérést, azonban ezek nem bizonyultak statisztikailag szignifikáns eltérésnek (tEmocionalitás=98, p=0,216 és tNyitottság=0,98, p=0,432). Az állapot- és vonásszorongásra vonatkozó értékek sem tértek el szignifikánsan magyar reprezentatív mintán talált értékeitől (tállapot=0,29, p=0,801 és tvonás= -0,25, p= 0,824), ahogy a depresszióra vonatkozóak sem (t=-1,14, p=0,371). A Megküzdési módok kérdőíven kapott eredmények igazodnak a korábbi reprezentatív eredményekhez, kivéve a Kognitív átstrukturálás alskálát, amelyben a minta átlaga jelentősen magasabb a reprezentatív minta átlagával összehasonlítva (13,1±3,88 és 7,26±3,85), de statisztikailag releváns eltérés itt sem igazolódott (t= -0,85, p=0,487). Az általunk vizsgált mintára jellemző tehát a becsületesség, őszinte kommunikációra törekvés, autonómia és öntudatosság, érzelmi támogatás iránti igényük kevésbé kifejezett. A stresszhelyzetekkel főként az események újraértelmezése révén küzdenek meg. Ezek azonban nem olyan markánsak, hogy megkülönböztessék a kardiális eseményen átesett személyeket az átlagpopulációtól. Kulcsszavak: kardiovaszkuláris, személyiség, megküzdés

Témavezető: Dr. Fekete Zita és Dr. Homoródi Nóra

Bevezetés: A szülés utáni depresszió a perinatális időszak egyik leggyakoribb pszichés zavarai közé tartozik, amely a szülést követő első évben jelentkezhet és negatívan befolyásolja az édesanya mentális egészségét, a gyermek korai fejlődését és az anya-gyermek interakciók minőségét. Kialakulásában biológiai, pszichológiai és szociális tényezők komplex kölcsönhatása játszik szerepet. A korábbi kutatások kiemelt kockázati tényezőként az elégedetlen társas támogatást, a kedvezőtlen szülésélményt, valamint a pszichés sérülékenységet azonosítják, azonban ezek általában külön-külön kerültek vizsgálatra. Jelen vizsgálat célja, hogy komplex módon tárja fel, mely életmódbeli, szociodemogáfiai, szülésélménnyel, társas támogatással és csecsemőviselkedéssel kapcsolatos tényezők befolyásolják a szülés utáni depresszió kialakulását. Minta: A vizsgálatban 294 édesanya vett részt, akik közösségi média csoportokban megosztott online kérdőívcsomagot töltöttek ki. Módszerek: A résztvevők célzott toborzása hólabda módszerrel toborozva közösségi média (pl. Facebook) csoportokból. A kutatás kérdőíves módszerrel zajlott, a demográfiai kérdéseken túl az Edinburgh Posztnatális Depresszió Skála (EPDS) magyar változatát, a Szülésélmény-Elégedettségi Skála (BSS-R) magyar változatát, MOS Társas Támasz Mérésére Szolgáló Kérdőív (MOS SSS-H) magyar változatát, illetve a Csecsemőviselkedés Kérdőív (IBQ) 15 tételes magyar változatát alkalmaztuk. Eredmények: A magasabb szülés utáni depressziópontszám alacsonyabb szüléssel való elégedettséggel (p <.001), kisebb társas támogatottsággal (r= -0.647, p <.001) és kedvezőtlenebb csecsemőtemperamentummal jár együtt: alacsonyabb pozitív affektivitással (r= -0.29, p <.001), nehezebb orientációs és regulációs kapacitással (r= -0.39, p <.001), valamint magasabb negatív affektivitással (r= 0.41, p <.001). A nem tervezett terhesség szintén rizikófaktornak bizonyult (p= 0.049). Magasabb pontszám jelent meg a dohányzó, alkoholt fogyasztó, mentális betegséggel élő (p <.001), illetve kedvezőtlenebb anyagi helyzetben lévő édesanyák körében (ρ= 0.26, p <.001), míg a rendszeres sport alacsonyabb pontszámmal társult (p= 0.018).Eredményeink kiemelik a magas kockázatú édesanyák korai azonosításának, valamint célzott edukációs és pszichoszociális intervenciós programok fejlesztésének jelentőséget. Kulcsszavak: szülés utáni depresszió, szülésélmény, csecsemőviselkedés, társas támasz

Témavezető: Dr. Tisljár-Szabó Eszter

A legtöbb kamasz önértékelési problémákkal, iskolai feladatok okozta nyomással és társas kapcsolati kihívásokkal szembesülhet, amelyek mind hatással lehetnek a mentális jóllétükre. Az alvási szokások, valamint a társadalmi-gazdasági helyzet is nagy jelentőséggel bírnak a kedvező mentális egészségi állapot elérésében. Éppen ezért kutatásunk célja volt felmérni egy gimnázium diákjainak mentális egészségét, illetve megvizsgálni a mentális egészség, társadalmi-gazdasági helyzet és alvásidő közötti kapcsolatot.A vizsgálatban egy zalaegerszegi gimnázium 9-11. osztályos tanulói vettek részt. A felmérés anonim önkitöltős kérdőív segítségével történt 2025 őszén, mely a mentális egészségre, társadalmi-gazdasági helyzetre és alvásidőre vonatkozóan tartalmazott kérdéseket. A mentális egészség más változókkal való összefüggését bináris logisztikus regresszióval vizsgáltuk.Vizsgálatunkban összesen 305 diák vett részt (részvételi arány: 82,2%). A vizsgált diákok 79,3%-ának az élettel való elégedettsége átlagos, valamint 50,5%-ának jó a közérzete. A tanulók 74,8%-a észlel min. két pszichoszomatikus tünetet hetente. A válaszadók 89,2%-a szinte mindig képes megoldani a problémáját és 74,8%-uk többnyire képes megvalósítani azt, amit eltervezett. Elmondható, hogy a tanulók 56,4%-a soha vagy ritkán érzi magát magányosnak. A diákok iskolai napokon átlagosan 7,5 órát alszanak, míg hétvégén 9,6 órát.Azoknak a tanulóknak, akiknek a családja jómódú nagyobb az esélye (esélyhányados, EH: 6,08; p=0,002) arra, hogy átlagon felüli legyen az élettel való elégedettsége. A jó (EH: 3,94; p=0,001) vagy kitűnő (EH: 4,52; p=0,001) egészségi állapotú diákok, valamint azok, akik min. 8 órát (EH: 1,88; p=0,033) alszanak hétközben, nagyobb eséllyel rendelkeznek jó közérzettel. A jó egészségi állapotban lévő tanulók nagyobb eséllyel találnak gyakrabban megoldást a problémájukra (EH: 4,11; p=0,012), könnyebben valósítják meg a céljaikat (EH: 3,37; p=0,001), valamint kevésbé érzik magukat magányosnak (EH: 0,10; p<0,001) és kisebb eséllyel vannak pszichoszomatikus tüneteik (EH: 0,20; p=0,006).A kapott eredmények rávilágítanak arra, hogy a jobb egészségi állapotban lévő diákok kedvezőbb mentális egészséggel jellemezhetőek, valamint a magasabb társadalmi-gazdasági helyzetben lévő fiatalok elégedettebbek az életükkel. Emellett a min. 8 órát alvó tanulókra jobb közérzet jellemző. Ezért figyelmet kell fordítani iskolai szinten a mentális állapot javítására, valamint az alvás fontosságának hangsúlyozására.

Témavezető: Dr. Bíró Éva és Dr. Nagy-Pénzes Gabriella

A túlsúly és az elhízás napjaink legsúlyosabb népegészségügyi problémái közé tartoznak, mivel azok számos krónikus megbetegedés kialakulásának kockázatát növelik. Az Egészségügyi Világszervezet legutóbbi jelentése szerint 2022-ben globálisan 2,5 milliárd felnőtt volt túlsúlyos, közülük 890 millió fő küzdött obezitással. A probléma kiemelten érintette az Európai Unió (EU) tagállamait, ahol a teljes lakosság 50,6%-a szenvedett túlsúlytól. Epidemiológiai vizsgálatok igazolták, hogy az elhízás kialakulásának hátterében elsősorban genetikai és életmódbeli tényezők állnak. Több, a közelmúltban megjelent tanulmány szerint azonban a finomszemcsés szállópor (PM2,5) szennyezésnek is szerepe lehet a betegség kialakulásában. Feltételezések szerint a belélegzett szállópor a szervezetbe kerülve olyan gyulladásos folyamatokat indukál, melyek következtében az expozíciónak kitett személyek körében megnőhet az adipozitás kialakulásának kockázata. Ezért vizsgálatunkban célul tűztük ki az EU tagországaiban a PM2,5 szennyezés okozta túlsúly és elhízás miatt kialakuló betegségteher becslését. Kutatásunkban az EU tagállamokban 2021-ben meghatározott PM2,5 koncentrációkra, a túlsúly és elhízás prevalenciájára, illetve a populáció nagyságára vonatkozó adatokat gyűjtöttük. Számításainkban szintén felhasználtuk a szállóporszennyezés és a vizsgált kórképek kialakulása közötti összefüggés erősségét mutató relatív kockázatot. Ezt követően egy modellt készítettünk, melynek segítségével megbecsültük a PM2,5 szennyezés okozta túlsúly és elhízás miatt kialakuló rokkantságban leélt életévek számát (years lived with disability [YLD]). Eredményeink szerint a PM2,5 expozícióval kapcsolatos 100 ezer főre vonatkoztatott YLD átlagosan 77,7 volt az EU tagállamaiban. Nem találtunk jelentős különbséget a férfi és a női lakosság között, körükben a YLD értéke sorrendben 76,7 és 81,5 /100 ezer fő volt. A betegségterhet korcsoportos bontásban vizsgálva megállapítottuk, hogy a YLD 100 ezer főre vonatkozó értéke 0,6 (15-24 éves korcsoport) és 34,1 (65-74 éves korcsoport) között változott. Becslésünk alapján a PM2,5 szennyezés okozta túlsúly és elhízás miatt kialakuló YLD Lengyelországban volt a legmagasabb, míg Finnországban a legalacsonyabb. Megállapítható, hogy a PM2,5 szennyezés hozzájárulhat a túlsúllyal és az elhízással kapcsolatos betegségteherhez az EU tagállamokban. Ezért kiemelten fontos a levegőminőség javítása és a lakosság tájékoztatása a szállópor szennyezéssel kapcsolatos veszélyekről.

Témavezető: Dr. Pál László