OETDK.

Bevezetés: Az élsportoló különösen nehéz, már extrém terhelésnek vannak kitéve. A kajak-kenu sportolók a víz ellenállásával szemben dolgoznak, de eltérő ciklikus mozgásmintában. A kajakosok szimmetrikus terhelésben, míg a kenusok kitörés pozícióban aszimmetrikus oldaldominanciával eveznek. Ezen extrém terhelés és az ellenállás hatására kialakulhat scapularis dyskinesis, ami a lapocka kapcsolt scapulo-humeralis mozgások során kialakult normál statikus vagy dinamikus helyzetének, esetleg mozgásának megváltozása. Célunk, hogy a különböző sportágaknál, kajak és kenu, fizikális vizsgálatok által kiszűrjük a sportspecifikus mozgásminták közötti különbséget, valamint, egy intervenciós program megtartása (20 perc/2X hetente/6 hét), annak hatékonyságának vizsgálata. Módszerek: A felmérésben 7-7 élsportoló vett részt (férfi, életkor: 18-31 év). A fizikális vizsgálatok során standard flexibilitást és erő-állóképességet vizsgáló teszteket alkalmaztunk, A Kenedy-Hawkins Impingement teszt során a váll abductiós mozgáspályán megjelenő fájdalmat vizsgáltuk a domináns és a nem domináns oldalon. A Lennie teszt kivitelezése során mozgástartományonként vizsgáltuk a scapula angulus inferior elmozdulását a T9-es csigolyához képest (cm). A scapularis retractiós teszt (SRT), az anterior plank (AP), a rotatiós plank (RP), illetve a floor push up teszt (FPU) a váll-vállövi régió és a core izmok szinergista erejét határozza meg (megtartási idő, sec.). Az adatokat Excel táblázatban rögzítettük és statisztikailag elemeztük.Eredmények: A domináns és nem domináns kar esetében egyik vizsgálati csoportban sem találtunk szignifikáns különbséget. A kenusok a SRT teszt során szignifikánsan jobb erő-állóképességgel rendelkeznek (p<0,007). A hat hetes mozgásprogram eredményeként csökkent a scapula lateralis mozgása az overhead kar pozícióban (140°-os abductio, p<0,05), valamint a plank helyzetekben mért scapularis-törzs stabilizáció (SRT: p=0,016, AP:p<0,001, RP: p<0,01, FPU: p=0,032). Következtetés: Vizsgálatunk alapján látható, hogy kifejezett scapularis aszimmetria nem jellemző a vizsgált csoportokban, bár a vállfájdalom már jelen van. A túlterhelés megelőzése, valamint a terhelés utáni regeneráció alapja egy sport-specifikus mozgásprogram lehet, amely hozzájárul az optimális scapulo-humeralis ritmus kialakításához, a fiziológiás törzs stabilizációhoz és szinergizmushoz.

Témavezető: Dr. Némethné Dr. Gyurcsik Zsuzsanna

Bevezetés: Szakmai kutatások alapján feltételezhető, hogy a labdarúgók körében, az intenzív mechanikai terhelés miatt, megváltozik a talpi boltozat fiziológiás szerkezete. A terhelés következtében megváltozott boltozatos szerkezet csökkent ízületi mobilitást, a boka körüli izmok rugalmasságának csökkenését, ezáltal a teljesítmény limitációját eredményezhetiCélok, hipotézisek: Jelen kutatásunk során vizsgáljuk, hogy a megváltozott struktúra hogyan befolyásolja a motoros képességeket, kiemelten az agilitást, az irányváltásokat, az egyensúlyt, valamint az izmok aktivitását labdarúgók körében, esetleg van-e a két végtag között különbség.Módszerek: A vizsgálat résztvevőit a DEAC NB III. labdarúgó csapatának igazolt játékosai és a Loki Focisuli utánpótlás korú (U10) játékosai alkották. Kutatásunk során három különböző ugrástípust, a drop jump (DJ), a squat jump (SQJ), és a countermovement jump (CMJ) tesztet mértünk a Debreceni Sportdiagnosztikai, Életmód és Terápiás Központban található BTS Bioengineering FREE EMG (testfelszíni EMG) eszköz használatával. Az általunk EMG-n mért izmok, a m. tibialis anterior, a m. peroneus csoport. A vizsgált izmok csúcsamplitúdóját mV-ban adtuk meg. Továbbá mindkét alsóvégtagon fizikális vizsgálatokkal mértük a Clark szöget, a Metatarsalis szélességet, Feiss-vonalat, Knee-to-wall távolságot, és a passzív dorsalflexió mértékét.Eredmények: A fizikális paraméterek csoportokon belüli elemzései során az öt vizsgált teszt egyikében sem mutatkozott szignifikáns különbség. A csoportok közötti elemzés során, a végtagonkénti összehasonlításkor azonban öt tesztből három (Clark-szög, Metatarsalis-szélesség, Navicula-magasság) szignifikáns eltérést mutatott (mindhárom esetben p=0,001). Az eszközös vizsgálatok közül a Speed Court teszt szintén szignifikáns eredményt adott (p =<0,001), míg a felszíni EMG vizsgálatnál a kapott p=0,032 a volt a SQJ jobb peroneus izomcsoport és a jobb m tibialis anterior izomösszehasonlítás esetében, így ezt az eredményt is szignifikánsnak tekinthetjük.Összefoglalás/Következtetések: Eredményeink arra engednek következtetni, hogy van összefüggés a labdarúgás és a láb szerkezeti eltérései, a jobb-és baloldal esetleges differenciálja között, az életkor függvényében vizsgálva, ugyanakkor az esetszám növelését és további kutatásokat tartunk szükségesnek a jövőben a problémakör mélyebb megértése érdekében.

Témavezető: Dr. Csepregi Éva és Prof. Dr. Szántó Sándor

Bevezetés: A verseny szinten futballozó játékosok gyakran szenvednek el izomsérüléseket, melynek hátterében a nem megfelelő edzésterhelésből adódó izom-aszimmetriák állhatnak. A pontos állapotfelmérés és az időszakos monitorozás segítenek ezek megelőzésében. Jelen tanulmány célja az NB I-es és NB III-as osztályban játszó labdarugók izom-aszimmetriájának felmérése volt, hogy rámutathassunk olyan izomerő eltérésekre extenzor és flexor izmok közt, illetve domináns és nem domináns végtag közt melyek később sérüléshez vezethetnek.Módszerek: Összesen 40 labdarugón (22 NB III, 18 NB I) végeztünk testfelszíni elektromiográfiás (sEMG) méréseket lábkinyomás közben. Az elektródák a m. Vastus Medialis (VM), a m. Vastus Lateralis (VL) és m. Biceps Femoris (BF) izmok aktivitását mérték, és ebből Átlagolt Rektifikált Értéket (ARV), domináns és nem domináns végtagon egymáshoz viszonyított izommunkát, illetve teljes izommunkához viszonyított izommunkát számítottunk. Az ARV és százalékos izommunka alapján, statisztikai elemzéshez párosított Wilcoxon-, Mann–Whitney- és McNemar-tesztet alkalmaztunk.Eredmények: A domináns és nem-domináns végtagok között a VM (P= 0,0296) és BF (P=0,0153) izmok aktivitásában szignifikáns különbséget találtunk, míg a VL esetében nem (P=0,7572). A VM/VL arány kóros (<0.8) mértékének gyakorisága szignifikánsan nagyobb volt a domináns oldalon (McNemar teszt, P=0.0433). A két csapat összes izomcsoportjának izomaktivitását összehasonlítva szignifikáns különbség volt mérhető (P <0.0001). Az NB I-es sportolók esetében a BF relatív hozzájárulása a teljes combizom-munkához szignifikánsan alacsonyabb volt az NB III-as csapathoz képest (P <0,0001).Következtetés: A kutatás rámutat arra, hogy a labdarúgó játékosok izomszimmetriájában több olyan érték is megfigyelhető mely növeli a sérülés kockázatát. Az abnormális VM/VL arány eloszlása arra utal, hogy a rúgóláb stabilitása nem megfelelő, ami korábbi kutatások alapján patellofemorális fájdalomhoz vezethet. Továbbá a BF arányaiban alacsony aktivitása az NB I-es csapatban az extenzor izmok túledzettségére utal, és a hamstring izmok hátránya, ami nagyban megnöveli a hamstring sérülések valószínűségét. Eredményeink további, nagyobb mintán végzett vizsgálatokat indokolnak a célzott prevenciós edzésprogramok hatékonyságának felmérésére.

Témavezető: Dr. Némethné Dr. Gyurcsik Zsuzsanna és Prof. Dr. Szántó Sándor

Bevezetés: A gerinc vertikális terhelése hosszan tartó ülő vagy fizikai tevékenységgel összefüggésben a tartásért felelős izmok egyensúlyát változtatja meg és különböző mozgásszervi problémákat indukál. Célunk volt felmérni a gerinc felületes izmainak aktivitását, az aszimmetriák meghatározását, inaktív, ülő életmódot folytatók esetében. Kutatásunkban arra kerestük a választ, hogy a súlypont helyzetének megváltoztatása milyen mértékű kompenzációt okoz a testtartásban.Módszertan: Vizsgálatunkba 59 ülő munkát végző irodai dolgozót vontunk be. A beválogatás kritériuma a napi legalább 6 óra ülő munka. A testtartásra vonatkozó paramétereket testfelszíni EMG-vel (sEMG) határoztuk meg, ahol az izmok aktivitását %-ban adtuk meg, valamint vizsgáljuk az Átlagolt Rektifikált Értéket (ARV) ami a pillanatnyi erőkifejtést jelzi. A vizsgálat célja, hogy ezen mutatók segítségével kvantitatívan jellemezzük a törzsizmok izomaktivitását. Három vizsgálati pozíciót határoztunk meg: a neutrál álló, valamint a Matthiass szerinti testsúlyterheléssel és anélkül történő vertikális helyzetet, melyeket 30 másodpercig kellett tartani. Az adatokat Excel táblázatban rögzítettük, a szignifikancia szintet p<.0,05-nél határoztuk meg.Eredmények: A mérés során összehasonlítottuk a vizsgált izmok oldali aktivitását a választott pozíciókban. Az m. erector spinae neurális helyzet esetén szignifikáns különbséget tapasztaltunk (p= <0.001), míg a másik két pozícióban nem bizonyult szignifikánsnak az különbség (Matthias: p=0.130, Terheléses Matthias: p=0.245). A m. latissimus dorsi alaphelyzetben és Matthias pozícióban kapott eredmények szignifikánsak voltak (p= <0.001 és p=0.006), ezzel szemben a Terheléses Matthias mérése során nem találtunk különbséget (p=0.067). Összehasonlítottuk a vizsgált pozíciók során az izmok kétoldali összesített izommunkáját, ahol mindhárom mérés során szignifikáns eredményt kaptunk (p= <0.001). Vizsgálatunkat kiterjesztettük az egyes izomcsoportok azonos oldali eredményeinek összevetésére a különböző pozíciókban. Szignifikáns eredményt kizárólag a bal oldali erector spinae vizsgálata során detektáltunk (p= 0.004).Következtetések: Eredményeink azt mutatják, hogy a poszturális terhelés szignifikánsan fokozza a m. erector spinae és a m. latissimus dorsi izmok oldali aszimmetriáját az ülő munkát végző populációban. Eredményeink objektíven alátámasztják a tartós diszfunkcionális mintázatot.

Témavezető: Dr. Némethné Dr. Gyurcsik Zsuzsanna és Prof. Dr. Szántó Sándor

Bevezetés: Napjainkban a labdarúgás az egyik legdinamikusabban fejlődő és legnépszerűbb sportág. A futballban a gyorsaság és a robbanékonyság fejlesztése kulcsfontosságú, hiszen a mérkőzések döntő szituációi rövid idő alatt, nagy intenzitású mozdulatok közben dőlnek el. A fiatal korosztályokban, különösen az U13-as játékosok esetében, a teljesítmény növelése és a helyes mozgásminták kialakítása jelentősen fontos. A gyorsasági és robbanékonysági képességek, az egyensúly, a mobilitás fejlesztése, és a medence körüli izomzat erejének növelése. Ezek a tényezők egyaránt meghatározó szerepet játszanak e képességek kialakításában.Célkitűzés: A kutatás célja az U13-as amatőr labdarúgó csapat gyorsaságának, valamint robbanékonyságának fejlesztése egy általunk kidolgozott, a medence körüli izomzat erősítésére és nyújtására épülő intervenciós programmal. Feltételeztük, hogy a csípőfókuszú edzésprogram szignifikánsan javítja az intervenciós csoport tagjainak gyorsaságát és robbanékonyságát. Továbbá, a rövidtávú, de rendszeres, célzott izomerősítő és nyújtó gyakorlatok hatására a medence körüli izomzat ereje és mobilitása kedvező irányba változik.Módszertan: Az edzésprogram 6 héten keresztül, heti 2 alkalommal zajlott. A program megkezdése előtt és a befejezését követően objektív méréseket végeztünk az intervenciós, illetve a kontroll csoporttal egyaránt. A vizsgálat során a SpeedCourt rendszert, a medence körüli izomzat nyújthatóságát, valamint erejét vizsgáló standard teszteket alkalmaztunk. A mért adatokat Excel programban összesítettük, a statisztikai elemzést a JASP szoftver alkalmazásával végeztünk.Eredmények: Az eredményeket összesítettük és több tesztben szignifikáns javulás volt megfigyelhető az intervenciós csoportnál a kontroll csoporthoz képest. A nyújthatósági tesztek közül az intermalleolaris távolság vizsgálatánál (p = 0,001), az erő-állóképességi tesztek közül a single leg bridge teszt 1 perc alatti ismétlésszámában (p<0,004), valamint a reakcióidő- és irányváltási teszteknél mutatkozott szignifikánsan jobb teljesítmény.Konklúzió: A vizsgált eredmények alapján mindkét csoport teljesítménye javult, ami annak tulajdonítható, hogy ebben az életszakaszban a gyermekek rendkívül adaptívak a terhelésre. Az intervenciós csoport azonban több tesztben is nagyobb mértékű fejlődést mutatott, mint a kontrollcsoport, ami alátámasztja a csípő körüli izmok funkcionális jelentőségét.

Témavezető: Dr. Némethné Dr. Gyurcsik Zsuzsanna és Kántor-Batári Fanni

Bevezetés: A pelvico-lumbo-hip (PVL) komplexum stabilitása, flexibilitása és ereje kulcsfontosságú a küzdősportokban, különösen a gyors, precíz mozgások és a sérülésmegelőzés szempontjából.Célkitűzés: Célunk a kutatásban résztvevő karatékák fizikális állapotfelmérése - a pelvic-lumbo-hip komplexum statikus és dinamikus stabilitásának, flexibilitásának és gyors erejének vizsgálatával -, valamint egy olyan sportágspecifikus edzésprogram kialakítása és adaptálása edzőtábori, illetve otthoni körülményekhez, amely hozzájárul a technikai fejlődéshez és az agilitás fejlesztéséhez.Feltételezzük, hogy a csípő körüli izmok erő-állóképessége összefüggésben van a rúgások mennyiségi és minőségi mutatóival, valamint, hogy a csípő körüli izmok nyújthatósága meghatározza az agilitást és összefüggést mutat a derékfájdalommal.Módszerek: A kutatásban a debreceni Shogun Sportegyesület 11 és 20 év közötti női és férfi karatékái vettek részt, összesen 19 fő (5 nő, 14 férfi, átlag életkor 14,53±2,80 év). Az résztvevők 8 héten át, heti három alkalommal hajtották végre a dinamikus stretchingre épülő tornaprogramot. Az edzőtábor és a tornaprogram előtt és után flexibilitási teszteket (Sit and reach teszt, Bimalleoláris távolság mérése, Thomas-teszt, 90/90 SLR AKE teszt), valamint erő-állóképességi mérésket (6 meter timed hop teszt, Single leg sit to stand teszt, Single leg bridge to fatigue teszt, Módosított rapid kicks teszt, Agility T-teszt Speedcourt rendszer használatával) végeztünk. Adatfeldolgozás céljából szórást, átlagot és csoporton belüli kétmintás T-próbát alkalmaztunk (p<0,05).Eredmények: Az edzőtábori intenzív terhelés hatására csak a flexibilitási paraméterek javultak (p<0,001). Az intervenciós program hatására szignifikáns javulást tapasztaltunk a nyújthatósági tesztek eredményeiben, kiemelten a csípő adduktor és a hamstring izmok esetében (p<0,05, p<0,01, p<0,001). Az agilitásra vonatkozó paraméterek szintén szignifikáns javulást mutattak (p<0,001), valamint a PVL izmok erő-állóképessége is növekedett a mozgásprogramot követően (p<0,001). Konklúzió: Az PVL izmok összehangolt működése hozzájárul a dinamikus stabilizálás növeléséhez. Az általunk kapott eredmények alapján javasoljuk a karate specifikus edzések kiegészítését dinamikus stretching elemekkel, amelyek sérülés prevenciós célt szolgálnak és javítják a dinamikus teljesítményt, mint a rúgás technikák.

Témavezető: Dr. Némethné Dr. Gyurcsik Zsuzsanna

Bevezetés: A labdarúgás összetett sportág, ahol a kontakt és nem kontakt eredetű sérülések jellemzőek. A teljesítmény optimalizálása szempontjából kiemelt jelentőségű az állóképesség, a gyorsaság és a maximális erő fejlesztése. Emellett az ízületi mozgékonyság és a szövetek rugalmassága is alapvető, amelyek támogatják a hatékony mozgáskoordinációt és hozzájárulnak a sérülések megelőzéséhez a prevenció hatékonyságához, valamint a rehabilitáció sikerességéhez.Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az utánpótláskorú, illetve a professzionális/félprofesszionális igazolt labdarúgó- játékosok kondicionális képességeinek felmérése és összehasonlítása. Kutatásunk első ütemében kiemelt jelentőséggel bír az alsó végtag izomzatának nyújthatósága, izomereje, valamint az agilitás, azon belül is az irányváltoztatási képesség mérése. Az állapotfelmérés során standardizált, objektív fizikai teszteket, továbbá a SpeedCourt rendszert alkalmaztunk.Módszertan: Kutatásunkban a Loki focisuli U10-es korosztálya 8-9 évesek, illetve a DEAC NBIII. felnőtt labdarugó csapatának tagjai 17-32 évesek vettek részt. Az állapotfelmérés során alkalmazott tesztek: Sit and Reach teszt, 90/90 AKE teszt, SLR teszt, Bimalleoláris távolság mérése, Koppenhága teszt, Single LWS teszt, Single Leg Jump teszt és SpeedCourt tesztek. A vizsgálat célja, hogy pontos képet kapjunk a hamstring és adductor izomcsoport nyújthatóságáról, erő-állóképességéről, és ezek teljesítményre gyakorolt hatásáról. A mozgásprogram heti egy alkalommal 35 percig, 8 héten keresztül zajlott az edzésprogramba beépítve, mely során egy kondicionális képességeket fejlesztettük különböző eszközök segítségével. A mért paramétereket Excel táblázatban rögzítettük és statisztikailag elemeztük. Eredmények: Az intervenciós program hatására szignifikáns javulást tapasztaltunk a nyújthatósági tesztek eredményeiben, kiemelten a csípő adduktor és a hamstring izmok esetében (p=0,010), (p<0,001), (p<0,001). A kondicionális képességek közül az erő paraméterei a Koppenhága tesztnél, a SLW tesztnél, illetve a Single leg jump tesztnél szintén szignifikáns javulást mutattak (p<0,001), (p=0,05), (p<0,001).Konklúzió: Eredményeink alapján javasoljuk a labdarugó specifikus edzések kiegészítését olyan stretching illetve erő elemekkel, amelyek sérülésmegelőző hatásuk révén hozzájárulnak a teljesítmény javulásához és figyelembe veszik az életkori sajátosságokat.

Témavezető: Dr. Némethné Dr. Gyurcsik Zsuzsanna és Somogyi Bercel