Introduction: Sedentary lifestyles are a major public health challenge, linked to chronic disease and reduced wellbeing. This study examined physiotherapy-led interventions in sedentary young adults through a structured exercise program, assessed with questionnaires and physical performance tests.Aims and hypotheses: Aim to examine how sedentary behavior affects adults and evaluate physiotherapy-led interventions in promoting activity and healthier lifestyles. It hypothesized that sedentary behavior harms health, while physiotherapy programs increase activity, improve lifestyle practices, and reduce barriers to participation.Methodology: A true experimental pretest–posttest design was used to assess the impact of physiotherapy-led interventions on sedentary young adults. 36 participants aged 18–30 were classified as sedentary based on IPAQ-SF criteria and divided into intervention and control groups. The intervention group completed an 8-week structured exercise program. Physical fitness was evaluated using VO₂ max (6MWT), sit-to-stand test, hand dynamometry, plank hold, Apley’s stretch test, and step count. Emotional and lifestyle outcomes were measured using the Sedentary Behavior Questionnaire and the FANTASTIC Lifestyle Checklist.Result: The 8-week online-based physiotherapy program was effective for sedentary individuals, leading to improvements in lower-body and upper-body strength, flexibility, core endurance, and overall physical activity and motivation. However, cardiorespiratory fitness (VO2max) was not significantly affected.

Témavezető: Bereczki Tímea

Introduction: Hamstring flexibility is essential for efficient lower-limb performance in karate, where high-velocity kicks and rapid directional changes place substantial demands on the posterior thigh muscles. Persistent hamstring tightness limits kicking height, reduces functional mobility, and increases the risk of strain injuries. Traditional stretching alone often fails to address both mechanical and neuromuscular contributors to tightness, highlighting the need for more comprehensive intervention strategies.Aim: This study examined whether a combined program including massage therapy, Post-Isometric Relaxation (PIR), and active stretching produces greater improvements in hamstring extensibility, range of motion (ROM), and functional flexibility compared with active stretching alone among physically active young adults.Methods: Twenty healthy participants (19.8 ± 2.3 years old) were randomly assigned to a target group and a control group. The eight-week intervention was conducted twice weekly. Pre- and post-intervention assessments included questionnaires, physical examination and objective flexibility tests: Straight Leg Raise (SLR), Active Knee Extension (AKE), Sit and Reach, and Tripod Sign. We assessed the normality of our data using the Shapiro–Wilk test. Pre–post intervention measurements were analyzed using paired t-tests or Wilcoxon tests, while between-group differences were evaluated using independent two-sample t-tests or Mann–Whitney U tests. Results were considered statistically significant when p < 0.05.Results: Both groups improved across the flexibility measures; however, the target group showed significantly greater gains in all tests (p < 0.05). The largest improvements occurred in the AKE test, where the target group increased by 15.7° (right) and 16.9° (left), compared with 2.1° and 2.2° in the control group. SLR and Sit and Reach results demonstrated similar patterns, indicating that the multimodal intervention produced superior outcomes.Conclusion: The findings support the hypothesis that combining massage therapy, PIR, and active stretching is more effective than stretching alone in enhancing hamstring flexibility in young adults. The integrated approach appears to influence both mechanical tissue properties and neural stretch tolerance, resulting in greater and more functional ROM gains. This protocol may offer valuable benefits for athletes and clinicians aiming to optimize performance and reduce hamstring-related injury risk

Témavezető: Mátyus Panna Dalma és Dr. Veres Balajti Ilona

Introduction: Research indicates that nearly 75% of young women globally experience some form of menstrual disturbance. Menstrual irregularities encompass conditions such as primary dysmenorrhea (PD) and premenstrual syndrome (PMS). Dysmenorrhea is characterized by cramping lower abdominal pain that may radiate to the lower back and upper thighs and is commonly associated with nausea, headache, fatigue, and diarrhea. Primary dysmenorrhea occurs in the absence of any pelvic disease. Physical exercise has been suggested as a non-medical approach to the management of these symptoms. Objectives: This study was aimed to compare the effects of a belly dance program and a structured exercise program that targets pelvic floor, core and lumbar stability in women with primary dysmenorrhea (PD) and premenstrual syndrome (PMS).Methods: The study included 30 female university students aged 18–30 years who had regular menstrual cycles and no pelvic pathology. Participants were divided into three equal groups of 10 (belly dance, structured exercise, control). The intervention lasted 8 weeks. A self-prepared questionnaire was created to evaluate menstrual characteristics using VAS scale for pain and SF-36 was also used to assess the health-related quality of life of the participants. Thomas test, Schober I. test, Cobra test, single leg stance test, Delmas index and Plank test were used to evaluate the flexibility of spine, balance, posture and core endurance.Results: After the 8-week intervention program significant improvements were evaluated in Plank test, Schober I. test, Cobra test and single leg test (right side) in both belly dance and structured exercise groups. There was no difference in the rate of improvement between the belly dance and structured exercise groups. Significant reduction was also detected in cramp severity (p<0.05), and pelvic pressure (p<0.05) in both intervention groups. Back pain also decreased significantly (p<0.05) in the structured exercise group, whereas there was no change in the belly dance group. In contrast, there was no significant change in the control group during the study period.Conclusion: Our data suggested that 8 weeks belly dance program and structured exercise program significantly improved the strength of core muscles and flexibility of the spine and reduced the menstrual pain and pelvic pressure in woman with PD and PMS.

Témavezető: Dr. Lukács Balázs és Margitai Virág

Introduction: In today’s digital environment, university students are exposed to intensive multitasking, extended screen time and irregular routines, which may impair attentional stability. Proprioceptive training, integrating balance and coordination tasks, has been proposed as a potential way to support cognitive performance.Objective: This study aimed to evaluate the effects of a 10-week proprioceptive training program on four types of cognitive attention: selective, sustained, divided, and alternating attention, among Vietnamese students from medical-related programs at the University of Debrecen.Methodology: Twenty-eight participants were randomly assigned into two group: intervention group and control group. However, five participants in the intervention group were lost to follow up. Thus, 23 participants completed the trial and were included in the final analysis. The 10-week intervention consisted of three proprioceptive sessions per week focusing on balance- and coordination-based tasks. All the participants need to complete computer-based Stroop, DIAT-SHIF, SART, TMT tests and a self-rated questionnaire before and after the intervention.Results: In the intervention group, the total self-rated cognitive attention score improved from 33.08 ± 7.40 to 31.25 ± 6.69 (p = 0.004), while the control group remained essentially unchanged (33.64 ± 5.75 to 33.55 ± 5.47; p = 0.82). Selective attention improved, with total excursion time reduced from 153.83 ± 15.09s to 152.17 ± 13.65s and average delay time from 443.10 ± 192.56ms to 440.31 ± 191.73ms (p = 0.01; p = 0.005). Alternating attention showed shorter total excursion time (65.50 ± 15.14 s to 61.08 ± 13.73 s; p = 0.003). Divided attention score increased from 94.75 ± 3.96% to 95.92 ± 3.63% and mistakes decreased from 9.75 ± 3.62 to 8.50 ± 3.37 (p = 0.005; p = 0.002). No comparable changes were observed in the control group, and sustained-attention outcomes (SART) did not change significantly in either group (p > 0.05).Conclusion: Proprioceptive training produced small but measurable improvements in several domains of cognitive attention in college students, suggesting a promising and low-cost approach to support attentional performance in this population.

Témavezető: Dr. Veres-Balajti Ilona

Bevezetés: Proprioceptív tréningek kulcsszerepet játszanak a mozgáskoordináció fejlesztésében, sérülések megelőzésében és a sportteljesítmény optimalizálásában, különösen serdülő sportolók esetében. Homokos felület instabilitása fokozott izomaktivitást igényel, ezáltal hatékonyan fejleszti az alsó végtag stabilizáló izmait, gyorsítja a reakcióidőt és növeli az ízületi stabilitást.Célkitűzés, hipotézisek: Feltételeztük, hogy a homokos felületen végzett proprioceptív edzésprogram várhatóan szignifikáns mértékben javítja a 12–14 éves fiú kézilabdázók bokaízületi stabilitását, egyensúlyérzékét, talajfogási reakcióidejét és koncentrikus erőkifejtését a kizárólag teremkörülmények között edző kontrollcsoporthoz képest. Vizsgálatunk célja, hogy tudományosan értékelje a homokos felületen végzett proprioceptív tréning hatásait. Arra kerestük a választ, hogyan befolyásolja ez a módszer a stabilitást, az egyensúlyt, a motoros teljesítményt, a reakcióidőt és az erőkifejtést.Módszertan: A vizsgálat részvevői a Budai Farkasok-Rév Kézilabda klub 12-14 éves játékosai voltak: 21 fő vett részt. 2025. májusától heti 2x 60 perces tornaprogramon vettek részt augusztus közepéig az edzéseiken kívül. Mérésekhez Vald Performance erőplatformot és TekScan MatScan nyomásérzékelő szőnyeget alkalmaztunk. A két mérés eredményeinek összehasonlítására változónkként párosított t-próbát, illetve a próba feltételeinek nem teljesülése esetén Wilcoxon előjeles rangpróbát alkalmaztunk. Az eredményeket. p<0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak.Eredmények: A homokon történő edzés a DJ során mért változókra nem volt hatással. A CMJ esetén a második mérés során növekedett a csúcsteljesítmény (p=0,042), excentrikus átlagos teljesítmény (p=0,019) és a vertikális sebesség (p=0,010), míg a koncentrikus RFD (p=0,020) csökkenést mutatott. A talpnyomás vizsgálat esetén csak a teljes elmozdulásban jelentkezett változás: értéke csökkent a második mérés során (p=0,035). Összefoglalás/Következtetések: A kapott eredmények szerint a homokon végzett tréning segítette a talajfogási reakcióidőt, az egyensúlyérzéket, a bokaízületi stabilitást, valamint az erőkifejtésüket, de az esetszám növelése és a további, szélesebb körben kiterjesztett mérések szükségesek ahhoz, hogy egy egységes protokoll kialakítsunk.

Témavezető: Gergely-Hajdu Andrea

A menstruációt megelőző és az alatti időszakban sok nő tapasztal testi és lelki tüneteket, mint például hasi görcsöket, derékfájást, fáradékonyságot vagy hangulatingadozást, amelyek rontják a közérzetet és a mindennapi életminőséget. Bár a gyógyszeres kezelések általánosan elfogadottak, egyre nagyobb az igény a mellékhatásmentes módszerek iránt. A mozgás, különösen a nyújtó és erősítő gyakorlatok, ígéretes lehetőségként merülnek fel, ám kevés kutatás foglalkozik célzottan ezek hatékonyságával a menstruációs tünetek enyhítésében. A kutatásunk célja annak vizsgálata, hogy hogyan segíthetnek az összes izmot érintő erősítő gyakorlatok és 6 alapnyújtó technikák a menstruációt megelőző és az alatti időszakban tapasztalt panaszok csökkentésében. Vizsgáljuk, hogy a megfelelő és rendszeres tornaprogram hatására a célcsoport tagjai megtanulnak napi szinten alkalmazható különböző mozgásformákat, amelyek javulást eredményezhetnek. A tornaprogramban 16-18 év közötti, 15 gimnazista lány vett részt. A tüneteket kérdőív segítségével mértük fel, a WHOQOL kérdőívét is alkalmazva, hogy információkat kapjunk a panaszok jellegéről, erősségéről és gyakoriságáról. A méh körüli izom- és szalagrendszer állapotát speciális vizsgálati módszerekkel mértük fel. A csípő körüli izmok feszességét a Módosított Thomas-teszttel, az Ober teszttel és az Ely’s teszttel mértük fel. A combhajlító izmok állapotát és az alsó háti szakasz hajlékonyságának a felméréséhez a Backsaver sit and reach teszt alkalmaztuk. Az önbevallások alapján a gimnazistáknál is jelen vannak a menstruációhoz kapcsolódó panaszok. Azonban a kérdőív segítségével megtudhattuk, hogy a tornaprogram csökkentette a fizikális és mentális panaszokat. Az Ober teszt esetén szignifikáns javulást értünk el, bal oldalon 0,9%-kal és jobb oldalon 0,6%-kal javultak az értékek (jobb p<0,04 bal p<0,01). A többi speciális tesztnél változás tapasztalható az átlagértékben, de nem értünk el szignifikáns változást (p-érték>0,05). Hipotéziseink részben beigazolódtak. Az eredmények egyéni elemzése több esetben is szignifikáns javulást mutatott, bár sok változás nem volt szignifikáns a csoportos adatelemzés tekintetében. Az eredmények azt mutatják, hogy a rendszeresen végzett erősítő és nyújtó gyakorlatok segítenek a menstruáció előtti és alatti tünetek csökkentésében. A gyógyszeres kezelések mellett, sokkal természetesebb, napi szinten alkalmazott különböző mozgásformák javítják az életminőséget.

Témavezető: Dr. Veres-Balajti Ilona és Margitai Virág

A váll sérülésének több oka is lehet. Azonban, ha egyszer megsérült fontos a megfelelő rehabilitáció. A sérülés kezelésének menete, hogy konzervatívan vagy műtétileg lett helyreállítva a sérülés nem befolyásolja azt a tényt, hogy a rehabilitáció elengedhetetlen a megfelelő felépülés érdekében. Manapság sok innovatív kezelés létezik a rehabilitáció kiegészítésére, kutatásunk a Tyromotion DIEGO robotikai eszközt állítja a középpontba.Célunk volt, hogy a hagyományos rehabilitációs lehetőségeket kiegészítsük egy robot technikai eszközzel. Azt feltételeztük, hogy azok a személyek, akik a hagyományos torna mellett kapták ezt a kiegészítő kezelést, ők hamarabb visszatérhettek a sérülés előtti életszínvonalukhoz. Továbbá azt is feltételezzük, hogy csökken a rehabilitáció során keletkező szövődmények mértéke.A célcsoport létszáma 20 fő volt, amit intervenciós és kontroll csoportra bontottunk, így 10-10 fővel végeztük a kutatást. A tornaprogram elején és végén felmértük a pácienseket. Mindkét csoportunkban azonos vizsgálatokat végeztünk. A felmérést képezte az Aply’s Scrath-teszt, a vállízületi mozgások terjedelmét mértük fel goniométerrel és ezeknek az izomcsoportoknak az izomerejét egy izomerőskála segítségével. A tornaprogram a váll körüli izmok erősítését és nyújtását célozza meg a tornateremi torna esetén és a rehabilitáció kiegészítése közben a Diego virtuális játékaival is.Az intervenciós csoportom körében az ízületi szögek mért eredményei eddig a flexió (p=0,034) és a berotatio (p=0,012) szignifikáns változást mutat.Habár eddig nem értünk el a kutatás folyamán a felmérések alapján szignifikáns változást, a DIEGO eszköz használata a páciensek visszajelzése alapján fejlődést mutatnak.

Témavezető: Dr. Szilágyi Tünde

Bevezetés: A kézilabdában a szem–kéz koordináció és a mozgási sebesség kulcsfontosságúak, különösen az utánpótláskorúaknál, ahol ezek a képességek hatékonyan fejleszthetők. A célzott, sport-specifikus programok bizonyítottan javítják a vizuomotoros készségeket és a gyorsaságot, ezzel növelve a játék sikerességét.Célkitűzés: A kutatás célja egy 12 hetes, célzott szem–kéz koordinációt és sebességet fejlesztő program hatásának vizsgálata utánpótláskorú kézilabdázók teljesítményére a hagyományos edzésekhez képest. Feltételezzük, hogy a program jelentősen javítja a koordinációt, gyorsaságot, valamint pozitívan befolyásolja a játékhelyzeti reakciókészséget és motivációt.Vizsgálati módszerek: A vizsgálatban a DVTK utánpótlás kézilabdázóit két csoportra osztottuk: a célcsoport 12 hétig speciális szem–kéz koordinációt és sebességet fejlesztő programot végzett, míg a kontrollcsoport hagyományos edzést folytatott. A program fokozatos terheléssel zajlott, és koordinációs, gyorsasági, valamint játékhelyzethez hasonló feladatokat tartalmazott. A szem–kéz koordinációt Hand-Eye Coordination és Hit the Dot tesztekkel, a gyorsaságot és irányváltást pedig T-test, L-test és 505 Agility tesztekkel mértük. Az adataink normalitását Shapiro–Wilk-próbával ellenőriztük. Az intervenció előtti–utáni méréseket párosított t- vagy Wilcoxon-próbával, a csoportok közti különbségeket kétmintás t- vagy Mann–Whitney U-próbával elemeztük. Eredmények: Az intervenciós csoportban a 12 hetes szem–kéz koordinációt és gyorsaságot fejlesztő program hatására szignifikáns javulás mutatkozott a Hand-Eye Coordination és Hit the Dot tesztek eredményeiben, míg a kontrollcsoportnál, akik hagyományos edzésmódszert követtek, stagnálás vagy minimális romlás volt megfigyelhető. A sebesség- és agilitásvizsgáló T-test, L-test és 505 Agility teszt eredményei szintén jelentős teljesítményjavulást jeleztek az intervenciós csoportban, ezzel szemben a kontrollcsoport esetében nem történt érdemi előrelépés. A csoportok közötti változások összehasonlítása minden vizsgált változó tekintetében statisztikailag szignifikáns különbséget mutatott.Összefoglalás: Kutatásunk igazolta, hogy egy célzott szem–kéz koordinációt és gyorsaságot fejlesztő program jelentősen javítja az utánpótláskorú kézilabdázók teljesítményét. Ez a módszer hatékonyan támogatja a technikai és taktikai készségek, valamint a játékhelyzeti reakciók és motiváció fejlesztését.

Témavezető: Mátyus Panna Dalma

Background: Students often experience high levels of stress due to increasing academic pressures and competitive environments. This affects their academic performance and overall health. Breathing exercises provide a simple and accessible way to manage stress. They promote relaxation, emotional balance, and mental clarity, making them an effective stress management approach.Objectives: The aim of our study was to assess the effect of breathing exercises on stress and mental well-being, and to determine whether consistent practice of these exercises leads to greater improvements in mental well-being.Hypothesis: We hypothesised that regular practice of breathing exercises will result in reduced stress with improved mental well-being.Methodology: We measured perceived stress using the Perceived Stress Scale (PSS-10), and anxiety and depression using the Hospital Anxiety and Depression Scale (HADS). We used a Visual Analog Scale (VAS) for immediate stress perception. In addition, heart rate and a breath-hold test were used to evaluate autonomic nervous system function. Frequency and practice adherence of breathing exercises were recorded through daily log sheets. All assessments were conducted before and after the intervention within the same group. A paired t-test was used to compare pre- and post-intervention scores (p ≤ 0.05).Result: Our intervention group consisted of 14 students, the average age was 22.21 ± 0.89. We achieved significant reduction in stress and anxiety levels. The scores of PSS-10 were 20.86 ± 5.48 before and 15.93 ± 5.24 after intervention (p<0.001). The results after breathing exercises in anxiety levels (HADS-A) were significant, with 10.29 ± 4.01 before to 8.14 ± 2.21 after (p<0.05). The depression level (HADS-D) showed improvement, but the change was not significant. The stress scores on the VAS improved from 6.00 ± 1.96 before to 3.29 ± 1.38 after (p<0.0001). The heart rate showed a notable reduction, decreasing from 83.57 ± 6.80 bpm to 74.64 ± 5.94 bpm (p<0.0001). The breath-hold test showed improvement, with time increasing from 32.86 ± 6.02 seconds before to 58.00 ± 13.99 seconds after (p<0.001). All participants showed good adherence to the breathing exercise intervention.Conclusion: Breathing exercises helped students in reducing stress and improving mental well-being. Overall, our findings contribute to the growing evidence supporting breathing exercises as a useful and accessible intervention for mental health promotion.

Témavezető: Dr. Toth Agnes

Bevezetés: A szívelégtelenség (SzE) a szív strukturális vagy funkcionális károsodása következtében létrejövő klinikai szindróma. Krónikus SzE-ben domináló klinikai tünetek a terhelhetőség csökkenése, légszomj és a fáradékonyság. Az optimális gyógyszeres és eszközös kezelés mellett kiemelkedően fontos a kontroll alatt történő kardiológiai fizioterápia. Célkitűzés: NYHA II-III-as funckionális stádiumba sorolt krónikus SzE betegek kardiorespiratórikus (CR) állóképességének, fizikai teljesítőképességének és életminőségének felmérése komplex tornaprogram előtt és után. Módszerek: A vizsgálatba a DEKK SzE ambulancián gondozott betegek kerültek bevonásra 2025. május és 2025. november között. Spiroergometriát és fizikális teszteket alkalmaztunk (6 perces járásteszt-6MWT, 30 másodperes ülésből felállás teszt-30CST, akaratlagos apnoe idő mérése, kéz szorítóerő mérése) a CR állóképességük és mechanikai munkavégző képességük (MPC) felméréséhez. Ezt követően 8 hetes kombinált aerob-rezisztencia tréningprogramot alkalmaztunk, amely előtt és után végeztünk állapotfelmérést. A betegek hetente 3 alkalommal vettek részt az aerob-rezisztencia edzéseken. A tréningek ideje alatt a betegek objektív paramétereit-így a pulzusszámot, a vérnyomást és az oxigénszaturációt is folyamatosan ellenőriztük. Statisztika: Kolmogorov-Smirnov teszt és páros T-próba.Eredmények: Vizsgálatunkba 10 beteg (életkor: 53,1 ± 8,7 év, 8 férfi, 2 nő) került bevonásra. A spiroergometria során mind a VO2max (22,5±4,69 vs. 19,7±3,74 ml/kg/perc, p<0,001), mind az MPC (192,6±62,9 vs. 169,4±61,9 W, p<0,005) értékei szignifikánsan javultak. A funkcionális kapacitást mérő tesztek eredményei közül szignifikáns javulást mutatott a 6MWT során megtett távolság (616±111 vs. 533±110 m, p<0,001) és a 30CST-ben mérhető teljesítmény (18±4,03 vs. 13±2,98 felállás, p<0,001). Az akaratlagos apnoe idő mérésénél (40,86±21,14 vs. 32,82±16,52 másodperc, p=0,189) és a jobb kéz szorítóerejének mérésénél (38,5±10,6 vs. 35,8±12,4 kg, p=0,071) a változás nem mutatott szignifikáns javulást. Konklúzió: A 8 hetes kombinált aerob–rezisztencia tréningprogram szignifikánsan javította a krónikus SzE betegek kardiorespiratórikus állóképességét és funkcionális teljesítményét. A spiroergometriás és fizikális tesztek eredményei egyaránt kedvező adaptációra utalnak.

Témavezető: Kabai Fruzsina és Dr. Ráduly Arnold Péter

Célkitűzés: A női szexuális diszfunkciók (FSD) és a medencefenék izomzatának gyengesége (PFMD), valamint a nem specifikus derékfájdalom (LBP) gyakori problémát jelentenek, különösen szülést követően. Jelen kutatás célja egy 10 hetes, komplex intervenciós gátizomtorna program, core-stabilizációs gyakorlatokkal kiegészítve; hatásvizsgálata volt a szexuális diszfunkciókra, a gátizomzat erejére és állóképességére, a nem specifikus derékfájdalomra és a lumbális gerinc állapotára szülésen átesett nők körében.Módszerek: A vizsgálatban 10 fő, 35–45 év közötti nő vett részt (n=10), akiknél a legutóbbi szülés óta átlagosan több mint 4 év telt el. A felméréshez validált kérdőíveket (FSFI, VAS), funkcionális és törzsizomerő mozgásteszteket (Schober-tesztek, Sahrmann-teszt) alkalmaztunk, továbbá a gátizomzat funkcionális állapotát szemiobjektív erő- és állóképességi mérésekkel vizsgáltuk a bemeneti és kimeneti szakaszban. Az adatok elemzése Wilcoxon-féle előjel-rangpróbával és páros t-próbával végeztük, a változások hatásméretét Cohen’s d értékkel becsültük.Eredmények: Az intervenciót követően az FSFI összpontszám szignifikánsan növekedett (21,05 vs. 21,33 pont; p=0,0004), a legjelentősebb javulást a szexuális vágy (p<0,0001) és orgazmus (p<0,0001) területén mértük. A gátizom állóképessége (7,4±2,0s-ról 8,2±1,5s-ra; p<0,05) és dinamikus kontrollja (1,6±1,2-ről 2,9±0,9 pontra; p<0,01) szintén szignifikánsan javult; kiemelendő, hogy a járás közbeni sikeres aktiváció aránya 10%-ról 60%-ra emelkedett. A derékfájdalom (VAS) átlaga klinikailag releváns mértékben csökkent (2,40±2,32-ről 1,50±1,72-re; p=0,068), a core-stabilitás (Sahrmann-teszt) pedig közepes mértékű hatás (d=0,62) mellett javuló tendenciát mutatott (p=0,083).Következtetés: A rendszeres, gyógytornász által vezetett gátizomtorna hatékony eszköz a medencefenék funkcionális helyreállításában a szülésen átesett nők körében. Az eredmények igazolják, hogy a tréning szignifikánsan javítja a női szexuális élet minőségét és a fizikai teherbírást, így a konzervatív terápia kiemelt eszköze a női egészség helyreállításában.Kulcsszavak: gátizomtorna, női szexuális diszfunkció, FSFI, core-stabilizáció, nem specifikus derékfájdalom

Témavezető: Ádámné Vágó Krisztina

Bevezetés: A 4-6 éves kor meghatározó időszak, mivel ekkor alakulnak ki a motoros képességek, amelyek szükségesek a fizikai, kognitív és szociális fejlődéshez. A napjainkban történő életmódbeli változások, mint a digitalizáció negatív hatással lehet a motoros képességek fejlődésére.Célkitűzés: A vizsgálat célja, hogy a kidolgozott fejlesztőprogram rövidtávon képes-e statisztikailag és gyakorlati szempontból is jelentős javulást előidézni a vizsgálati csoport motoros teljesítményében a kontrollcsoporthoz viszonyítva.Hipotézisek: H1: Feltételezzük, hogy a két hónapos intervenció hatására javulás tapasztalható a vizsgálati csoport első és második mérési eredményei között. H2: Feltételezzük, hogy a kontrollcsoport első és második mérési eredményei között nem lesz számottevő különbség. H3: Feltételezzük, hogy a két hónapos intervenció hatására szignifikáns különbség tapasztalható a vizsgálati csoport második mérési eredményei és a kontrollcsoport második mérési eredményei között. H4: Feltételezzük, hogy a lábujjhegyen járás szignifikáns javulást fog mutatni az első méréshez képest az intervenciós csoportnál.Módszerek: A vizsgálati csoportot (n=10) és a kontrollcsoportot (n=9) a fonyódi Fecskepart Óvoda és Bölcsőde Cica csoportjába járó gyermekek alkották. A mérési protokoll kialakításához a PDMS-2 és a TGMD-3 elemeit vettük alapul. A mérés 6 feladatból állt. A 8 hetes torna programban 10 gyermek tornázott, heti 1x45 percben. Játékos feladatokkal történt a fejlesztés, külön kihangsúlyozva az egyensúly, koordinációt fejlesztést, illetve az ugrások és a helyes járáskivitelezés gyakorlását. Kiegészítésként kérdőíves felmérésben is feltérképeztük a gyermekek mozgási szokásait és a képernyő idő mennyiségét.Eredmények: A vizsgálati csoportba járó gyermekek az 5. feladatban (p = 0,011) és a 6.feladatban (p = 0,003) szignifikáns változást értek el a program után. Az 1. feladat, a 2. feladat és a 4. feladat során szintén pozitív változást tapasztaltunk. A vizsgálati csoport az első mérés alkalmával átlagosan 6,9 ± 1,76 pontot ért el a 12 pontos maximumhoz képest, míg a második mérés során az átlagos pontszámuk 9,6 ± 1,28 pontra emelkedett, a javulás szignifikáns volt (p <0,001).Következtetések: A kapott eredményekből arra következtettünk, hogy egy 8 hetes tornaprogrammal is szignifikánsan javítható a gyermekek nagymozgásai, azonban ahhoz feltehetőleg több időre van szükség, hogy minden nagymozgás ugyanolyan mértékben tudjon fejlődni.

Témavezető: Gergely-Hajdu Andrea

A mellkas feltárásával végzett műtétek, különösen a median sternotomia, jelentős anatómiai és funkcionális változásokat idézhet elő a mellkas-, gerinc-, vállöv területén, ezért már az akut szakban kiemelt szerepe van a fizioterápiának. Kutatásunkba összesen 20 fő nyitott szívműtéten átesett beteget vontunk be, akik napi rendszerességgel végeztek célzott mozgásterápiát. 10 fő, átlagéletkoruk 60±5 év, képezte a kontrollcsoportot, akit a ,,hagyományos”, 10 főt (átlagéletkor 58±3 év) pedig az új gyógytorna programba vontunk be a műtétet követő akut szakban. Célunk volt, hogy szívműtét előtt és után is felmérjük a betegek mellkas-, gerinc- és vállízületének aktív mozgástartományát, aerob kapacitását, valamint ezen paraméterek változását. Feltételeztük, hogy a célzott gyógytorna kezelés javítani fogja az ízületi mozgásterjedelmet, a fizikai terhelhetőséget, valamint hogy a Keep Your Move In The Tube technikát végzők eredményei jobbak lesznek a ,,hagyományos” fizioterápiában résztvevő betegekénél. A felmérés során elvégeztük a mellkas és vállízület aktív mozgásvizsgálatát, a Schober I.-II. tesztet, a 6 perces járástesztet és megmértük a fal-occiput távolságát. A bázison mért mellkas körfogat átlageredménye a kontroll csoportnál 2,55±1,70 cm-ről 2,40±1,57 cm-re csökkent, a vizsgálati csoportnál 2,90±1,19 cm-ről 3,05±0,79 cm-re növekedett a műtétet követően. A változások azonban egyik csoportban sem tekinthetők szignifikánsnak (p>0,05). A 6 perces járásteszt során mind a kontroll (p=0,003), mind pedig a vizsgálati csoportban (p=0,011) szignifikáns mértékű csökkenést tapasztaltunk. A kontroll csoport tagjainak Schober teszt eredménye műtét előtt 2,70±1,76 cm, műtét után 1,10±0,99 cm, mely szignifikáns csökkenésnek tekinthető (p=0,036). A vizsgálati csoportnál ez az érték szintén csökkent, de a változás nem tekinthető szignifikánsnak (p=0,789). A tornaprogram hatására a vizsgálati csoport tagjainak mellkas körfogat értékei jobbnak bizonyultak, mint a kontroll csoporté, így ez a hipotézisünk igazolódott. A 6 perces járásteszt során megtett távolság mindkét csoport esetében szignifikánsan csökkent a műtét után. A gerinc mobilitása a vizsgálati csoportban kevésbé csökkent, míg a kontroll csoportban, ami arra utalhat, hogy az új mozgásterápiás módszer hatékonyabb volt a gerinc flexiós irányú mobilitásának fenntartásában.

Témavezető: Farkas Dóra

Napjainkban egyre több egyetemi hallgató szenved a stressz okozta mentális megterheléstől, amit nem kezelnek minden esetben megfelelően. Kutatásunk során fizioterápiás módszerekkel szerettük volna csökkenteni a hallgatók stressz szintjét és javítani fizikális állapotukon.Kutatásunk során célunk volt felmérni egyetemi hallgatók stressz-szintjét és az ezzel összefüggésbe hozható fizikális állapotát. Az eredmények alapján célunk volt egy 8 hetes intervenciós program segítségével javítani a hallgatók mentális egészségén, csökkenteni stressz-szintjükön valamint javítani a fizikális állapotukon.Kutatásunkban a Debreceni Egyetem 28 hallgatója vett részt (átlag életkoruk: 21,67±1,46), akiket az intervenciós programot megelőzően és követően is megvizsgáltunk. A vizsgálati módszereknél használtunk saját készítésű kérdőívet, valamint az Észlelt Stressz Kérdőív (PSS14) magyar, 14 tételes változatát. A fizikális állapotukat az Apley Scratch Test, az Occiput-Wall-Distance Test, a Kempf Test, az Acromion-to-the-wall index valamint a Schober Test segítségével mértük fel. Az intervenció 8 héten keresztül zajlott, ahol streching gyakorlatokat, mozgással egybekötött légzőgyakorlatokat valamint progresszív izomrelaxációt alkalmaztunk.Az intervenciós program hatására az esetcsoport eredményei minden teszt esetében szignifikánsan javultak, amíg a kontroll csoport eredményeiben nem történt szignifikáns változás az intervenció végére. A PSS14 kérdőívnél az eset és a kontroll csoport eredményeit összehasonlítva nem találtunk szignifikáns különbséget az intervenciót követő állapotban (p=0,978), viszont az esetcsoport átlagában jelentős csökkenés figyelhető meg (eset csoport átlag előtte: 31,142; eset csoport átlag utána: 23,857). A Schober Test esetében az esetcsoport tagjai az előzetes felméréseknél szignifikánsan rosszabb értékeket produkáltak a kontroll csoport tagjainál, viszont az esetcsoport értékeinek javulásának köszönhetően az intervenció végére már nem találtunk szignifikáns különbséget a két csoport értékeiben (p=0,561). Az Acromion-to-the-wall index esetében elmondható, hogy az eset csoport visszamért értékei a jobb és a bal oldali acromion esetében is szignifikánsan jobbak lettek a kontroll csoporténál (jobb és bal oldali acromion esetében is p=0,003).Összességében elmondható, hogy az alkalmazott fizioterápiás módszerek segítségével hatékonyan tudtuk csökkenteni a hallgatók stressz szintjét.

Témavezető: Dr. Veres-Balajti Ilona