Rágóízületi diszfunkciók vizsgálata és kezelése PNF módszerrelBevezetés: A rágóízületi diszfunkciók jelenléte egyre gyakoribb probléma, mely gyakran a felső keresztezett szindrómával és a nyaki gerinc funkcionális eltéréseivel együtt jelentkezik. Ezen problémák jelenléte a betegek alapvető életfunkcióit is ronthatja, mint például a beszéd és a rágás, mely nagyban nehezíti a mindennapokat.Célkitűzés: Kutatásunk célja, hogy vizsgáljuk a rágóízületi diszfunkciókból eredő panaszokat és kezeljük azokat proprioceptív neuromuszkuláris facilitációs (PNF) technikával.Hipotézisek: Feltételeztük, hogy (1.) a mozgásprogramban résztvevőknél pozitív változás figyelhető meg a tornaprogram előtti, illetve utáni mérések között, (2.) a nyaki gerincre alkalmazott PNF technika indirekt módon javítani tudja a betegek szubjektív és objektív mutatóit.Módszertan: A szubjektív adatok felmérésére a betegek egy tüneti kérdőívet töltöttek ki. A nyaki gerinc és a temporomandibularis régió felmérésére a következő teszteket alkalmaztuk: Nyaki gerinc aktív mozgástartományának mérése, Diszfunkciós Index (Helkimo szerint) és a Rágóízület aktív mozgásvizsgálata. Kutatásunk során kettő speciális tesztet alkalmaztunk: az Activity limitation teszt, ahol a beteg egy almába harapott, ennek mértük le a magasságát és szélességet, valamint az Impairment of body structure and body function teszt, mely során különböző szögeket mértünk fel.Eredmények: Vizsgálatunkba 10 főt vontunk be, melyből 8 nő és 2 férfi. A résztvevők átlagéletkora 31,1±12,55 év volt. A résztvevőknél a nyaki gerinc aktív mozgástartományának felmérésénél a tornaprogram hatására pozitív változást értünk el. Flexio (p=0,001) extensio (p=0,005), lateralflexio (p≤0,001) és rotácio (p≤0,001) irányba szignifikáns javulást tapasztaltunk. A Diszfunkciós Index tornaprogram utáni mérése során a depressio (p=0,003), protusio (p=0,065), laterotrusio jobbra (p=0,003) és laterotrusio balra (p=0,001), szignifikáns javulást figyeltünk meg. A rágóízület aktív mozgásvizsgálata során a résztvevők 70%-nak deviatiós a 30%-nak deflexios kitérése volt. Az Activity limitation teszt magassága (p=0,005) szélessége (p=0,019), illetve az Impairment of body structure and body function (p≤0,001) tesztek szignifikáns fejlődést mutattak.Megbeszélés: A kutatásunk eredményei alapján az állapítható meg, hogy az intervenciós program hatásosnak bizonyult és, hogy az általunk tartott mozgásprogram hipotéziseinkkel összhangban sikeres volt.

Témavezető: Besenyei Blanka

Bevezetés: Idős korban a poszturális kontroll és a reakciósebesség csökkenése növeli az elesések kockázatát, amelyet a kettősfeladat-végzés és a szenzoros integráció nehezítettsége tovább fokoz. A szakirodalom szerint a VR-alapú kognitív-motoros tréning hatékony eszköz lehet ezeknek a funkcióknak a célzott fejlesztésére.Célkitűzés: Célunk egy saját fejlesztésű, VR-technológiával végzett fizioterápiás mozgásprogram alkalmazhatóságának vizsgálata idősek körében, amely a reakcióidő, a koordináció és a mozgásszabályozás fejlesztését célozza meg, így elősegítve az adekvát egyensúlyi válaszreakciók kialakulását.Módszerek: A program fizikális és kérdőíves állapotfelméréssel indult, amelyet az intervenció végén ismételten elvégeztünk. Az objektív tesztek között szerepelt a Figure-of-8 Walk Test, a Rhythmic Auditory Stimulation, az Módosítot mCTSIB, a TUG és TUG+kognitív. A mozgásprogram hat héten át, összesen 15 alkalommal, alkalmanként legalább 10 perces időtartamban valósult meg.Eredmények: Intervenciós csoportunkba 15 főt (átlagéletkoruk 81,73±8,27), míg a kontroll csoportba 24 főt (átlagéletkor 83,38±8,63) vontunk be. Az intervenciós csoportnál a F8WT teszt esetében az első mérés során a feladat elvégzéséhez szükséges idő medián értéke 37,4 sec (IQR: 33,08-39,08), intervenció után a medián 34,4 sec-ra csökkent (IQR: 33,08-39,08), mely szignifikáns fejlődést mutatott (p=0,001). A Módosított mCTSIB teszt esetében a feladat során elkövetett hibák száma szignifikánsan csökkent (p<0,001). A RAS tesztet az első méréskor hiba nélkül a résztvevők 20%-a tudta elvégezni, ami a második mérésre 67%-ra nőtt az intervenciós csoportnál (p=0,001). A TUG teszt medián értéke az intervenciós csoport első mérésénél 14,49 sec (IQR: 11,66-15,45), mely szignifikánsan javult az intervenció után: medián 12,9 sec (IQR: 10,24-14,28) (p=0,008). A TUG+kognitív tesztek esetében szignifikáns fejlődés volt tapasztalható a feladat elvégzéséhez szükséges időt tekintve (p<0,05). Saját fejlesztésű kérdőívünkből kiderült, hogy az egyensúlyérzék szignifikánsan jobb eredményt mutatott az intervenciós csoportban a tornaprogram lezajlása után a kontrollcsoporthoz képest (p=0,04).Következtetés: A VR-alapú mozgásprogram ígéretes, jól integrálható lehetőséget kínál a geriátriai fizioterápiában. Eredményeink arra utalnak, hogy a technológia hosszú távon értékes kiegészítő eszközzé válhat az idősek funkcionális képességeinek megőrzésében és fejlesztésében.

Témavezető: Dr. Veres-Balajti Ilona és Bucsku Mária

Bevezetés: A PCOS a reproduktív korú nők gyakori endokrin-anyagcsere betegsége, jelentős életminőség-romlással. Kezelése komplex megközelítést igényel, amelyben a célzott mozgásterápia kiemelt szerepet kap a hormonális egyensúly és a ciklus rendeződésének támogatására.Célkitűzések: Munkánk során célul tűztük ki egy 12 hetes, 24 alkalomból álló, többkomponensű intervenciós program kidolgozását és hatékonyságának vizsgálatát, valamint az eredmények összehasonlítását egy kontroll csoport adataival.Módszerek: Az intervenciós program előtt és közvetlenül utána állapotfelméréssel vizsgáltuk a résztvevők antropometriai adatait (BIA mérleg, derék-csípő arány), fizikális állapotukat (plank, side bridging, Biering–Sorensen tesztek), valamint életminőségüket és fizikai aktivitásukat kérdőívekkel (PCOSQ, SF-36, IPAQ-L, saját kérdőív). Intervenciós programunk heti két alkalommal zajlott három hónapon keresztül hibrid formában. Eredmények: Vizsgálatunkba 23 főt vontunk be. Az intervenciós csoportba 12 (átlagéletkor: 23±2,45), míg a kontroll csoportba 11 főt vontunk be (átlagéletkor: 25±5,26). Kutatásunk során az intervenciós csoporton belüli összehasonlításnál a program szignifikáns javulást eredményezett a Testzsír%, az Izomtömeg és a Testvíz értékekben (p<0,05), továbbá jelentős javulás volt kimutatható a fizikális tesztek (Plank, Side-Bridge, Biering-Sorenson) eredményeiben is (p<0,05). Ezzel szemben a testsúly (p=0,14) és a WHR (p=0,964) értékekben nem mutatkozott szignifikáns különbség a két mérés között. Az intervenciós és kontroll csoport szignifikáns különbséget mutatott több teszt esetén: az intervenciós csoport tagjai jobb antropometriai (p<0,05) és fizikális eredményeket (p<0,05) értek el, mint a kontroll csoport tagjai, ahol az izomtömeg változás kivételével (p=0,046) nem volt szignifikáns változás (p>0,05) tapasztalható. Következtetések: Eredményeink alapján a 12 hetes, komplex fizioterápiás program hatékonyan javítja a PCOS-sel élő nők testösszetételét és fizikai állóképességét, erősítve a mozgásterápia központi szerepét a betegség kezelésében.

Témavezető: Mátyus Panna Dalma és Bucsku Mária

Bevezetés: Obezitásban és 2-es típusú diabetes mellitusban (2TDM) fokozott az ateroszklerózis és a mikrokeringés károsodásának kockázata. A korai artériás károsodás nemzetközileg elfogadott markere az arteria carotis intima – media vastagság (IMT), mely diabetesben és obezitásban nagyobb az egészséges egyénekhez képest. Az agyi mikrokeringés diabetesben és obezitásban csökkent, a kiserek funkcionális állapotának vizsgálatára a légzés visszatartásos teszt alkalmas.Célkitűzés: Tanulmányunk célja a korai érkárosodás és az agyi mikrocirkuláció változásának vizsgálata, valamint a változás laboratóriumi és genetikai markerekkel való összefüggésének tanulmányozása volt obezitásban és 2TDM-ban öt éves követés során.Anyagok és módszerek: Obezitásban és 2TDM-ban szenvedő betegeket (31, ill. 37 fő) vontunk be a vizsgálatba, akik esetében öt évvel korábban egy tudományos vizsgálat keretében IMT méréseket és mikrocirkuláció meghatározásokat végeztünk. Az IMT-t B-módú ultrahanggal mértük, az agyi mikrokeringés jellemzésére pedig légzés visszatartásos indexet alkalmaztunk (BHI - breath holding index). Kiterjedt laboratóriumi vizsgálatokat (HbA1c, lipidek, C-peptid, inzulin, stb.) és a keringés szempontjából fontos genetikai tényezőket (PON, haptoglobin, myeloproxidáz, stb.) vizsgáltunk és értékeltük hatásukat az öt év alatt bekövetkezett változásokra.Eredmények: Az IMT mindkét csoportban progressziót mutatott, amely a diabetes csoportban volt kifejezettebb, a két csoport között azonban szignifikáns különbség nem volt. Az IMT változás szignifikánsan összefüggött az interleukin-1β-val (p<0,05). A BHI egyes esetekben növekedett, többnyire azonban csökkent, mely az obezitás csoportban volt kifejezettebb, a két csoport között szignifikáns különbség nem volt igazolható. A BHI változása szignifikáns negatív összefüggést mutatott a C-peptid- és inzulinszintekkel, valamint pozitív korrelációt a PON enzimaktivitással (p<0,05 minden esetben), illetve a BHI változás a PON_192 Arg/Arg polimorfizmus mellett volt a legkedvezőbb (p<0,05). Következtetések: Mind az IMT, mind a BHI mindkét vizsgálati csoportban progressziót mutatott, diabetesben az IMT, obezitásban pedig a BHI progressziója volt kifejezettebb. Az IMT változását az interleukin-1β, a BHI-t pedig a C-peptid- és inzulinszintek, valamint a PON polimorfizmus és aktivitás befolyásolták szignifikánsan.

Témavezető: Dr. Káplár Miklós

Bevezetés: A reproduktív korú nők közül minden 7-15. érintett policisztás ovárium szindrómában (PCOS). A betegség lefolyását biológiai, környezeti és pszichológiai tényezők egyaránt befolyásolják. Fő tünetei az oligo– és/vagy anovuláció, a hiperandrogenizmus és a petefészkek policisztás elváltozása, melyek negatívan érintik a nőiesség megélését, az életminőséget, az önértékelést és a fertilitást. A páciens saját betegségéről kialakított elképzelései, azaz a betegségpercepció jelentősen befolyásolhatja a betegséghez való emocionális és viselkedéses adaptációt. Célkitűzés: A kutatás célja felmérni a PCOS-sel diagnosztizált nők betegségpercepcióját, szubjektív betegségterhét, potenciális szorongásos és depresszív tüneteit, valamint megvizsgálni ezen változók egymással való kapcsolatát. További célunk tapasztalatot szerezni a PRISM-D rajzteszt alkalmazhatóságáról PCOS betegek körében.Módszer: Az adatgyűjtés 2025. szeptember-november között zajlott a DE KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán. A mintánkat 40 PCOS-sel diagnosztizált nő alkotta (átlagéletkor: 26,6). A vizsgálat során a demográfiai adatokon kívül, saját összeállítású kérdések által felmérésre kerültek a fennálló tünetek, kezelési módok és a betegséggel való megküzdés erőforrásai. Továbbá alkalmazásra került a PRISM-D rajzteszt, a Rövid Betegségpercepció Kérdőív, a Spielberger Állapot-Szorongás Kérdőív, a Beck Depresszió Kérdőív rövidített változata és a Betegségteher Index.Eredmények: A mintánkon a több tünet negatívabb betegségpercepcióval (r=0,426, p=0,006) és nagyobb betegségteherrel (r=0,349, p=0,027) járt együtt. A negatívabb betegségpercepció nagyobb betegségteherrel (r=0,691, p<0,001), állapotszorongással (r=0,425, p=0,006) és depresszióval (r=0,363, p=0,021) járt együtt. A PRISM-D rajztesztben minél közelebb rajzolta betegségét az énjéhez a személy, annál nagyobb volt a betegségteher (r=-0,318, p=0,046) és a depresszió (r=-0,340, p=0,032). A betegségpercepció és a betegségkör mérete között nem igazolódott kapcsolat.Következtetés: Eredményeink felhívják a figyelmet a PCOS-ben szenvedő nők betegségterhére, betegségpercepciójára és érzelmi állapotára. A PRISM-D rajzteszt lehetővé teszi a betegségpercepció árnyaltabb megismerését, azonban az eredményeket érdemes a kvantitatív adatokkal együtt értelmezni. A vizsgált változók közötti kapcsolat lehetséges intervenciós pontokat jelenthet a PCOS betegek pszichológiai támogatásában, melyet hasznos lehet figyelembe venni a klinikai gyakorlatban is.

Témavezető: Dr. Molnár Judit és Gergely-Kricsán Zsófia

Bevezetés: A Parkinson-kór egy progresszív, krónikus idegrendszeri betegség, amely a motoros tünetek mellett a kognitív funkciók fokozatos romlását is okozza. Az innovatív technológiákat alkalmazó fizioterápiás módszerek ígéretes lehetőséget kínálnak a betegség progressziójának lassítására.Célkitűzés: Kutatásunk célja a Parkinson-kóros betegek kognitív funkcióinak és reakcióidejének felmérése, valamint a rendszeres virtuális valóság alapú mozgásterápia bevezetése és hatásának vizsgálata, továbbá eredményeik összehasonlítása életkorban hozzájuk illeszkedő egészséges kontrollcsoporttal.Módszertan: A tornaprogram megkezdése előtt és közvetlenül azután állapotfelmérő vizsgálóteszteken vettek részt a résztvevők, melyek során a Human Benchmark, Hit-The-Dot, valamint a Trail Making Teszteket (TMT) alkalmazzuk. A tornaprogramot VR szemüveg segítségével végeztük 2 hónapon keresztül, heti 3 alkalommal. Eredmények: Vizsgálatunkban összesen 24 fő vett részt. Célcsoportunk 7 főből állt, átlagéletkoruk 65,42±6,82 év, az egészséges önkéntesek csoportja 17 főből állt, életkoruk 62,80±6,82 év volt. A Hit The Dot teszt eredményei alapján a két csoport között szignifikáns különbség volt tapasztalható (p<0,05), azonban a fejlődés mértékében nem figyeltünk meg eltérést a két csoport között (p=0,871). A TMT-A és B tesztekben a Parkinson-kóros betegek kezdetben szignifikánsan gyengébben teljesítettek az egészséges résztvevőkhöz képest, de kognitív funkcióik javuló tendenciát mutattak (p=0,004), a fejlődés mértéke a két csoport között nem különbözött (p=0,384). A Human Benchmark teszt esetében a Parkinson-csoport jobb kezének teljesítménye szignifikánsan javult (p=0,031), míg a bal kéz eredménye nem mutatott szignifikáns változást, emellett az intervenció után a két csoport eredményei között már nem volt szignifikáns különbség megfigyelhető (p=0,95).Következtetések: Kutatásunk eredményei alapján a VR-asszisztált mozgásprogram ígéretes prevenciós eszköz a Parkinson-kóros betegek számára, támogatja a kognitív funkciók és a reakcióidő fenntartását, és elősegíti a mindennapi aktivitások szintjének megőrzését.

Témavezető: Bucsku Mária

Bevezetés: Az egyéni és társadalmi betegségteher jelentősen csökkenthető szekunder prevenció útján. Magyarországon a szűrési hatékonyság hosszú ideje lényegesen alacsonyabb, mint számos más európai országban, például Ausztriában.Célkitűzés: Vizsgálati célkitűzéseink között szerepelt a szűréseken való megjelenés és a részvétellel kapcsolatban álló tényezők vizsgálata az 50 éves és idősebb populáció körében Magyarországon és Ausztriában 2021-ben, a COVID-19 pandémiát követően.Módszerek: A vizsgálathoz a Survey of Health, Ageing and Retirement in Europe (SHARE) felmérés 9. hullámának Ausztriára és Magyarországra vonatkozó adatait használtuk fel. A vizsgált szűrővizsgálatok az emlődaganat szűrés, vastagbéldaganat szűrés és szemészeti szűrés voltak. A részvételi arányokat súlyozott részvételi gyakoriságok segítségével jellemeztük. A szűréseken való megjelenéssel kapcsolatban álló egészségmagatartási és szocio-demográfiai tényezőket többváltozós logisztikus regressziós elemzés segítségével vizsgáltuk. A kapott eredményeket esélyhányadosokkal (EH) és a hozzájuk tartozó 95%-os megbízhatósági tartományokkal (95%MT) jellemeztük.Eredmények: Az 50 éves és idősebb populáció körében Ausztriához képest Magyarországon lényegesen alacsonyabbnak adódott az emlődaganat szűrésen (Ausztria: 65,43%; Magyarország: 29,76%), vastagbéldaganat szűrésen (Ausztria: 26,05%, Magyarország: 3,70%) és a szemészeti szűrésen (Ausztria: 61,06%, Magyarország: 23,45%) történő részvétel. A többváltozós elemzéseket követően Magyarországon az átszűrtség jelentősen alacsonyabbnak bizonyult Ausztriához képest (EHemlő=0,29; (95%MT=0,21-0,40), EHvastagbél=0,15 (95%MT=0,11-0,21), EHszem=0,17 (95%MT=0,15-0,20)). A magasabb iskolai végzettség, az orvoshoz fordulások és a krónikus betegségek száma mindhárom szűrővizsgálat esetében növelte az átszűrtség esélyét.Következtetés: Az elemzések felhívják a figyelmet arra, hogy függetlenül a vizsgált szocio-demográfiai és egészségmagatartási tényezőktől, Magyarországon a szűrővizsgálatokon való részvétel jelentősen alacsonyabb, mint Ausztriában. A kapott eredményeink alapján fontos lenne a szűrésszervezés hatékonyságnak növelése, különös tekintettel az általunk feltárt célcsoportokra.

Témavezető: Dr. Vincze Ferenc

Bevezetés: A korai stádiumú Parkinson-kóros betegek gyakran fizikailag aktívak és munkaképesek, de a gyógytorna lehetőségeik sok esetben korlátozottak. Ugyanakkor a mozgásterápia által bizonyítottan megőrizhető a fizikai aktivitás, hozzájárulhat a motoros tünetek szinten tartásához, valamint elősegítheti az életminőség fenntartását is.Célok, hipotézisek: Célunk az intervenciós program előtt és azt követően a betegek állapotának felmérése, valamint az eredmények összehasonlítása egy egészséges önkéntesekből álló csoporttal a program fizikai állapotra és életminőségre gyakorolt hatásának értékelésére.Módszerek:A mozgásprogram heti egy alkalommal, alkalmanként 60 percen keresztül zajlott. A program előtt, a program során 10 hetente és a program végén fizikális állapotfelmérést végeztünk (Spinal Mouse, Timed Up and Go, Timed Up and Go Motor Dual Task és Four Square Step Test). A kiindulási mérések adatait összehasonlítottuk egy egészséges kontrollcsoport eredményeivel. Objektív tesztjeinket egy saját készítésű kérdőívvel egészítettük ki, amely a résztvevők testmozgási szokásaira és a gyógytornával kapcsolatos tapasztalataikra vonatkozott.Eredmények: Kutatásunk célcsoportjába 10 főt (átlagéletkora 67±6,22 év), míg a kontrollcsoportba 28 főt vontunk be (átlagéletkor: 64±7,98 év). A célcsoport kiindulási mérései szignifikánsan kedvezőtlenebbek voltak a kontrollcsoport eredményeihez képest (p<0,05), míg a 30 héttel későbbi mérés során a TUG Motor Dual Task teljesítési idejében már egyik kéz esetében sem találtunk szignifikáns eltérést a két csoport eredményei között (p>0,05). A célcsoporton belül az egyensúlyt vizsgáló tesztek esetében nem mértünk szignifikáns változást (p>0,05). Míg a Spinal Mouse vizsgálatánál a célcsoporton belül a bal és jobb oldali lateralflexio, a törzs extensio során, valamint a nyugalmi álló helyzetben szignifikáns fejlődést tapasztaltunk (p<0,05). Következtetések: A kutatásunk eredményei alapján a csoportos mozgásprogram ígéretesnek bizonyul a Parkinson-kóros betegek állapotmegőrzése érdekében és a gerinc funkcionális állapotának javítása tekintetében, amely hozzájárulhat az életminőség és a mindennapi aktivitás fenntartásához.

Témavezető: Bucsku Mária

BackgroundArtificial intelligence (AI)–supported lifestyle coaching is increasingly used to promote healthy behaviour. AI coaches and chatbots can deliver scalable, low-cost and highly personalized guidance by continuously analysing user data, adapting recommendations in real time and providing frequent feedback outside traditional clinical encounters. These tools are being explored for prevention and management of lifestyle-related non-communicable diseases, including cardiovascular disease, diabetes and obesity, but concerns remain about data privacy, transparency, accuracy, and the loss of human empathy in health counselling.ObjectiveThis study aims to explore how international students at the University of Debrecen perceive and use AI in the context of lifestyle coaching and cardiovascular disease prevention. MethodologyA questionnaire-based, cross-sectional survey is conducted among international students enrolled at the University of Debrecen. Participation was voluntary and anonymous, with informed consent obtained electronically before starting the survey. After a short demographic questionnaire, we examined attitudes toward AI-supported health behaviour change, willingness to share personal health data, and preferences for coaching styles, communication modes and levels of engagement, and compared perceived benefits and barriers of AI-based versus traditional GP lifestyle coaching.ResultsAnalysis of 81 participants revealed positive attitudes toward AI: 87.7% believe AI can motivate lifestyle changes and 80.2% trust it for fitness goal-setting. While 70.4% are willing to share daily health data, concerns regarding privacy and accuracy remain prevalent. Notably, 93.8% desire AI to connect them with human experts when needed, and only 48.1% prefer app-based reminders over doctor visits, indicating a strong preference for integrated rather than fully autonomous care. Smartphones were the universally preferred device for delivery.ConclusionInternational students demonstrate high readiness to adopt AI for lifestyle coaching, valuing its motivational and goal-setting capabilities. However, results indicate they view AI as a complement to, rather than a substitute for, professional healthcare. The strong demand for human oversight suggests that future cardiovascular prevention interventions should prioritize hybrid models that combine AI with clinical accountability to ensure trust and efficacy.

Témavezető: Dr. Szepesi Csongor István és Dr. Kolozsvári László Róbert

Aim: Smoking is a public health burden among young adults aged 18-35 as their vulnerability isinfluenced by social identity, digital culture, and stress-related coping behaviors are high. Despitewidespread awareness of the risks, many young smokers maintain a perception of being immuneto the consequences. This establishes a need for communication strategies that align withmotivational patterns and psychological drivers of this age group. The study aims to understandthe underlying factors behind young individuals’ smoking behavior, applying the framework of the Theory of Planned Behavior.Method: An online survey was distributed among current smokers aged 18-35, residing inDebrecen. Participants were asked about: (1) Peer smoking prevalence. (2) Cultural effects. (3)Second-hand smoking. (4) Health warnings &amp; consequences. (5) Perception of quitting smoking.Demographic and psychosocial factors from all participants were analyzed to determine howsocial, cultural, and health-related factors relate to smoking behavior. For current smokers,responses in the quitting smoking section were evaluated to explore possible interventions.Results: Based on the fitted linear models, different patterns of the investigated features can beindicated as supporting smoking and encouraging quitting. The results suggest that tailoringcommunication to peer dynamics and self-efficacy can improve the effectiveness of public healthinterventions aimed at reducing smoking behavior.Conclusion: The findings can assist in refining public health strategies tailored to young adultsand identify key areas to strengthen smoking prevention efforts. Future research should explorethe effective integration of communication strategies into society.

Témavezető: Dr. Balázs Katalin és Zurashvili Salome

Introduction: Chronic low back pain (CLBP) is common among university students, largely due to sedentary habits and prolonged poor-posture sitting. Weakness of deep core stabilizing muscles contributes to spinal instability and persistent pain. Although proprioceptive neuromuscular facilitation (PNF) and breathing exercises have each been proposed to enhance core and spinal stability, their combined effects have not been extensively investigated.Goals: The study aimed to compare the effects of PNF and breathing exercises on pain, core endurance, and functional limitation in students with CLBP. It aimed to improve trunk stability and lumbar mobility.Hypotheses: We assumed that either both PNF techniques and breathing exercises will improve core endurance and reduce pain in students with CLBP or PNF will have better outcomes as compared to the breathing exercises overall.Methodology: The study was done on 20 students within the age of 19-31 years. Participants were divided in two groups of PNF based and Breathing exercise training. Tests were the Numeric pain rating scale, Oswestry disability index questionnaire, Plank Endurance Test, McGill's core endurance tests, and spinal mobility tests. Both interventions took place 3 times a week for 6 weeks, but participants in the PNF group received individual therapy, while participants performing diaphragmatic breathing exercises were placed in groups.Results: We included 10 people in the PNF group (mean age: 24.4±3.43) and 10 in the breathing group (mean age: 23.3±2.86). Significant improvements were seen in both of our groups for all the tests (p<0.001). After the intervention, we found that PNF group had slightly more significant results in Modified Schober test (p<0.001) and McGill core endurance tests in flexion (p<0.001) compared to the breathing group in modified Schober (p=0.002), and in flexion (p=0.002) tests. On the other hand, breathing group showed slightly better results in plank test (p<0.001) compared to the PNF group (p=0.002).Conclusion: Both interventions improved core strength and reduced low back pain, but the PNF group achieved greater overall benefits than the breathing group.

Témavezető: Besenyei Blanka

Introduction: cerebral palsy CP is mostly main cause of childhood physical disability in whole world. And its prognosis related to mother health during pregnancy that were previously studied in different studies worldwide. Objective: aim of that study to investigate different maternal health conditions during pregnancy that have role in the severity or prognosis of cerebral palsy in children. This study involves data collection and comparison between two distinct health care environments Hungary and Pakistan, to detect more specific and shared maternal health risk factors. Method: a retrospective, cross-national study design used. Maternal health assessed by different factors UTI, Anemia, age of delivery, prenatal care, quality of prenatal care, use of prenatal supplements, maternal education, and chronic illness. Child already registered as cerebral palsy child in hospital systems of health 360 clinic and children hospital Gujranwala, Pakistan. Total 550 patient were called for interview and 8 patients were available in setting. Data collected by medical records and structured interviews with mothers or caregivers, by informing them and taking consent according to institutional ethical standards to use it in internal research. Results: The findings revealed significant variations in maternal, demographic, and clinical characteristics of children with cerebral palsy across countries (p = 0.00) by applying chi square test. Maternal factors such as urinary tract infections, anemia, emotional stress, and consanguinity were identified as major prenatal risks. Male children were more frequently affected than females and it’s about more than 70% in Pakistan, and most cases in low- and middle-income countries presented with multilateral involvement and higher severity levels (GMFCS IV–V). In contrast, children in high-income settings such as Hungary predominantly exhibited bilateral involvement with milder motor impairments (GMFCS I–III). Conclusion: Maternal health influences the cerebral palsy in patients and side by side cousin marriages have an important role and as well the severity percentage of cp is more in Low Middle Income Countries as compare to High Income Countries.Keywords: maternal health during pregnancy, cerebral palsy, maternal UTI, maternal age, maternal depression’ maternal chronic conditions, comparison studies.

Témavezető: Prof. Dr. Janos Sandor

BackgroundAcne vulgaris is one of the most common skin conditions among young adults and is frequently associated with psychological distress and impaired quality of life. University students represent a population particularly vulnerable to stress, sleep disturbances, and mood disorders, yet the combined impact of acne on these domains in a primary care setting is not well explored.ObjectiveTo assess the relationship between acne severity and (1) dermatology‐specific quality of life, (2) depressive symptoms, and (3) sleep quality in university students, and to compare these parameters between students with and without acne.MethodsA cross-sectional questionnaire-based study was conducted among students at the University of Debrecen. Participants completed a demographic form, the Cardiff Acne Disability Index (CADI), the Dermatology Life Quality Index (DLQI), the Patient Health Questionnaire-9 (PHQ-9), and the Pittsburgh Sleep Quality Index (PSQI). Acne presence and severity were self-reported and categorized. Descriptive statistics, group comparisons, and correlation analyses were performed.ResultsThe mean age of 73 participants was 21.96 years, and the median age was 22 years. According to the CADI, 68.5% of respondents reported mild impact, 20.5% moderate impact, and 11.0% severe impact. DLQI scores indicated that 38.4% reported no effect, 24.7% a small effect, 21.9% a moderate effect, 11.0% a very large effect, and 4.1% an extremely large effect. PHQ-9 categories showed that 37.0% of participants had none–minimal depressive symptoms, 19.2% mild, 15.1% moderate, 12.3% moderately severe, and 16.4% severe depression. Significant positive correlations were observed between acne-related disability and depressive symptoms (Spearman’s ρ = 0.579, p < 0.001), and between DLQI total score and depressive symptoms (Spearman’s ρ = 0.533, p < 0.001).ConclusionAcne has been associated with impaired dermatology-specific quality of life and higher levels of depressive symptoms among university students. The significant correlations between acne-related disability, DLQI scores, and depressive symptoms highlight the need for holistic assessment—including mental health evaluation—in the primary care management of young adults presenting with acne.

Témavezető: Dr. Rekenyi Viktor és Dr. Kolozsvári László Róbert