OETDK.

Introduction: Systemic sclerosis (SSc) is a rare, systemic autoimmune connective tissue disease marked by vasculopathy, inflammation, and progressive fibrosis. Digital ulcers (DU) are a key manifestation of microvascular injury and are associated with substantial pain, functional impairment, and reduced quality of life.Aims: To identify clinical and laboratory predictors of digital ulcers and to assess their association with hand disability in patients with SSc.Patients and methods: A total of 56 patients with SSc were enrolled in a cross-sectional study. Clinical and laboratory data (autoantibodies, serum IL-6, CRP, lipid levels) were collected, nailfold videocapillaroscopy (NVC) was performed to assess the extent of microvascular damage. Patient-reported outcomes (PRO) were assessed using multiple validated questionnaires, including the HAQ, sHAQ, SF-36, DUCAS, DU-VAS, and the Cochin Hand Functional Scale. Descriptive statistics and correlation analyses were performed, using T-test or Mann-Whitney U test for continuous, Chi-square or Fisher’s Exact Test for categorical variables and point-biserial correlation and Phi coefficient. Statistical significance was set at p<0.05.Results: Patients with current digital ulcers (DU+) had a significantly lower BMI compared with DU negative patients and showed a higher prevalence of flexion contractures. All PROs indicated substantially worse functional ability, hand function, and pain in the DU+ group. Serum IL-6 levels were significantly elevated in DU+ patients, and the use of bosentan and iloprost was also more frequent in this group. We identified flexion contractures (OR 4.3), Cochin Hand Functional Scale >20 (OR 3.8), and a late NVC pattern (OR 3.4) as major risk factors for the presence of DU. Significant correlations were observed between IL-6 and DU-VAS pain, IL-6 and Cochin Hand Index, CRP and mRSS, while the SF-36 Mental Health domain showed the strongest negative correlation with current DUs.Discussion: Patients with active DU represent a more severe SSc phenotype, characterized by worse functional status, greater pain, and a higher burden of musculoskeletal complications. In addition to evidence of advanced microvascular involvement, ongoing systemic inflammation may contribute to ulcer development and severity. Our real-world findings are consistent with current treatment recommendations, reflected by the use of intensive vasoactive therapies like bosentan and iloprost in patients with active ulcers.

Témavezető: Dr. Szamosi Szilvia és Dr. Kacsándi Dorottya

Background: Genetic and environmental factors influence the development of autoimmune diseases, and their prevalence often varies between ethnic groups. In Hungary, the Roma population represents the largest minority, making up 10% of the entire population, yet limited health data are available for this group. Objective: To assess the characteristics of our Roma patients with autoimmune diseases treated at the Department of Rheumatology and Immunology, DEKK. Methods: We retrospectively reviewed the records of 92 Roma patients. Autoinflammatory diseases (including RA, SpA, and Still’s disease) and classical systemic autoimmune diseases (such as SLE, vasculitis, and myositis) were identified. Clinical characteristics, laboratory findings, and comorbidities were analyzed. Results: Of the 92 patients, 68 had autoinflammatory diseases and 24 had systemic autoimmune diseases(SLE,vasculitis, and myositis were most commonly confirmed). Regarding sex distribution, a female predominance was generally observed, whereas in AS, a male predominance was found. At the time of diagnosis, RA patients had a mean age at diagnosis of 42.4 years (range 19–69),PsA 34.8 years(17–63), AS 28.4 years(10–53),reactive arthritis 42.5 years(21–53) and SLE 30.6 years(11–43).Over 60% of RA patients had RF>100 U/ml, while anti-CCP >1000 U/ml occurred in ~20%. ILD was found in 3 RA patients, and >60% required at least two biological therapies. In the SpA group, psoriasis occurred in ~20%, uveitis in 0.8%, and IBD even less frequently. Renal involvement affected half of SLE patients. Rare diseases included Takayasu arteritis, Behçet’s disease, and IgG4-related disease, although no patients with systemic sclerosis were identified. Common comorbidities included diabetes, cardiovascular events, malignancies (mainly thyroid Carcinoma),thrombotic events, and severe infections such as sepsis (main cause of death),TB,STDs and opportunistic infections. Conclusion: Roma patients with autoimmune diseases represent a vulnerable population with significant comorbidities and severe disease manifestations. Further research is needed to understand disease patterns and healthcare needs in this minority group.

Témavezető: Dr. Végh Edit

Systemic lupus erythematosus (SLE) is an autoimmune disease with a diverse clinical presentation, varying in severity and localization of organ involvement. The complex clinical presentation and complicated pathomechanism make it difficult to group and define the disease, but its recognition at the earliest possible stage is the cornerstone of starting early treatment and preventing irreversible organ damage. Among the immunological factors that develop during the pathomechanism of SLE, the production of autoantibodies (antinuclear antibodies, ANA) against components of the cell nucleus is the most prominent serological abnormality. These autoantibodies target DNA, RNA, proteins, and protein-nucleic acid complexes. The presence of a wide variety of autoantibodies is characteristic, its determination is important from differential diagnostic and prognostic perspectives, furthermore have therapeutic consequences.In the case of SLE patients treated in our Department of Rheumatology and Immunology, we assessed the relationships between demographic data (age, age at diagnosis), organ manifestations of the disease, antibody profile, and parameters indicating disease activity (ESR, a-dsDNA, C3-C4), and determine their prognostic value. By reviewing the literature, we compared our own data with previously published data.As our knowlegde of SLE is growing, it is becoming increasingly important to characterize the burden of environmental exposures in patients. However, there is currently no validated tool that measures such exposure. It would be useful to develop a questionnaire-type tool that assesses the risk of patients at high risk for SLE and the risk of relapse in SLE patients in aspect of several environmental factors. We reviewed the literature to collect relevant environmental factors related to SLE, supplemented them with factors that emerged from our own experience, and developed the questionnaire. We collected our data in the form of a self-administered questionnaire among our SLE patients. Understanding how modifiable risk factors affect therapeutic response may help optimize management and improve long-term prognosis.

Témavezető: Dr. Pethő Zsófia

Introduction: Targeted synthetic disease-modifying drugs (tsDMARDs), Janus Kinase inhibitors, have become an important treatment option in different indications, including rheumatoid arthritis (RA). The patients are also receptive to these drugs due to the route of administration.Objectives: The goal was to conduct an observational follow-up study monitoring patients receiving JAK inhibitor therapy to assess the potential correlations with clinical parameters and their change over specific time points. The primary objective is to characterize the study population, while the secondary objective is to examine potential associations between the studied clinical parameters, including those related to response.Patients and Methods: 55 RA patients treated with tofacitinib, baricitinib, or upadacitinib at the Department of Rheumatology and Immunology were included in a one year follow-up study. Clinical assessments were carried out at baseline (T0), after 6 (T6) and 12 months (T12). We evaluated DAS28 and the inflammatory markers, CRP and ESR. Patients' history and discontinuation before T12 was also recorded together with the reason for stopping treatment. Statistical analysis was carried out, where p-values <0.05 were considered significant.Results: 35 out of 55 RA patients completed the 12 month follow-up study, while 20 patients discontinued due to ineffectivity or side effects. JAK inhibitor therapy led to a significant reduction in disease activity by month 6 (p<0.001) and month 12 (p<0.001), and CRP by T6 (p=0.016). Corticosteroid need showed a significant decline by month 6 compared with baseline (p=0.006). Looking at each therapy disease activity was also found to be significantly reduced, however CRP levels did not show a significant reduction, which could be explained by the smaller sample size (n = 13, 11, 11, tofacitinib, baricitinib, upadacitinib, respectively). Conclusion: The study provided further evidence for the efficacy of the agents, coming from a real-world experience, clinical setting, where although contraindications, patient history and local protocol is considered and followed, there are no strict inclusion criteria when starting therapy like in clinical trials. Some patients stopped treatment because of side effects, which were in line with the known safety profiles of these drugs. Overall, our findings support the effectiveness of JAK inhibitors in routine practice and generally reflect what has been seen in earlier clinical trials.

Témavezető: Dr. Bodoki Monika

A hypophysis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) a hypothalamusból izolált neuropeptid, amely számos szövet differenciációjában, többek között a porcszövet fejlődésében és homeosztázisában is meghatározó szerepet tölt be. Hatását elsősorban a G-fehérje kapcsolt PAC1 receptor közvetítésével fejti ki. PACAP KO egerekben a korai osteoarthritisre (OA) jellemző eltérések figyelhetők meg, ami a peptid potenciális védőhatására utal. A porcszövetben fiziológiás környezetben élő sejtek alacsony pH és oxigénkoncentráció mellett tartják fent a porc egészséges szerkezetét. OA-ban szenvedő betegek synoviális folyadékából izolált chondroprogenitor (CPC) sejtekre gyakorolt PACAP-hatás azonban még nem teljesen tisztázott.Kutatásunk célja a PACAP1–38 kezelés hatásának vizsgálata hypoxiás körülmények között fenntartott CPC sejtek differenciációjára.A CPC sejteket speciális termosztátban tartottuk fent, melyben alacsony oxigéntenziót biztosítottunk, majd a sejteket PACAP1-38-al kezeltük. A sejtek életképességét MTT assay-vel, osztódóképességüket PCNA immuncitokémiával követtük nyomon. A PACAP- és/vagy hypoxia-indukálta apoptóziskimutatására TUNEL assay-t alkalmaztunk. Hematoxilin-eozin festés után meghatároztuk a sejtek longitudinális és transversalis átmérőjét, míg a metakromáziás porcállományt dimetil-metilénkék (DMMK) festéssel ítéltük meg. A P-Sox9 és P-CREB transzkripciós faktorok expresszióját és intracelluláris lokalizációját immuncitokémiával vizsgáltuk. Emellett a PACAP1–38 által indukált extracelluláris mátrixváltozásokat a II-es típusú kollagén és hialuronsavmegjelenésének elemzésével követtük.Eredményeink alapján a PACAP-kezelés nem vezetett apoptotikus folyamatok beindulásához, ugyanakkor csökkentette a sejtek proliferációját. A PACAP1–38 hatására fokozódott a sejtek lekerekedése, valamint nodulusokképződése volt megfigyelhető, amelyek esetenkéntmetakromáziát is mutattak. A foszforilált Sox9 nukleáris lokalizációja PACAP jelenlétében emelkedett, míg a P-CREB nukleáris jelenléte enyhe csökkenést mutatott. Az extracelluláris mátrixban mind a II-es típusú kollagén, mind pedig a hialuronsav megjelenése is fokozódott.Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a PACAP befolyásolja a CPC sejtek hypoxiában zajló differenciációját, és hozzájárulhat a jövőbeni in vivo terápiás alkalmazások megalapozásához osteoarthritis kezelésében. Támogató: NKFIH K139396

Témavezető: Dr. Juhász Tamás és Fillér Csaba

Bevezetés: A szisztémás sclerosis (SSc) egy komplex autoimmun betegség, amely gyakran társul csontanyagcsere-zavarral, így az érintett betegek esetén emelkedett csonttörési kockázattal kell számolni. Célkitűzés: Kutatásunk célja a fokozott csontállomány-csökkenés molekuláris okainak feltárása a SSc korai szakaszában.Betegek és módszerek: A Debreceni Egyetem Reumatológiai és Immunológiai Klinika gondozott SSc-os betegeinek keresztmetszeti vizsgálata során 40 fő, az SSc korai szakaszában (betegségkezdet maximum 7 éve) lévő női beteget, valamint nemben és korban illesztett kontrollcsoportot vontunk be. A csont ásványianyag tartalmáról (BMD) Dual Energy X-ray Absorptiometry (DEXA) módszerrel kaptunk információt. A combnyak BMD értékek alapján 10 éves csonttörési rizikót (FRAX) számoltunk. Bevonáskor gyűjtött szérummintákból bead-alapú áramlási citometriás módszerrel vizsgáltuk a gyulladásos folyamatok (TNF-α; IL-1β; IL-6), a csontanyagcsere molekuláris szabályozóinak szintjét (OPG, OPN, RANKL, BMP-2, DKK-1) és további markereket (PDGF-BB, ACP5), valamint klinikai laboratóriumi paramétereket (totál kálcium, foszfát, BAP, oszteokalcin, β-CTx, P1NP, D-vitamin, PTH).Eredmények: Az SSc-os és nem SSc-os vizsgálati csoportban 3-3 alcsoportot különítettünk el: osteoporosis (OP), osteopenia (OPe) és normál csontállapot. Az oszteokalcin szintje szignifikánsan alacsonyabb, míg a 25-OH-D-vitamin mértéke szignifikánsan magasabb volt az SSc-os betegek esetén (Mann-Whitney U-teszt, p<0,05). Utóbbit magyarázhatja a SSc-os betegekre fokozottan jellemző D-vitamin szupplementáció. Mindezekből arra következtettünk, hogy a SSc-ban megváltozott csontanyagcsere folyamatok mögött más jelentős molekuláris faktorok is állhatnak. További szérummarkerek vizsgálatával megállapítottuk, hogy a SSc-os betegcsoportban mind az ACP5, mind az IL-1β szintje szignifikánsan magasabb volt a nem SSc-os csoporthoz képest (Mann-Whitney U-teszt, p<0,05). Az alcsoportok összehasonlítása esetén az OP-os alcsoportban az IL-1β, míg az OPe-s alcsoportok esetén az ACP5 szintje szignifikánsan magasabb szintű volt az immunbetegek körében (Mann-Whitney U-teszt, p<0,01), eredményeink jelezhetik ezen biomarkerek fokozott csontlebontásban betöltött potenciális szerepét SSc-ban.Konklúzió: A korai diagnózis és a csontanyagcsere változásainak molekuláris szintű megismerése kulcsfontosságú lehet a hatékony kezelés szempontjából, amely csökkentheti az SSc-ban szenvedő betegek csontállomány-vesztésének mértékét.

Témavezető: Dr. Bodoki Levente és Csige Dóra

Bevezetés:A primer immunhiány leggyakoribb formája a szelektív IgA hiány (SIgAD). Bár a betegek többsége tünetmentes, gyakori az autoimmun és allergiás betegségek társulása, viszont a fertőzések ritkábbak, mint közönséges variábilis immunhiány (CVID) esetén. Célkitűzés:Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a gyulladásos/autoimmun betegeink körében a szelektív IgA-hiány prevalenciáját, az infekciós rizikót és az immunológiai eltéréseket, valamint összehasonlítsuk a CVID-ben szenvedő betegek klinikai és laboratóriumi paramétereivel. Szelektív IgA hiányt akkor diagnosztizáltunk, ha a szérum szenzitív IgA szint<0,7 g/L.Betegek és módszerek:A Debreceni Egyetem Reumatológiai és Immunológiai Klinikáján autoimmun/gyulladásos kórképpel gondozott betegek körében összesen 33 beteg, 27 nő és 6 férfi (átlagéletkor: 54,15± 13,4 év) esetében igazolódott SIgAD (átl.szenz.IgA szint:0,31 g/L) és 10 beteg (8 nő, 2 férfi, átlagéletkor (60,6 ±15,6 év) esetében CVID (IgG<6 g/L, és alacsony IgA, IgM).Eredmények:A szelektív IgA hiányos csoportban 11 betegnél (33,3%) jelentkeztek visszatérő nem súlyos fertőzések (felső légúti, húgyúti), 19 esetben (57,6%) allergiás betegség (asthma, pollen, atopias dermatitis), és 4 esetben (12,1%) daganatos megbetegedés társult. Az autoimmun kórképek közül 12 beteg rheumatoid arthritises (RA), 7 beteg szisztémás lupus erythematosusos (SLE), vagy RA-SLE overlap szindrómás, 8 nem differenciált kollagenózisos (NDC), 2 spondyloarthropathiás (SpA), 1 myositises, 2 polymyalgia rheumaticas (PMR) és 1 scleromyxoedemas beteg volt. Az allergiás megbetegedések és coeliakia szignifikánsan magasabb arányban fordult elő a SIgAD csoportban a CVID-hez képest, míg a malignus betegségek ellenkezőleg szignifikánsan alacsonyabb arányban. A SigAD betegek körében a CD8+ naív T-sejtek aránya (40,44%) szignifikánsan magasabb arányú volt (p<0,05), mint SIgAD (34,4%) esetében, valamint szignifikánsan alacsonyabb volt a CD19 naív B-sejtek aránya, mely az alacsony IgA szinttel erős pozitív korrelációt mutatott (R=0,52, p=0,003), míg a CD19+ IgM memóriasejtek aránya szignifikánsan magasabb volt, mely összefüggést mutatott a tumoros betegségek és az allergiás betegségek gyakoribb előfordulásával. Következtetések:SIgAD betegek körében is jelentős humorális és celluláris immunológiai eltérések figyelhetők meg, ezért ezen betegek gondozása kiemelt jelentőségű. A T- és B-sejtaltípusok vizsgálata hozzájárulhat a pathogenezis jobb megértéséhez és a komorbiditások előrejelzéséhez.

Témavezető: Dr. Szamosi Szilvia Katalin